Mosóporos felmosás meg állandó kajaillat – esetem a házimunkával

Azt hittem magamról, hogy rendelt ételes dobozok között fog megenni a kosz. Ehhez képest a kilencvenes évek slágereire mosogatom el minden este, amit összegányoltam a főzéssel meg a salátakészítéssel.

Én és a házimunka az legalább három különböző dolog volt. Egészen múlt hétfőig, amikor is fogtam magam, s elköltöztem a szülői házból.

Vagyis inkább úgy fogalmaznék, hogy néhány ruhadarab meg a két számítógépem kíséretében eljöttem, mert se bútor, se ágynemű, se dekorációs elem nem jött velem. (De a plüssbárányom igen – zseniálisan megtámasztja a karomat oldalt fekve!)

Hát hogy a fenébe' ne?
Hát hogy a fenébe’ ne?

Volt nálam egy kis paksaméta is, tele mindenféle távolról ismert tárggyal. Megkértem anyukámat, hogy vegye meg nekem, amire szükségem lehet, mert a fenének lenne kedve végiggondolni ezeket.

Szóval teflonserpenyőtől kezdve textilöblítőn át vécépapírig akadt a pakkomban minden. Utóbbiból egészen nagy csomag – gondolom, arra az esetre, ha a hirtelen nyakamba szakadó teendőktől rám jönne a cifra.

Hétfőn tehát bizalmatlanul odasandítva félig-meddig kipakoltam az ominózus cuccokat. Kedden felkeltem, és a világ legtermészetesebb dolgaként megfőztem magamnak.

A barna rizs rettentően bonyolult receptje (víz meg egy csipet só, ugye) majdnem kifogott rajtam, mert a folyamat legelején rájöttem, hogy nincs bazmeg fazekam.

Vagy lábasom. Sose tudom a különbséget, pedig azóta hárman elmagyarázták nekem. Nekem az lábas, aminek lába van, és hát az ilyeneknek nem szokott lenni, úgyhogy egytől egyig fazekak.

Mindegy. Szereztem edényt, sütöttem halrudacskát, raktam mellé paradicsomot, lehetett enni. Meg takarítani. Huszonnégy óra se telt el az érkezésem óta, s máris olajcseppes bambis hálóruhában, csípőre tett kézzel nyitottam ajtót, hogy ezt a lakást kurvára nem fogja összejárkálni senki, mert az imént mostam fel mosóporos (más tisztítószerem nem volt, bocs) bő vízzel a parkettát, hogy ne legyen fekete a talpam.

Hát felmosni azt nem nagyon kellett volna, pláne nem bő vízzel, de hát mit csináljak, ha a porszívónak nem volt feje, a nyamvadt ikeás vödörnek meg olyan felmosókicsavaró bizbasza? Viszont tisztaság lett, és éhen se haltam – máris felülmúltam a várakozásaimat.

A következő napokban rácsodálkoztam, hogy élesen kétfelé ágazik az önálló háztartás vezetésével kapcsolatos teendők sora. Szeretek a hátizsákomból felül kilógó hatalmas póréhagymával hazasétálni a Szabadság-hídon a Vásárcsarnokból. Szeretem aranybarnára sütni a csirkemellet, rozslisztbe forgatni a cukkinit, szétszedni és megmosni a salátaleveleket. Még a mosogatással sincs bajom, az a néhány cucc tényleg csak pár perc.

A porszívót viszont úgy fogom, mint kurva a liliomot, az ablakmosásom pedig olyan lett, mintha valaki erőteljes turhagyűjtés után ráköpdösött volna az üvegre, hogy aztán a produktum függőleges fehér csíkokban folyjon le.

Magyarán: ami kajával kapcsolatos, az valahogy a lényemből fakad (még konyhaszekrényem sincs, de az anyagiak függvényében előbb-utóbb lesz itt mindenféle hiperszuper felszerelés, élő fűszernövény meg istennyila, az tuti).

De a rendrakás meg a takarítás az nem eredendő, hanem helyzetből adódóan kötelező cselekvés a részemről. Tudok tartani egy aránylag vállalható tisztasági szintet, ám ebben hosszú távon segítségem lesz. Olyan, aki ért hozzá és szívesen csinálja, miközben én is azzal foglalkozhatok, amihez értek, és amit szívesen csinálok.

A ruháim több mint fele még most is abban a nagy kék műanyag zsákban lakik, amit kihívás volt becipelni. Valahogy mindig fontosabb felsétálni a Citadellára, futni a rakparton, vagy meditálás közben köszönetet mondani azért, hogy ilyen csodálatos helyen lakom. Olyan prózai apróságokról nem is szólva, hogy alkalomadtán eszem, alszom meg dolgozom.

És szüntelenül vigyorgok, mert még akkor is a valóra vált álmomat élem, amikor a hűtőgépszerelő galád módon összejárkálja az egyetlen szőnyegemet.


Kapcsolódó poszt:


Még több cikk:

 

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s