3 érvem, amiért nem adtam pénzt ételre egy megszorult értelmiséginek

„Közgáz diploma, angol felsőfok, német közép… Kérhetnék kajára egy kis pénzt?” – lépett oda hozzám a madaras teszkóban egy szerényen öltözött, ámde jól szituált férfi. Elárulom, miért nem adtam neki.

„Ötvenéves vagyok, azért nem kellek sehova. Ha nem hiszi el a képzettségemet, folytathatjuk akár angolul is, ha gondolja!” – bizonygatta, pedig nem volt rá oka. Hittem neki, egy kicsit be is vonódtam érzelmileg a sztorijába.

Olyannyira, hogy nyomban vissza is raktam a rizslisztet a polcra, mert egyszerűen nem bírtam „luxustápot” bespájzolni, miközben éppen szembesültem vele: másnak alapélelmiszerre sem futja.

„Mér' nem adol?” | Fotó: time.com
„Mér’ nem adol?” | Fotó: time.com

Ritkán adok pénzt. Általában azoknak, akik az első pillanatban valamiért a lelkemig hatolnak, és akiknek sejtem, hogy örömet szerzek akár pár forinttal.

Közgáz úr viszont egyszerűen csak az agyamig hatolt – tehát elgondolkodtatott, de azt legalább nagyon. Tőlem üresen tolta tovább a kocsiját, az okokat máris sorolom.

1. Mert papírokkal definiálta magát

Az öndefiníció sokrétű dolog.

Nekem például még sosem jutott eszembe, hogy úgy mutatkozzam be valahol: helló, diplomás vagyok.

Vagy nyelvvizsgás. Sőt, kiskoromból szerintem oltási könyvem is van – bár azt talán máshogy hívják, mert olyanja az állatoknak szokott lenni, nem? Mindegy. Papír-papír, egyre megy.

Közgáz úr nem azzal szólított meg, hogy ő egy ambiciózus, rátermett és dolgozni akaró ember, akit pusztán a kora miatt diszkriminálnak, és ezért nem talál semmilyen lehetőséget. Hanem azzal jött oda, hogy ő megszerzett három oklevelet.

Szerinte minden tőle telhetőt megtett. Csak a fránya munkaerőpiac nem értékeli, ugye. Pedig papír alapján munkát várni olyan, mint meglepődni rajta, hogy a jogosítvány mellé semmilyen autót nem küld az állam.

2. Mert direkt marketingelt

Közgáz úr nem hiába járt oda, ahova. Először is kiválasztotta a megfelelő helyet a vadászatra. Üres bevásárlókocsit tologatva nyilván hamarabb elhiszik neki, hogy tényleg kaját akar venni, mintha csak az utcán állítana meg az áldozatait. A célcsoportját is gondosan felmérte.

Nem a zsemlemorzsáért sántikáló nénihez ment oda, s nem is a sokgyerekes családanyához, aki egyszerre hat finomlisztet hajított a kosárba.

Hanem a színes hajú, kisminkelt fiatal nőhöz, aki nem a termékcsoport legolcsóbbját lőtte be magának. Ha van pénz fodrászra, kencékre meg flancos lisztre, akkor a pénzügyi potenciálnál fogva nyilván nagyobb az adakozás esélye. Értem én, hogy ez így logikus, meg jól is esik valahol a bók – de majd a nyakamba veszek egy dollárjeles fukszot, ha óhajtani fogom, hogy egy vadidegen ennyire nyíltan a masszív burzsuj kategóriába soroljon.

3. Mert kívülről várta a segítséget

Közgáz úr feladta, hogy önerőből boldoguljon. Hosszú utat tehetett meg a döntésig, hogy a sorsát látszólag másokra bízza. Igen ám, de akármilyen furcsa, ennek is megvan a praktikuma. Mégpedig a felelősség áthárítása. „A kurva életbe, ma is csak parizer meg szikkadt kifli a vacsora, mert ezek a rohadékok alig adtak!” – gondolhatja, ha gyengébben sikerül egy nap.

