Ha a szépség színtisztán objektív lenne, sokan sírva menekülnének a szeretteik elől, s a Tajgetosz felé száguldanának a csemetéjükkel. De szerencsére nem az, sőt: a világ legrelatívabb és legszubjektívebb fogalma is egyben.

1. Fizikai szint

A test. Formák, arányok, vonalak, ívek… ilyenek. A „tartalom” itt még nem fontos, az esztétikum a lényeg. Amikor saját magadon vagy valaki máson meglátod, hogy fú, ez azért nem rossz, tényleg.

A kulcsszó a szimmetria, hiszen a gének szintjén belénk kódolta a természet, hogy azt lássuk gyönyörűnek – de visszás módon pont ő nem gyárt belőle tökéleteset.

Érdek nélkül tetszik? | Fotó: dwallpapers.in

Érdek nélkül tetszik? | Fotó: dwallpapers.in

Éppen ezért adott a lehetőség, hogy bizonyos keretek között tegyünk az eléréséért, ha szeretnénk. A test anyagból termett és anyaggá lesz, így aki fizikai szépségre vágyik, ezen a szinten maradva igyekszik megtalálni. Táplálkozással, mozgással és különböző beavatkozásokkal lehet szépülni, csinosodni, formálódni – vágyak, igények és lehetőségek szerint.

Az is élhet szép arccal, szép testben, akinél a következő két lépcsőfok nincs rendben. Ezt letagadni felesleges, bár a szépség ilyenkor különösen mulandó, s nem párosul melegen hívogató vonzerővel.

2. Tudati szint

Az énkép és az ideálok mezeje. A brazil nők minél nagyobb, minél kerekebb fenékre vágynak, az afrikai törzseknél pedig a termékenység szimbóluma a lógó mell. És vannak azok a kultúrák, ahol még nem döntötték el, mi legyen. A miénk is ilyen.

Végletek között lavírozva keressük önmagunkat, ám meg is találhatjuk, ha nem kívülre figyelünk, hanem a belső sugallatra. Csakhogy ez marha nehéz, mert a szocializáció során bevésődött elvárások is tudati szinten raktározódnak.

Ilyen például az alapszabály, amit sosem éreztem magaménak, ezért vagyok képes játszi könnyedséggel megszegni: hogy valakit a papírforma szerint szépnek (vagy éppen csúnyának) kell látni.

És itt lépnek működésbe az előítéletek is, hogy aki fizikailag szép, azt a helyzettől függően illik lerángatni a piedesztálról („de biztos buta mellé!”), vagy még jobban magasztalni („nem csak szép, kedves is!”).

A tudatnak hatalma van a fizikai test fölött: képes „megszépíteni” vagy „elcsúnyítani”, mint ahogy megbetegíteni vagy meggyógyítani is.

De egy Ezo TV-s szellemműtéttől senki se várjon nagyobb cicit.

3. Szellemi szint

Erre lépve felismeri az ember, hogy a test tökéletes. Mert pont azokhoz a megélésekhez segít hozzá, melyek a fejlődéshez kellenek. És akkor meglátja benne az esztétikumon túlmenő szépséget – a sajátjában és másokéban is, remélhetőleg.

A teremtő nem szokott hibázni, a földi halandók viszont igen, ezért a szellemi szinten felismert szépséget gyakran megpróbálják fizikaira alacsonyítani, s egymás arcába dörgölni, hogy egy Gollam-kisbabától kezdve egy fejlődési rendellenességgel született modellig mindenki úgy – tehát objektíven – szép. Pedig rohadtul nem, csak közbeszól a két tűz között megbúvó tudat, hogy ezt így nem szabad kimondani.

A szellem már elengedi az efféle elvárásokat, miközben azt mondja: nem fontos se a kilók, se a végtagok száma. Neki nem is a test szép, hanem az, aki benne van. Éppen ezért a szellem az egy, aki mindent visz: egyszerre hoz fizikai vakságot és tudati tisztulást, amitől a velünk összekapcsolódott lényt úgy látjuk, mint senki más.


Kapcsolódó poszt:


Még több cikk: