Rájöttem a tiszta lakás titkára

Csillog-villog a kecó. Bár még nem próbáltam, de szerintem enni lehet a padlóról. Sehol egy porszem – a levegőben sem látszanak, amikor a bágyadt őszi napfény besüt a végre makulátlan ablakon. Volt vele meló.

Először is kezdeném azzal a vallomással, hogy a beköltözés előtti – elvileg szokásos – takarítás részemről elmaradt. Épp elég volt cipelni és rendezgetni a cuccokat, elvégezni a munkámat, és közben megtapasztalni, hogy nem csak úgy az asztalon terem a kész kaja.

Még olyan prózai dolgokra is figyelni kellett, mint hogy a csendes őrület közepette ne legyen például szőrös a lábam, hiszen marhára nyár volt, akkor meg aztán pláne nem járja.

Posztmodern feminizmus. | Fotó: mnpoliticalroundtable.com

Én nagyon szorgalmas vagyok: kétszer is porszívóztam másfél hónap alatt. Sőt, háromnegyedszer fel is mostam. A portörléssel viszont mindenki hagyjon békén, az egy pepecselős baromság, ráadásul úgyis beszáll valahonnan a következő adag, tehát időpazarlás.

Főleg akkor, ha fizikailag nincs idő rá. Az utóbbi hetekben már az alvásból vettem el minden egyébre, ami nagyon nincs rendben. De egyszer csak rácsaptam a nyomokban még felfedezhetően fekete asztalomra, köhintettem kettőt, és megállapítottam: ez így tovább nem mehet.

Így hát nekigyürkőztem a feladatoknak. Bekapcsoltam a gépet – nem a porszívót, annak zavar a rakétakilövést megszégyenítő hangja –, rátettem a praclimat a billentyűzetre, és szépen dolgozni kezdtem. Zsé, a karakán ötvenes őrangyal pedig ugyancsak dolgozott itt mellettem. Fürdőszobát suvickolt, amíg fordítottam, ablakot pucolt, amíg cikket írtam. Mindketten azt csináltuk, amihez értünk, és amit szeretünk. Boldogan pénzt kerestünk.

„Jaj, nem haladok!” – csapott a homlokára, miközben rádöbbentem, hogy jé, nekem tulajdonképpen egészen fehér mosdóm van.

Az ő egyórányi „nem haladása” nekem nagyjából két napba telt volna. Maximalista a lelkem, ismerős szindróma. Bár a maximalisták talán nem hagyják elkoszosodni a házat, fene tudja. Most már mindegy, mert Zsé minden héten jönni fog, nincs kecmec.

Eleinte viaskodtam magamban, hogy elég talán kéthetente, de a franc szenvedjen ezzel, ha van, aki megcsinálja kiválóan és szívesen! Azért viaskodtam egyébként, mert én vagyok az első nő a családban, aki ilyen jellegű szolgáltatást vesz igénybe. A felmenőim valahogy természetesnek vették, hogy akármi van, takarítani kell, takarítónője meg csak a kiváltságosoknak lehet. Nekem nehezemre esik kimondani, hogy takarítónőm lenne – főleg, mivel három napja áll így a helyzet –, inkább úgy fogalmazok: segítségem van a takarításban.

Emiatt lehet, hogy lusta vagyok. Az is lehet, hogy burzsuj.

A két halmaz metszéspontja a legjobb, örömmel elfogadom. A világ viszont alapvetően úgy működik, hogy tele van lehetőségekkel. Kétféle ember létezik: aki él velük, és aki nem. A nem élésnek ezernyi oka lehet, a berögződött mintáktól kezdve ki tudja, meddig, ugye. Én mostanság inkább az élős fajta lettem.

Az ellenérvek stílszerűen porba hulltak a piszkos kis másfél hónapom alatt. Az egyes számú az volt, hogy hú, bakker, mással kitakaríttatni tényleg burzsoázia.

De mire én kiszenvedem, hogy mit, hogyan és mivel kell megcsinálni ebben a témakörben, többször annyi lóvétól esek el, mint amennyiért önként és dalolva elvállalja egy lelkiismeretes magánember. Tehát nekem a saját magam általi takarítás kerülne kurva sok pénzbe. Vagyunk ezzel így egy páran, azt hiszem.

A kettes számú ellenérv az volt, hogy a takarítás a felnőtt lét és a nőiség közös csimborasszója, amibe egyszerre vegyül fészekrakási ösztön meg kötelességtudat.

Mindenki abban a tevékenységben találjon visszaigazolást, amiben csak óhajt, ám számomra mégiscsak durva lenne, hogy pont ettől érezzem felnőtt nőnek magamat. Egészen tűrhető kajákat csinálok, amiért máris úgy vállon veregetem szerény személyemet, mintha maratont futottam volna, pedig csak száz méteren indultam. Az meg talán messziről látszik rajtam, mennyit foglalkozom a külső elvárásokkal.