Szerintem ez a legrosszabb, amit egy ember saját maga ellen elkövethet. Hogy kiszolgáltatottnak véli magát, teljesen elengedve az irányítást.

Nekem is volt olyan felismerésem az életben, hogy bakker, egy üveg kóla drágább, mint az órabérem. Talán öt éve lehetett, nem szégyellem. Mint ahogy azt sem, hogy azóta már nem iszom kólát, és jobb a tarifám. Ehhez viszont az kellett, hogy a legnehezebb pillanatokban is hálás legyek azért, ami van, és tudatosan törekedjek a jobbra.

Közgáz úr mintha már nem törekedne semmire. És akinek saját magával szemben nincsenek elvárásai, annak a külvilággal szemben se legyenek.


Kapcsolódó posztok:


Még több cikk:

 

19 Comments

  1. Nincs olyan, h pesten ne találna valaki melót, aki akarna :(
    Múltkor 28-as villamoson koldult egy nő, aki jól le is baszta az embereket h mér nem adnak neki. Hozzám nem jött oda, pedig vártam :D

    Kedvelik 1 személy

  2. Hű, ez megint odakúr, ráadásul pont személyesen is talált. Nem is biztos, hogy ezt jó így nyítlba leírni, de ha e-mailben írnám meg, elveszne a többi olvasó számára a tanulság (ha van egyáltalán :)). Szóval nálam is az van, hogy nagyon sokáig (és belül, a beégetett rétegemben mind a mai napig) irtózatosan meg vagyok sértődve a világra, hogy nem élek jól, pedig van diplomám. Hiszen azt mondták a szüleim, meg a rendszer, hogy tanuljak, és szerezzek papírt, mert ATTÓL nekem majd jó lesz.
    A vicces az, hogy már akkor is tudtam, de legalábbis erősen sejtettem, hogy nem a papírtól lesz jó, hanem a megszerzett tudástól.
    Ámde ez sem igaz, és ugyan rajtam kívül legalább az ország háromnegyede nem tudja (ami vigasztalhatna, ha más bajával tudnék vigasztalódni), de én is csak nem rég jöttem rá rendesen és fogalmaztam meg magamnak ezt az alapvetően az egész világra érvényes tételt: vannak olyan emberek, akiknek sok pénzük van. Mindegy, hogyan szerezték, nem ez a lényeg. Az a lényeg, hogy szívesen adnak neked belőle x mennyiséget, ha hozzásegíted őket, hogy 100x..1000x mennyiségű pénzt keressenek. Tehát nem a papírod, még csak nem is a tudásod, amivel pénzt tudsz keresni (és azon aztán parizert meg internetet venni), hanem vagy sok pénz (ez statikus, legalábbis tőled nézve), vagy olyan munka, amivel megfelelő embereknek pénzt keresel. (Ez dinamikus, nem jár neked semmi alanyi jogon, legfeljebb a lehetőség, hogy megpróbáld. Ha már itt tartunk, érdekes kérdés a jogdíj. A nagysztár felől nézve statikus, mert egyszer felénekelte a számot, a lemezeket veszik, a lé dől (a kokain meg gyorsan fogy). Viszont itt a nagysztár azért keres dollármilliókat, mert a kiadója, meg a menedzsere dollármilliárdokat keres ugyanezen. Az arány ugyanaz, csak az abszolút értékek elég nagyok ahhoz, hogy a nagysztárt irigyeljük. Más téma, csak a mintázata hasonló (abszolút értékek mássága miatt más megítélés): én egész Európát szellemi szemétdombnak látom, csak nyugaton elég sokat lehet ahhoz keresni, hogy ez ne tűnjön annyira fel, mint itt.)

