Én például sohasem tekintettem „dolgomnak”, hogy ugyanannyi pénzt keressek, mint a férfiak – és azt sem, hogy egyetemes jogokért harcoljak.

Ugye, most mindenki marhára kiakadt rajta, hogy Ákos meghatározta, mi szerinte a női princípium kiteljesítésének módja. Minden vele van tele. Lehetetlen kikerülni, mert a facebookos ismerősök tolják az ember arcába, ha más nem teszi meg. Szóval azt hittem, hogy ez a nyilatkozat valami nagy szám lesz. Valami felháborító, valami negatív szenzáció.

De ez csak egy sima vélemény, ami belőlem például semmilyen érzést – pláne indulatot – nem vált ki. Viszont elgondolkodtat, hogy lehet ezen megsértődni.

Az én női mivoltomat nem igazán befolyásolja, hogy egy híres zenész (vagy Kövér László bárki) mit gondol a szerepmintákról.

Szerepjáték.

Szerepjáték.

Engem az se zavarna, ha valaki kiállna a térre üvölteni, hogy „gyerek, templom, konyha”. Pislognék kettőt, elsétálnék mellette, oszt’ jól van. Mert akadnak, akiknek tényleg ez a felfogás a boldogság alapja. Oké, szélsőség – persze, hogy az –, de észrevettem, hogy sokan éppen a másik szélsőség természetesnek vételével reagálnak. És az pont ugyanakkora kapufa.

Ami a pénzkeresetet illeti, eleve úgy vágtam neki az életnek, hogy a női-férfi bérkülönbség csak könyvből ismert fogalomként leledzett a fejemben. Ennek megfelelően soha, de soha nem tapasztaltam meg.

Ha szarul kerestem, az adott cég sóhersége miatt volt, nem pedig azért, mert ülve pisilek.

Akiben viszont eleve ott lappang a félelem, hogy hátrányos megkülönböztetésben lesz része, a vonzás törvénye alapján úgyis megkapja szépen. A diszkriminációt a csekélyebb fizetéssel.

Ha valaki nem elégedett a lóvéjával, akkor nemtől függetlenül megteheti, hogy többet kér, munkahelyet vált, megtanul egy új szakmát, satöbbi. A lehetőségek végtelenek, csak bírni kell velük élni. (Akkor is így gondoltam, amikor éppen zéró lehetőséget érzékeltem. Tudtam, hogy ott vannak, csak valamiért nem látom őket – javarészt azért, mert átmenetileg elvesztettem a hitemet.)

Az pedig nyilvánvaló, hogy egy nő prioritásai szélesebb keretek között változhatnak élete során, mint egy férfié. Ritka, hogy valaki tinikorától kezdve a nyugdíjig színtisztán karrierista vagy tyúkanyó szerepben akar tündökölni. A legfontosabb, hogy mindenki maga tudja, mi szükséges a saját kiteljesedéséhez. Én tökre el tudom fogadni, ha ez napi húszórás pörgéssel járó menedzserlétet jelent, de azt is, ha esetleg hét gyereket.

Baj akkor van, ha valaki meg óhajtja mondani a másiknak, mi a boldogság általános receptje. Ákos nem követett el ilyet ellenem. Én képtelen vagyok magamra venni az „egy nő” szópáros jelentését, mint ahogy képtelen volnék az „egy újságíró”, „egy fordító”, „egy színes hajú” vagy „egy datolyaszilva-kedvelő” kifejezést is. Mind igaz rám, ám ez olyan csodás szintézis, hogy a részek összessége valami sokkal többet ad ki.

„Gyárilag” mindenki sokkal több ám holmi szerepek és tulajdonságok halmazánál.

Egészen addig a pontig legalábbis, amíg nem hagyja magát egyetlen egyre redukálni. Egy anya elmehet a francba, ha közben elfelejt bármi egyéb lenni, s valószínűleg pont a gyerekeivel fog a legjobban kiszúrni. Mint ahogy a keménykezű női vezető is megnézheti, ki várja otthon, ha a négy fal között is folyton ragaszkodik a nadrághoz. Ugyanez egyébként a férfiakra szintén igaz: simán bele lehet csúszni a papucs-papiság vagy éppen a pénzhajhászat hibájába.

A másik nemről való gondolkodás alapvetően meghatározza a tagjaihoz fűződő viszonyunkat.

Ákosnak ezért nincs olyan felesége, aki az összes családtagjánál szorosabb kapcsolatot ápol a céges telefonjával. És velem se közölte még senki, hogy alig több mint negyedszázadosan legalább féltucatnyi utódnak illene körülöttem szaladgálnia. Sőt, ha közölné, akkor se történne semmi. Megválaszolnám, hogy bocs, de szerintem jobban tudom, hogy nekem mit, mikor és hogyan kell csinálni.

Biztosan nem hisztiznék, hogy „jaj, hogy mondhatsz ilyet”, és nem csatlakoznék a félpucér ukrán feministák tüntetéséhez sem. Mások viszont ezt is nyugodtan tegyék meg. Mert attól szép az élet – meg a nőiség –, hogy színes. Melóval, szüléssel, fura tévériportokkal, meg minden.


Kapcsolódó posztok:


Még több cikk: