Német-magyar szócsata a homoszexualitás nevű betegségről

„Was?” – pislogott Jé, miután egy itteni kamasz közölte vele, hogy a homoszexualitás választás kérdése, de inkább betegség. És aki meleg, inkább éljen heteró kapcsolatban, mert gondolnia kell a környezetére is.

Mindez egy felsőfokú nyelvtanfolyamon történt, ahol szerencsére megértek mindent, de az ezredrészét sem bírom még kinyögni annak, ami ott motoszkál a fejemben. A tanárunk egy jó fej harmincas csaj, a Berlinből érkezett Jé.

A legutóbbi órán valahogy szóba kerültek a melegek, és ő elmondta: náluk aztán tökmindegy, hogy valaki „schwul”-e. A közszereplők is mindig nyíltan vállalják a dolgot legalább 15 éve – még politikai karrier esetén sem származik hátrányuk belőle.

'Suldigung. | Fotó: YouTube
‘Suldigung. | Fotó: YouTube

És akkor megszólalt egy magyar gimnazista kettővel mellettem, hogy minek erre egyáltalán szót fecsérelni. Hiszen betegség, ami családokat szakít szét. Meg amúgy rossz döntés, mert milyen már, ha valaki negyvenes fejjel jön rá, hogy mizu, aztán elhagyja a feleségét. És mit szólnak a gyerekei?

„Hát mit szólnának? Hogy legyél boldog, apa!” – vont vállat Jé. Az egyébként csendes hazai lányka pedig tovább erősködött, hogy ezt az egészet az embernek még saját maga előtt is le kéne tagadni.

Nyomban csatlakozott a véleményéhez egy másik tinilány is. Erre a padtársam – egy kifinomult stílusú, folyékonyan beszélő szőke tizennyolc éves hölgyemény – odasúgta nekem, hogy „szünetben szétverem a pofájukat, bazmeg!”

Verjed, mondtam, verjed, mert én is tök liberális vagyok, és még soha az életben nem találkoztam ilyen véleménnyel.

Legfeljebb az interneten leírva, de teljesen más élő szóban. Szóval csak ültem ott, és pislogtam, hogy vaddafakk. Véleményem éppenséggel volt, csak hát németül Paß.

„Szerintem ez ilyen individualizmus kontra kollektivizmus vita” – szólaltam meg végül, amivel a csoport egy részét akaratlanul ki is zártam a beszélgetésből. Azt a részét, amelyik még nem vette az iskolában, hogy ez a két fogalom ugyan micsoda. „Ja, pontosan” – tette hozzá a szintén megrökönyödött, osztrákoknak is dolgozó negyvenes családapa.

És akkor Jé szemében megértés fénye csillant, mert addig azt hitte, lázálmukban félrebeszélő diákokkal van dolga. Már ott tartott szegény, hogy két kezét a magasba emelve kiabálta: miért zavarna bárkit is a másik szexuális identitása?

morgan-freeman-homophobia
Valahogy úgy.

Aztán megigazította a hadonászástól félrecsúszott sálját, és nagy szemekkel nézett egyikünkről a másikra. A többiek idegesek voltak, feszengtek. Én meg rajzolgattam a tankönyvbe, hiszen nem tudtam megosztani Jével a véleményemet.

(Angolul akadálytalanul tudnánk csevegni, viszont ez nem az a hely.)

Szívesen elmeséltem volna, hogy a homoszexualitás szerintem egy karmikus szopódás miatt vállalt alternatív életút, egy sorstragédia.

S hogy az érintettek szerintem minden segítséget megérdemelnének tőlünk, többségiektől. Elvégre nekik nehezebb, ami nekünk magától értetődő.

„Én például utálom, amikor valaki elmondja, hogy meleg, mert mi közöm hozzá?” – löttyintett még egy kis olajat a tűzre a homofób tinédzser. A csoport immáron egy emberként bámulta a tankönyvet, mintha valaki hirtelen beleírt volna valami rettentően érdekeset.

Csak én néztem bele Jé szemébe, hogy üdvözöljem minálunk egy mély sóhaj kíséretében. Elnevette magát, és közölte, hogy akkor most legyen inkább egy Pause.

Felkapta a kabátot, hogy rögtön kirohanjon. „Én meglepődtem…” – szóltam utána. „Én is…” – válaszolta. A hátunk mögött pedig magyarul folytatódott a teremben a vita.


Kapcsolódó posztok:


Még több cikk:

 

8 Comments

  1. Hát azért ez egy elég összetett téma. Pl. alapjáraton nekem semmilyen etnikai, vallási, stb. csoportról (meg amúgy senkiről) nincs előítéletem, viszont valószínűleg kisebb idegösszeomlást kapnék, ha a férjem 20 év múlva bevallaná, hogy ő inkább a férfiakat szereti, ezért váljunk el… a gyereknek ugyanúgy az apjuk lesz, de nekem már nem lesz a férjem, akiről azt hittem, hogy a lelki társam, és együtt fogunk megöregedni.