    Az még esetleg érdekes és tanulságos lehet, hogy miért képzeltem ezt. Mármint hogy a diplomához jár az anyagi jólét.
    Egyfelől egy egész rendszer (az előző, az 1989-ig tartó) ezt sugallta. Sőt, egy bizonyos mértékig tűrte/támogatta is. Ha bejártál reggel 8-ra rendesen, és szépen kávéztál a többiekkel, de amúgy csak tengtél-lengtél, Štrosmajer doktort megbeszéltél (ifjabbak kedvéért: , egy országban villogott ugyanarra az ütemre a tévék képernyője esténként anno*), megkaptad a fizetésed a hó végén, és ha a főnöködnek megcsináltad a havi egy-két fusit, még szőnyeg szélén sem kellett állnod a 40 éves munkaviszonyod során sosem.
    Másfelől autista vagyok, ránk pedig jellemző, hogy szó szerint értünk mindent, amiről nem tudjuk, hogy nem szó szerint kell érteni. (Btw., ez mindenkire jellemző gyerekkorában (ld. gyerekszáj beszólások), csak a nem autisták könnyen és maguktól (a többiek viselkedésének utánzásával) tanulják meg az adott közösségre jellemző standardeket, míg nekünk külön fel kell deríteni, meg kell érteni, és meg kell tanulni. (Sok dolgot egyébként azért sem csinál sok autista, mert nem látja (be) az értelmét.)
    Harmadfelől a szüleim igen erőteljesen tolták ezt a tanulj-és-jó-lesz-neked dolgot, én meg hittem nekik, hát hogy a viharba ne hittem volna. (Persze ha egy kicsit jobban össze tudom rakni a kép emberi részét is, láttam volna, hogy dehogy jó nekik, megszakadnak a melóban, és így alig viszik kevesebbre, mint egy “maszek”** kőműves. Ami persze nem lett volna ok rá, hogy kőműves legyek, legfeljebb arra, hogy azt is megtanuljam. Hobbiból áramköröket tervezek, kütyüket építek, az életemet meg falazásból (átvitt jelentés is megvan, remélem :D) tartom fenn.)

    (Bocs a gerillapostért. Összekattintgatok már valami blogengine-t, megígérem.)

    * Ez még manapság is vicces. Sétálsz főműsoridőben a lakótelepen, és látod az egy ütemre villogó ablakokat. Az ügyesebbek még azt is meg tudják mondani, melyik toronyházban mit néznek a legtöbben. :)

    ** Istenem, ez a szó is… Tudja valaki, miből lett, minek a rövidítése lehet? Talán magánszektor?

    Kedvelés

    1. köszi, hogy ezt megosztottad, mert szerintem óriási felismerés! érdekes állapot, amikor az ember már van annyira tudatos, hogy nagyjából látja a saját fejlődnivalójából álló hegyet, de attól még elmotoszkál a tövében egy keveset, mert “hú, de magas, bazmeg!” :)

      nekem egyébként az volt az áttörés egyik kulcsa, hogy tudatosítottam, milyen beállítottságú népekkel szeretnék együtt dolgozni. nevezetesen olyanokkal, akik nem sajnálják (tőlem sem) a pénzt. ha valaki száz forintokon szarozik velem, nyilván nincs bőségtudata, s nekem sem lehet az általa. amúgy jól látod a két utat, ami lényegileg végül is egy.

      a kettőnk szocializációjában alapvetően eltér, hogy én a szüleimtől eleve azt az impulzust kaptam, miszerint a tarka kutyának is van diplomája, éppen ezért önmagában már nem ér semmit, úgyhogy nem is muszáj megszereznem. (lázadó típus vagyok, ezért raktároztam be eddig hármat :D)

      hallod, eddig úgy tudtam, aspergeres vagy. bár a diagnosztikai besorolás mindegy is – pláne, hogy változik, szóval elférhet a spektrumos fogalomban is. lényeget tekintve “a meg nem értett zseni, akivel megértjük egymást” kategóriába sorollak, címkék letojva :D

      *LOL, ezt még sose figyeltem, de most nagyon előttem van képzeletben. svéd kockaházakkal, ahol függöny sincsen :P

