Az ezredik posztban megmondom, miért jó ez a blog

Látszólag „a nagy semmiért” csinálom, de néha valahogy mégis kipörgetem vele a jackpotot. Pedig nincs is vele célom – egyszerűen csak írok.

Az első bejegyzést izgatottan linkeltem be az iWiW-re még tizenkilenc évesen: vajon hogy tetszik majd az ismerőseimnek? A magyar közösségi portál megdöglött csendben, mint ahogy a visszajelzések iránti kétségbeesett vágy sincs már meg bennem.

Nem mondom, hogy szarok a kommentekre, mert igazából bírom őket. Csak velem például trollkodni se lehet rendesen, hiszen olyan leplezetlenül öncélúan firkálok, hogy ha jólesik, már megérte. Szentírásnak vagy komplett hülyeségnek is lehet bélyegezni, de az már nem az én dolgom, ugye.

Néha én is elcsodálkozom rajta.
Néha én is elcsodálkozom rajta.

Nem veszek magamra se véleményvezér, se lázadó harcos szerepet. Egyvalamiért viszont a végsőkig elmegyek: azért, hogy szabadon leírhassam a saját kis gondolataimat, érzéseimet. És ez már 2008 májusa óta így megy, aminek rengeteg balhét köszönhetek.

Mert valami rejtélyes oknál fogva folyton akadt olyan az életemben, aki másnak óhajtotta volna mutatni magát, mint amilyen. Vagy legalábbis másnak, mint amilyennek én láttam az adott helyzetben.

Elismerem: nem könnyű velem meg a blogommal az élet.

Mindenféle emberi kapcsolatban elhangzott már a kérdés, hogy „ezt meg minek írtad le?” – hol sírva, hol ordítva, hol nyugodtan, hol lekezelően. A válasz lassan nyolc éve ugyanaz: mert jólesett.

Az első munkahelyemen konkrétan egy itteni poszt robbantotta a bombát, pedig egy árnyalatnyival civilizáltabban szerettem volna elbúcsúzni három és fél esztendő után. Nem úgy, hogy felhívnak telefonon egy másik városból, hogy „most azonnal töröld az egész blogot”, én meg magától értetődő természetességgel felelem, hogy „nem törlöm, köszi mindent, felmondok”.

A következő helyen már direkt rákérdeztek, hogy nincs-e kedvem valami jót írni az adott médiumról – na, akkor röhögtem. Persze, abból is lett poszt. Mint ahogy lett mindenféle szaftos meló témából. Nem azért, hogy megmondjam a magamét. Hanem azért, mert nálam az események megélésének része, hogy „kiposztolom” őket.

Ha valaki nem szívesen látja saját magát, az ükanyját vagy a cégét kiposztolva ilyeténképpen, az nem nekem szar ügy, kérem szépen.

Nekem csak az volt egy kicsit szar ügy eleinte, hogy rájöttem: ha itt ilyen fokú az „átlátszóság”, akkor érdemes olyan életet élnem, hogy adott esetben én is szívfájdalom nélkül szembesüljek vele, mások milyennek látnak engem. Ez az átlátszóság egyébként elég csalóka, mert hiába tűnik úgy, hogy mindent leírok, valójában egy csomó fincsiséget megtartok magamnak.

Az utóbbi időben egyre gyorsabban gyűlik a megírni- és a megtartanivaló is. Agyalás viszont sosincs. Ami éppen ki akar jönni, azt posztolom, ami pedig még érik, azt érni hagyom. Valahol a lelkem mélyén egyébként mindig sejtem, mi lesz egy adott bejegyzés következménye. Hogy melyik indít el valami nagy dolgot, vagy melyik tesz pontot egy barátság végére. Szóval egyszer se jártam úgy, hogy kiálltam a sarokra, majd rácsodálkoztam, hogy megba… a falak találkozásánál nagy a meleg, elvégre kilencven fok van.

A nagykönyvben foglalt szálak is pont ilyen perzselően találkoznak. Úgy lettem műfordító, hogy „tetszik a blogod, tessék a próbaanyag”. Úgy lettem megint női online magazinos, hogy feketén-fehéren leírtam, mi történt az előzőnél, és hogyan nem szeretném végezni a munkámat – de megtaláltak és vártak.

A statisztikák, a lájkok, a megosztások és a négyszemközt odasúgott elismerések mellett ezek fantasztikus, örökre emlékezetes visszajelzésnek számítanak, amik meleg tenyérrel megpaskolják a vállamat, majd gyengéden a fülembe suttogják: „látod, nem csinálod hiába, te állat”.

Hát ezért jó nekem ez a blog. Rendületlenül kísér az utamon. Hogy nektek miért jó, arról gőzöm sincs, de azért köszi, hogy olvassátok.


Még több cikk:

 

2 Comments

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s