Segíteni nem csak önzetlenül lehet. Sőt, mintha az volna a ritkább eset. Az önző segítők korát éljük, amikor sokan hasonló indíttatásból nyújtják a rászorulóknak az alamizsnát, mint a banknak a törlesztőrészletet.

Az önző segítség is hasznos – mindkét félnek –, ám sohasem lehet annyira felemelő, mint az önzetlen. Szeretek segíteni, de olykor talán én sem a legtisztább módon teszem. Előfordulhat, hogy inkább morális, karmikus vagy másfajta adósságot törlesztek vele.

Bizonyos szemszögből minden segítségre rá lehet fogni, hogy egyfajta törlesztés – mégis más ennek félig-meddig már a cselekvés pillanatában tudatában lenni.

Szívből jobb. | Fotó: NOL.hu

Szívből jobb. | Fotó: NOL.hu

Mindenki szeretné magát jó, vagy legalábbis jobb embernek látni. Nem titok, hogy most éppen a menekültek ügyéről jutott eszembe mindez, akik mellé ugyancsak kétféleképpen szoktak állni.

Vannak, akik a társadalmi, gazdasági, jogi, emberi oldal mellett tesznek állásfoglalást, amikor segítenek nekik. És vannak, akiket mindez marhára nem foglalkoztat, mert a lelkük mélyén még örülnek is, hogy itt van ez a nagy rakás segítségre szoruló népség, akikkel le lehet tudni a napi, heti, havi vagy akár évi jócselekedetet.

Egy menekült nyilván nem fogja megkérdezni, miért hoztad neki azt a takarót, ételt vagy akármit. Nem érdekli. De más a folyamat energetikája, más érzéseket és gondolatokat kelt, ha a holmikat igazából magadnak, magadért, a saját lelki üdvödért – vagy legalább a kárhozat enyhítéséért – viszed. Akkor is vigyed nyugodtan, mert kell, csak hát jobb fejben tisztázni, mi, merre, hány méter.

Önző segítségre a bűntudat és a lelkiismeret-furdalás sarkall, önzetlenre pedig a szeretet. Bűntudatot érezni látszólag beazonosíthatatlan okból is lehet, s akár idegenre is irányulhat a szeretet.

Önző segítséget félelemből nyújtasz, hiszen tartasz tőle, hogy a pokol tüze nem csak takaréklángon fogja megperzselni a seggedet.

Önzetlent pedig azért, mert felismered: a birtokodban van valami, ami másnak nincs, és valahogy egyértelmű, hogy akkor egészségére.

Ha nem tudod, a kettő közül melyik kategóriába tartozott a legutóbbi akciód, gondold végig, hogy hány embernek és milyen kontextusban említetted. Érezni fogod, mi a helyzet. Az önző segítséget általában kérdés nélkül hozzák fel az emberek, hogy némileg hatásvadász szavakkal eldicsekedjenek vele. Az önzetlenre pedig rá kell kérdezni, hogy az illető lelkesen és szerényen meséljen, majd őszintén hozzátegye: nem nagy dolog, neki így a természetes.

Segíteni egyébként sohasem ciki, és bármilyen indíttatásból érdemes. Csak aki főleg saját magán akar segíteni, annak az az első lépés, hogy ezt felismerje. Különben a ráfordított idő, pénz és energia egyszerűen nem térül meg. Akkor jön a gondolat, hogy „fú, lett volna jobb dolgom is”, amit még súlyosabb lelkiismeret-furdalás követ.

Így hát a menekültekért látványosan harcolók egy része saját maga elől menekülne.


Kapcsolódó posztok:


Még több cikk: