Mire jó a steril ételfotó?

Ha lenne az internetes szerkesztőknek valamiféle szakmai egyesülete, most jól kiraknák a szűrömet belőle. Mert én bizony azt mondom, hogy a beállított és agyonretusált kajaképeknek az égvilágon semmi értelmük nincsen.

Mindenki szép fotókat akar nézegetni. Nyilván én is. Csak egyszer valamiért elterjedt, hogy a tökéletes a szép. Pedig nem, nem és nem: elég megnézni, mi történik, ha szimmetrikussá rendezik egy esztétikus külsejű ember arcvonásait. Vagy ha szabályossá próbálják húzni egy iromba macska csíkjait.

Az eredmény rideg és ételéletszerűtlen. Hasonló a helyzet a kajával is, csak annál valamiért még mindig töretlen a steril, ügynökségire hajazó képek sikere.

A receptért katt a képre!

Az ügynökségi képek világa egyébként külön műfaj, a tragikomédia nem is olyan távoli rokona. Amikor dolgozom, nyilván másodpercek alatt választok közülük – de nem telik el úgy nap, hogy ne csodálkoznék el a kínálaton. Tudom, a kínálatot a kereslet generálja, s én sem pont a világ legrondább dolgait óhajtanám mutogatni cikk-illusztrációnak.

Csak néha tele lesz a tököm a fekvőtámasz és a vécépucolás közben is egyaránt kötelező százfogú műmosollyal, az „itt a kezem, ott a lábad, amott meg a reflektor állványa” típusú erotikával, továbbá a félnyersen körbefényképezett ötcentis ételadagokkal.

A minap például találtam egy ígéretes receptecskét: egy két összetevős kekszét, amihez sajnos olyan süti fotóját mellékelték, ami szemmel láthatóan több mindenből áll, és pont abból a két hozzávalóból nem. Mintha egy kis kék labdát nagy bugyirózsaszín piramissal szemléltetnének.

Kezdő vagyok még a konyhában, ám a bakit így is észrevettem, tehát tudtam: a kész cucc teljesen másmilyen lesz. De mi van azokkal, akik nem ennyire analitikusan gondolkodnak, és eleve minden receptnél a képen látható eredményre számítanak? Adalékanyag-mentes reform ételeknél ráadásul különösen nagy a kockázat, mert azok helyett tipikusan ezzel-azzal felfújt, színezett és állományjavított akármiket mutogatnak.

Az „eredetihez” meg katt ide!
Az „eredetihez” meg ide…

Felőlem legyen, ha ez a médiaérdek és a népakarat kompromisszuma. Nem fogok mozgalmat indítani a valódi kajafotókért, vagy lázadozni a viaszosra retusált csirkecombok ellen.

Azt is tudomásul vettem, amikor annak idején anya írt elképesztő recepteket egy helyre, én meg voltam a szerkesztője, és mások néha suttyomban lecserélték az isteni ebédem érzékekre ható fotóját valami se íze, se bűze ügynökségire. Mert a valóság „nem elég fotogén”, ugye.

Ezzel a logikával az emberek nyolcvanöt százaléka lecserélhetné a facebookos profilképét Angelina Jolie-ra vagy Brad Pittre.

Én viszont maradok én, és továbbra is szívesen megmutatom, mit sikerül a konyhában művelnem. Az sem zavar, ha emiatt esetleg saját magam egyetlen olvasója leszek.

Nekem ugyanis tetszik az igazi élet – igazi ételekkel.


Kapcsolódó posztok:


Még több cikk:

 

3 Comments

  1. Ezt én Hongkongban szívtam meg: a képen valami szószos disznóhúsos mmmmm!, de jó lesz kajának látszott, amikor meg kihozták, egy darab bőr+az alatta kötőszövet+csont, megfőzve. Hatvanvalahány hongkongi dollárom bánta, meg a magyarázkodás, amit a velem szemben ülő leányzó felé kellett előadnom. (Vagy úgy éreztem, hogy elő kell.)
    :D

    Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s