    Kedvelés

    1. valószínűleg én se legyintenék, ha a párom közölné, hogy megunta a puncit :(
      ugyanakkor azt vallom, hogy az életünk főszereplői mi magunk vagyunk, és az önfelvállalás mindennél fontosabb. előfordulhat, hogy ezzel időnként fájdalmat kell okoznunk azoknak, akiknek a legkevésbé sem szeretnénk, ám a saját fejlődésünknek semmilyen körülmények között nem szabad gátat szabnunk mások érdekei miatt. meg lehet tenni, csak a végén mindenki sokkal jobban szokott sérülni…

      Kedvelés

      1. Hupsz, az előző válaszod alá akartam írni… bakker egy ilyen szép hosszú hozzászólást írok erre a végét elcseszem :D (lásd lentebb :P )

        Kedvelés

  2. Értem, mire gondolsz (olvastam a “fél almás” cikkedet :) ). Valahol egyet is értek vele, de nagy mértékben meg tud változni a helyzet, ha az ember (lányának) szemét ellepi a rózsaszín köd. Egy nagyon jól szemléltethető “személyiségfejlődésen” mentem keresztül az elmúlt 4,5-5 évben, mely során 3 életszakaszon (párkapcsolati szakaszon) mentem keresztül:

    1. Nagyon későn kezdtem el randizgatni, igazából 21 éves koromig nem volt semmilyen párkapcsolatom. Mondhatjuk, hogy magányos farkasként éltem az életem, de nagyon jól elvoltam benne. Császkálás, barátok, könyvek, zene. Nem éreztem hiányát pasinak, sem szellemi, sem fizikai síkon.

    2. Ekkor jött az első nagy “szerelem”. Valami megváltozott. A szokásos életembe befurakodott valami, amiről eddig nem is tudtam, hogy ilyen jó lehet (nem, nem a szex, de azért az sem volt rossz :D ). Volt egy bizalmasom, akiről tudtam, hogyha szükségem van vigaszra, támogatásra, biztatásra, (csokira), akkor Ő ott lesz és átsegít minden nehézségen. Neki elmondhattam minden bánatom/örömöm. Aztán amikor elhagyott 1 hétig sirattam őt, aztán már nem is ő hiányzott, hanem a fentebb leírtak. Nem volt akire rábízhattam a gondolataim, érzéseim. Egyedül voltam, és ez k..va szar érzés volt. Aztán talpra álltam és kisvártatva összehozott a sors valakivel…

    3. Ez a valaki (szintén nagy szerelem) összeragasztotta darabjaira tört szívemet. Megint volt kire “támaszkodnom”, volt egy bizalmasom, akiről tudtam, hogyha szükségem van vigaszra, támogatásra, biztatásra, (csokira), akkor Ő ott lesz és átsegít minden nehézségen. Neki elmondhattam minden bánatom/örömöm (igen, pont mint az előző kapcsolatomban), DE. Ő mégis valahogy többet adott, amit talán nem is tudok megmagyarázni, de megpróbálom. Ő egy űrt töltött ki bennem, amiről eddig sejtelmem sem volt. Hozzám adott valamit, amiről eddig nem is tudtam, hogy hiányzik. Ha az almás metaforáddal próbálnám leírni, akkor azt mondanám, hogy én egy egész alma vagyok, de lyukas, (mert a kukacok megrágták (?)). És Ő, a másik alma, saját magából adott egy-egy darabot, amivel betömte a lyukakat (nem, nem szex… jeez), de ha Ő elhagyna, vinné magával a saját részeit, és újra lyukas lennék. Huh, a vége kicsit csöpögős lett, de remélem a lényeg lejött belőle :)

    Szóval summázva először nem kellett senki, aztán kellett valaki, végül most Ő kell (NEM MÁS). Ja, és ami a legjobb, úgy érzem, hogy Ő is így érez, szóval nagyon remélem, hogy 20 év múlva nem cuppan rá a farkakra :D

    Kedvelés

    1. isteneeem, ez de cuki… köszi, hogy leírtad!! :)
      a farokracuppanás esélye meglehetősen csekély, éppen ezért kérdéses, hogy egyáltalán reális-e. de mivel senki sem tudja, mi lesz 20 év múlva, egyelőre kénytelenek vagyunk beérni ennyi infóval.
      az viszont tény, hogy ha valakivel megtörténne a dolog (még véletlenül sem titeket akarlak felhozni példának), akkor előbb-utóbb mindketten megtapasztalják a +1. szintet: a megváltozott / felvállalt orientációjú fél szabadabban élheti meg a szerelmet, a másik pedig olyan önismereti utat jár be eközben, hogy megerősödik, és az ő következő kapcsolata is magasabb minőségű lesz.

      Kedvelés

      1. Igazán nincs mit, örülök, hogy tetszett :)
        Én is úgy látom, hogy nincs sok esély az átpártolásra (szerencsére :) )
        Huh az a szint már super-god-mode lenne :D

        Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s