      **tudod te, az hát! (én is vén fejjel döbbentem rá. arra meg vagy hét hete, hogy a köki az kőbánya-kispest…)

      Kedvelik 1 személy

      1. Azért vezetem ki az aspergert, és vezetem be az autizmust a kommunikációmban, mert a kettő igazából egy. (Kanneri) autizmus alatt a súlyosabban érintetteket, asperger szindrómás alatt az alig, de azért érintetteket értik. (Köztük van, vagyis volt a HFA (high functioning autism), ami az AS-nél korlátozottabb kommunikációs és társas képességeket jelent, de még akár önellátó képes lenni az érintett. Btw., még az AS is spektrum jellegű, van aspergerrel diagnosztizált ismerősöm, akivel minden kommunikációs képességemet latba kell vetnem, ha meg akarom érteni, amit mond, és el akarom érni, hogy ő is értse, amit én mondok. (Jó, ennek lehet, hogy az én érintettségem sem használ. :D)) A pár éve kiadott DSM-V-ben már nem is szerepel külön asperger szindróma (299.8), bár az európai BNO-ban még igen (F84.5). Összevonták az autizmus spektrum zavar alá, és segítségigény-szinteket határoztak meg.
        Még egy oka van annak, hogy hanyagolom az aspergert: divat lett, főleg az USA-ban (van is egy olyan sandám, hogy ezért is siettek kikapni a DSM-ből), az autizmust viszont mindmáig mindenütt az idiótákkal azonosítják. Talán a sokkal-sokkal nehezebben kommunikáló spektrumtársaimon is segítek, ha kiállok azzal, hogy autista vagyok, és lám, beszélek, sőt még értelmesen is lehet velem beszélgetni. :)

        Kedvelés

        1. nahát, miért került ez a spamek közé? kikukáztam, nem számít. egy ilyen aspie beszélgetést úgy megnéznék… nem aljasságból, hanem színtiszta kíváncsiságból :P

          a divatosulást én is észrevettem egyébként. ma már mindenki aspergeresnek mondja magát, aki legalább egyszer félreértett valamit, és rögtön felveszi az a(nti)szociális címkét, ha öt percig egyedül akar lenni.

          rajtad írásban nem vettem volna észre semmit – sem azelőtt, hogy mondtad, sem pedig azóta. egyetlen olyan kijelentésed sem volt, amire azt gondoltam, hogy “húha, biztos azért írta” :)
          ez a küldetés viszont nagyon szép dolog, mindent bele!

          Kedvelés

  3. Na hát szépen megformázom a szöveget, erre ez az izé meg kiszedi belőle az üres sorokat. Kedvem lenne ismertetni néhány, egyfajta fizetővendégszolgáltatásra vonatkozó jelzőt a kedves progamfejlesztő egyenesági felmenő nőrokonára.

    Kedvelés

      1. Írtam a hosszú kommentre írott válaszodra választ, de elnyelte az épülőben lévő 317 naptömegű Wass Albert Fekete Lyuk. ((c) MKKP, remélem, megvan, én visítva röhögtem vagy 15 másodpercig folyamatosan, és igazából máig nem tudom abbahagyni.)
        Azt írtam benne, hogy a ma általánosan elfogadott nézet szerint az asperger szindróma az autizmus spektrum zavar enyhe vége, magyarán egyfajta autizmus. Az Amerikai Pszichiátriai Társaság diagnosztikai kézikönyvének az ötödik kiadásában (DSM-V) már nem is szerepel önállóan. Ebben mondjuk könnyen lehet, hogy annak is része volt, hogy az USA-ban divat lett, és boldog-boldogtalan “aspie” akart lenni más személyiségzavarral is. És lássuk be, jobban is hangzik, mint az autizmus, amit mindmáig a beszédképtelen, látszólag ok nélkül dührohamot kapó “idiótákkal” azonosítanak.
        Arra gondoltam tehát, hogy autistának fogom megjelölni magam aspergeres helyett, hátha ezzel néhány ember tudatáig el tudom juttatni, hogy az autizmus színes, mint a szivárvány, és még a súlyosabban éritettek sem feltétlenül hülyék, hanem a be/kimeneti moduljuk nagyon nem standard módon működik. (Ha viszont utat találnak hozzájuk, ki szokott derülni, hogy nem butábbak, mint bárki más. Vagy ha mégis, az azért van, mert addig nem jutott el hozzájuk a nekik megfelelő módon az információ.)
        A dolog beválni látszik, mert az AOSZ-szal az országot járva több olyan visszajelzést is kaptam, hogy abból, amit elmeséltem magamról, jobban megértették az autista gyereküket, sőt egy ízben egy konkrét ötletem is volt, hogy hogyan lehetne kommunikálni egy érintett lánnyal. (Még nem tudni, hogy működik-e, mert 2 napja történt mindössze.)