A hármas számú ellenérv a bizalom kérdése.

Hallottam rémsztorikat hazugokról, kleptomániásokról, egyebek. Egyik ismerősömnek érettségi bizonyítványa tűnt el, a másiknak készpénze. Utóbbit még úgy-ahogy megértem. Nálam amúgy alig vannak bankók, mert ötszáz forintot is kártyával fizetek. A díszpapírjaim pedig a szülői házban pihennek, de aki pont azokra vágyik, jelentkezzen, és önként odaadom őket.

Én abban hiszek, hogy ha az ember tiszta szívvel, félelem nélkül kér, akkor megadatik neki. (De amit rettegve kér, az is, utána pedig lehet csodálkozni.)

Szóval immáron tiszta lakásban élek, ujjé! Végül a felmosóvödör helyett „csak” néhány belső korlátot kellett érte legyőzni.


Kapcsolódó posztok:


Még több cikk:

6 Comments

  1. Én egyébként ezekben a hetekben gondolkodtam azon, hogy vállaljak-e takarítást pénzért még a meglévő ruhacsomagoló munkám mellé, most lenne egy remek lehetőségem rá. És most ezzel viaskodom, hogy miként tudnám rávenni önmagamat, hogy mások mocskát takarítsam, mikor itthon az anyám tisztaságmániásként van, mikor egy hétvégén háromszor felnyalatja velünk a csempét, ráadásul, most hogy kolis vagyok, ott is van mit takarítanom. Szóval szerintem nem fogom tudni ezt a lépést megtenni, bármennyire is jól fizet :D

    Amúgy tudom, hogy keveset kommentelek, szóval ideje jeleznem, hogy kurvajó olvasni ezeket a posztokat, melyekben az életedről írsz. Az új lakás, kocsi, gasztroblog, szakmai dolgok meg minden ilyen. Rettentő inspirálóak tudnak lenni a sikereid, és lehet, hogy egyesekben irigységet keltenek, de bennem inkább ösztönzést, hogy semmi sem lehetetlen. Bármelyik posztod sokkal motiválóbb, mint az összes Oravecz Nóra idézet együtt :D

    Kedvelés

    1. viccen kívül épp most tűnődtem el rajta, hogy vajon hány olvasóm pártol el, amiért mostanában folyton a tyúkszaros életemről írok :D a jó kis szaftos celeb meg politikai témák helyett, ugye… úgyhogy ez extra jólesett. nagyon köszi, az utolsó mondatot szerintem sikerült örökre megjegyeznem!

      csak azt magyarázd el, hogy mit lehet és kell a csempével csinálni, s főleg miért, mert azt nem nagyon értem :D (ami a munkát illeti: szerintem olyanba éri meg belekezdeni, amivel kapcsolatban nincs ellenérzésed.)

      Kedvelés

      1. Hát én személy szerint sokkal jobban szeretek hétköznapi emberek életéről olvasni, mint celebekéről, szóval nekem most jobban tetszik a blogod, mint régebben, nem mintha akkor nem szerettem volna idejárni :D ráadásul a te életed sokkal izgalmasabb, mint a celebpletykák. mert azért valljuk be, nem minden nap olvas olyat az ember, hogy egy nő (vagy akár férfi is) 26 évesen mosogat el először :D (és ezt most bármilyen ítélkezés nélkül mondom, csak na, múltkor nagyot néztem). Meg tetszenek ezek a belső vívódásaid, amiket ilyen formában megosztasz velünk, nagyon tanulságosak, mint pl ez a poszt is.

        Hát, a konyhai padlócsempére gondoltam, amit tavaly karácsonyig négykézláb kúszva kellett felsikálnom, a csempék közti hézagokat is kipucolva szépen felmosóronggyal, de szerencsére most már anyu karácsonyra beszerzett egy turbo Teleshopos felmosószettet, ami pár percre kurtítja a felmosást (haha, majdnem fejmosást írtam, bár azt is kapok, ha nem elégedett az eredménnyel). Egyébként a miértekre a válasz csak annyi, hogy a földről is lehessen enni, olyan tiszta legyen :D

        Kedvelés

        1. ezt örömmel hallom :)

          érdekes, hogy nekem pont annyira természetes volt a 26,5 évig nem mosogatás, mint most a mindennapi. 1-2 tányérral csináltam néha korábban is, de ennél többre valahogy nem volt szükség.

          jaa, fürdőszobai fali csempére asszociáltam. bár az egyik oszkáros utasom mesélte, hogy az ő anyósa azt sikálja napi 2x, a fugázást meg néha fogkefével. most viszont rendkívül kosztarisznyának érzem magam, amiért nekem a heti egy is sokszoros előrelépés :P a négykézlábas téma viszont szörnyen creepy. legszívesebben küldenék neked valami oklevelet a túlélésért.

          Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s