Te megérdemled a boldogságot? Az önkorlátozó hiedelmek szerint nem biztos

„Hát persze, hogy megérdemlem!” – vághatod rá némileg sértődötten. Pedig ha boldog lennél, eleve nem sértődnél meg. Nekem például volt egy csomó abszolút igazságként elfogadott előfeltételezésem a világról, ami alapjában véve megakadályozta, hogy az legyek, viszont egyre sértődékenyebbé tett.

Az önkorlátozó hiedelmek az élet minden területére kiterjedhetnek. Gyerekfejjel gátat szabhatsz vele a tanulmányi előmenetelednek („én ebből a tárgyból sík vagyok!”), a társas kapcsolataidnak („a hülye felnőttek semmit sem értenek!”), sőt akár az egészséges önbizalmad kibontakozásának („a Panni jobb nálam!”).

Illetve dehogy „akár”, mert ezt a hármat tulajdonképpen mindenki megcsinálja. A saját magad kijelölte határok biztonságot nyújtanak. Megóvnak a csalódástól, és általuk úgy érezheted: tudod, hol a helyed.

Súgd a füledbe, hogy lehet!
Súgd a füledbe, hogy lehet!

Ezekre épülnek a társadalmi sztereotípiák, így a felnőttkor küszöbére érve már képzeletbeli erődítmény vesz körül. A fal külső része az anyagi világra vonatkozik.

Megtanulod, hogy a gazdagok gazemberek, sok pénzt keresni csak becstelen úton lehet, és bizonyos úri passziókat csak azok engedhetnek meg maguknak, akik mindezek mellett még felháborító módon jól rá is érnek. Nagy ház, jó kocsi vagy utazgatás esetén nyilvánvaló, hogy a kurva anyját az illetőnek. Mert neki van, neked meg nincs – holott te vetted el magadtól a lehetőséget, nem pedig ő tőled.

A lehetőséget konkrétan a fal belső részén málladozó feltevés hárította el még csírájában. Hogy nem érdemled meg a boldogságot, hogy az életben semmit sem lehet igazán élvezni, hogy az emelkedő után két durva lejtőnek kell jönni. „Hogy jövök én ahhoz, amikor mások…?” – kérdezheted magadtól.

És abban a pillanatban elkezdesz önigazolást keresni a világban. Meglátod a többi diszfunkcionális emberi kapcsolatot, a többi szar fizetést, meg a sok-sok jelet, hogy igazából senki sem boldog. A burzsujnak biztos katasztrófa a magánélete, Jancsi meg Juliska pedig hiába szeretik egymást, nem futja nekik kenyérre.

Kőkeményen bevésődött gondolkodási mintákról van szó, amiket én is magammal hoztam vagy megkaptam, és sokáig cáfolhatatlannak tekintettem őket.

Úgy tizenkettő lehettem, amikor elkezdtem tudatosan bontogatni kívülről a falat, huszonegy pedig, amikor belülről is. Először csak azt kérdőjeleztem meg, hogy mások tényleg olyanok-e, amilyennek a látszat alapján ítélném őket, aztán pedig azt is, hogy én magam milyen vagyok.

Ez egy olyan tisztulási folyamatot indított el, hogy lassan kezdtem néha kellemesen csalódni az emberekben (bár ettől még találkoztam faszkalapokkal bőven), amit később a saját külső-belső átalakulásom követett.

Ha ma válaszút elé kerülök, már csak halványan sejlik fel bennem, hogy „elvileg” mit kéne tennem. Hogy milyennek kéne lennem. Hogy hogyan kéne viselkednem. Egyszerűen csak hagyom, hogy a mellékhatásként kialakult bőségtudatom vezéreljen.

Most már szeretem a jó dolgokat az életben, sőt: szeretem szégyentelenül szeretni őket.

Persze, belecsúszom néha, hogy a mi nincsre összpontosítok a mi van helyett. Ám ami nincs, nem azért nincs, mert nem érdemlem meg, vagy mert szemét módon elvették tőlem. Hanem azért, mert még nem állok rá készen, fejlődnöm kell érte. Tovább bontogatni azt a bizonyos falat, hiszen valamennyi mégiscsak megmarad belőle. Az alapja, ha más nem. Vagy ez is csak egy önkorlátozó hiedelem?


Kapcsolódó posztok:


Még több cikk:

 

2 Comments

  1. Tegnap emiatt léptem vissza egy “tuti” álláslehetőségtől. A korlátaimon belül maradtam volna, csak más szinten. Én én mást akarok, többre érzem magam képesnek. És van előttem egy szívemhez, érdeklődésemhez passzolóbb lehetőség, ami tovább nyitná a világom. Már csak fel kell, hogy vegyenek! :D

    Kedvelés

    1. jól tetted, hogy visszaléptél :) az ilyen felismerések után már abszurd, hogy mások mondják meg, mi a tuti. bár korábban is abszurd volt, csak nem vettük észre… drukkolok neked!

      Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s