        Kedvelés

  4. Ez a tanulj, hogy jó legyen neked, ez baromság.
    Én ezt mondanám:
    Tanulj, hogy megtanuld használni az agyadat, ismerj meg minél többféle dolgot, hogy rá tudj jönni, mi az, amivel jól tudsz majd keresni- vagy legalábbis elég jól ahhoz, hogy megélj.

    Kedvelik 1 személy

    1. Hát na meg hogy mi az, amitől nem azt érzed, hogy az 52 hétből 50-et azért csak túlélsz valahogy, hogy aztán abban a 2-ben élj.
      Valamiért még mindig az a fő szempont, hogy mivel lehet jól keresni. Pedig ahogy több tanulmányban is olvastam, nem vagyok én egyedül azzal, hogy az az életcélom, hogy jól érezzem magam, legfeljebb azzal, hogy ezt nyíltan felvállalom, és elég sok döntésemet ennek rendelem alá. Még akkor is, ha zsíros kenyér, meg hektikusan fűtött lakás, meg pinceműhely fűtés nélkül, de legalább víz mindig van benne. :D

      Kedvelés

      1. baszki, nem lehet, hogy én is autista vagyok? csak mert egy masszív kisebbség tagjaként ugyanígy gondolom. kizárólag annak a pénznek van értéke, amit szeretettel végzett munkával keres az ember. a többivel kitörölheti a seggét, mert lelki-szellemi szinten minimum providentes thm-et fizet érte.

        Kedvelés

  5. Tanulságos szitu és egyet is értek azzal, hogy “Közgáz úr mintha már nem törekedne semmire. És akinek saját magával szemben nincsenek elvárásai, annak a külvilággal szemben se legyenek.”

    Viszont az éremnek van egy másik oldala is, mert személyesen ismerek olyan embereket, akiknek tényleg meg van a megfelelő végzettségük, gyakorlatuk és jelentkeznek ezer meg egy állásra, de sokszor még az állásinterjúkig sem jutnak el. És úgy tűnik valóban, a koruk egy elég komoly akadály, legalábbis probléma a hazai munkáltatók szemében. Az egyiküktől, aki most 49 éves, néhány évvel ezelőtt képesek voltak megkérdezni egy interjún, hogy mennyi ideje van még a nyugdíjig. o.O A másik személy, aki 61 éves négy évvel ezelőtt költözött ki Németországba, hogy legyen állása, pedig gépészmérnök diplomával rendelkezik, amivel azért elvileg elég könnyű elhelyezkedni itthon is, de sokszor nála is a koránál akadtak fenn.

    Szóval, igen egyetértek azzal, hogy attól mert ilyen-olyan papírom van még nem röpköd a szám felé a sült galamb és az esetek döntő többségében felesleges a külvilágot meg a rendszert meg a nem tudom mit hibáztatni. Azonban ez egy összetettebb dolog, mert tényleg vannak olyanok, akik nem csak a papírost lobogtatják, hanem tényleg komolyan próbálkoznak és minden erőfeszítésük ellenére semmi eredmény, sajnos.

    Kedvelés

    1. tényleg vannak, és nekem is volt olyan időszakom, hogy tízesével küldözgettem önéletrajzot :( de utólag mindig rájöttem, hogy mégsem volt teljesen célravezető a hozzáállásom. szóval aki kívülről látszólag “mindent megtesz”, az érzéseivel meg a gondolataival még simán útját állhatja a saját fejlődésének. (akad életterület, ahol még mindig rajtakapom magamat ezen…)

      Kedvelik 1 személy

      1. Hmmm… ne erre nem is gondoltam. De végül is igen, elképzelhető, hogy ha másként nem is, tudat alatt szabotálja magát ilyenkor az ember. Sajnos sokan hajlamosak vagyunk rá.

        Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s