Ki szép, és ki nem? A szépség három szintje

Ha a szépség színtisztán objektív lenne, sokan sírva menekülnének a szeretteik elől, s a Tajgetosz felé száguldanának a csemetéjükkel. De szerencsére nem az, sőt: a világ legrelatívabb és legszubjektívebb fogalma is egyben.

1. Fizikai szint

A test. Formák, arányok, vonalak, ívek… ilyenek. A „tartalom” itt még nem fontos, az esztétikum a lényeg. Amikor saját magadon vagy valaki máson meglátod, hogy fú, ez azért nem rossz, tényleg.

A kulcsszó a szimmetria, hiszen a gének szintjén belénk kódolta a természet, hogy azt lássuk gyönyörűnek – de visszás módon pont ő nem gyárt belőle tökéleteset.

Érdek nélkül tetszik? | Fotó: dwallpapers.in
Érdek nélkül tetszik? | Fotó: dwallpapers.in

Éppen ezért adott a lehetőség, hogy bizonyos keretek között tegyünk az eléréséért, ha szeretnénk. A test anyagból termett és anyaggá lesz, így aki fizikai szépségre vágyik, ezen a szinten maradva igyekszik megtalálni. Táplálkozással, mozgással és különböző beavatkozásokkal lehet szépülni, csinosodni, formálódni – vágyak, igények és lehetőségek szerint.

Az is élhet szép arccal, szép testben, akinél a következő két lépcsőfok nincs rendben. Ezt letagadni felesleges, bár a szépség ilyenkor különösen mulandó, s nem párosul melegen hívogató vonzerővel.

2. Tudati szint

Az énkép és az ideálok mezeje. A brazil nők minél nagyobb, minél kerekebb fenékre vágynak, az afrikai törzseknél pedig a termékenység szimbóluma a lógó mell. És vannak azok a kultúrák, ahol még nem döntötték el, mi legyen. A miénk is ilyen.

Végletek között lavírozva keressük önmagunkat, ám meg is találhatjuk, ha nem kívülre figyelünk, hanem a belső sugallatra. Csakhogy ez marha nehéz, mert a szocializáció során bevésődött elvárások is tudati szinten raktározódnak.

Ilyen például az alapszabály, amit sosem éreztem magaménak, ezért vagyok képes játszi könnyedséggel megszegni: hogy valakit a papírforma szerint szépnek (vagy éppen csúnyának) kell látni.

És itt lépnek működésbe az előítéletek is, hogy aki fizikailag szép, azt a helyzettől függően illik lerángatni a piedesztálról („de biztos buta mellé!”), vagy még jobban magasztalni („nem csak szép, kedves is!”).

A tudatnak hatalma van a fizikai test fölött: képes „megszépíteni” vagy „elcsúnyítani”, mint ahogy megbetegíteni vagy meggyógyítani is.

De egy Ezo TV-s szellemműtéttől senki se várjon nagyobb cicit.

3. Szellemi szint

Erre lépve felismeri az ember, hogy a test tökéletes. Mert pont azokhoz a megélésekhez segít hozzá, melyek a fejlődéshez kellenek. És akkor meglátja benne az esztétikumon túlmenő szépséget – a sajátjában és másokéban is, remélhetőleg.

A teremtő nem szokott hibázni, a földi halandók viszont igen, ezért a szellemi szinten felismert szépséget gyakran megpróbálják fizikaira alacsonyítani, s egymás arcába dörgölni, hogy egy Gollam-kisbabától kezdve egy fejlődési rendellenességgel született modellig mindenki úgy – tehát objektíven – szép. Pedig rohadtul nem, csak közbeszól a két tűz között megbúvó tudat, hogy ezt így nem szabad kimondani.

A szellem már elengedi az efféle elvárásokat, miközben azt mondja: nem fontos se a kilók, se a végtagok száma. Neki nem is a test szép, hanem az, aki benne van. Éppen ezért a szellem az egy, aki mindent visz: egyszerre hoz fizikai vakságot és tudati tisztulást, amitől a velünk összekapcsolódott lényt úgy látjuk, mint senki más.


Kapcsolódó poszt:


Még több cikk:

 

3 Comments

  1. Nagyon jó kis cikk :) Babás téma vol. 2 is lehetett volna a címe :P

    Érdekes az is, hogy ki hogyan látja saját küllemét az idő múlásával és a külső befolyásoltság változása által. Saját példámon keresztül szemléltetem:

    amikor még kislány voltam, az öcsém nagyon sokat szekált, hogy csúnya vagyok, kócos stb (éljen a testvéri szeretet :D ). Persze ez nagyon elszomorított akkoriban, annyira, hogy úgy gondoltam én lehetek a legcsúnyább kislány a világon. (ha pontozni kéne egy 10-es skálán, max 2-est ítéltem volna magamnak akkoriban, mert anyu, nagyi azért sokat dícsért :) ).

    Mikor tini lettem, és az öcsém is kezdett “érettebb” lenni, ez a befolyásoltság alább hagyott, viszont mivel a középiskolában nem nagyon akartak velem barátkozni a fiúk, ezért még mindig csúnyácskának éreztem magam, de a szüleim mellett a barátnőim is megnyugtattak, hogy csinos vagyok stb. így már egy 6-ost adtam magamnak akkortájt.

    Miután megismerkedtem életem szerelmével, úgy elárasztott bókokkal, szeretettel, törődéssel, hogy az önbizalmam egészen 8-asig tornászta fel a magamról kialakított képemet. Ő azt mondja, hogy én vagyok a világon a legszebb nő, és a hurkáimat is kifejezetten imádja (kis súlyfelesleg befigyel :P)

    Azt mondják, a szerelem megszépíti az embert. Ez szerintem valami olyasmi lehet, mint a babás cikked esetében. Szépnek látjuk a másikat, mert fontos a számunkra. Tisztában vagyok vele, hogy nem vagyok egy természetes szépség, objektíve max. 6-os lehetek, de a párom mellett 10-esnek érzem magam és szerintem ez a lényeg :)

    Kedvelés

    1. köszi. hú, az a cím lett volna aztán a kattintásvadászat :P

      örülök, hogy ezt ilyen szépen leírtad, mert én is hasonlón mentem és megyek keresztül. csak ez ugye valamilyen szinten még mindig tabu, mert ha az embernek problémája van magával, akkor a környezetétől vagy megkapja, hogy jogos, vagy pedig azt, hogy “haggyadmá’, hülyeség” – és igazából egyik sem visz előre, tehát megtanuljuk, hogy minek róla beszélni. pedig fontos! önmagunk megismerése hosszú (lényegében végtelen :D) út, és az új felismerések mindig jók.

      a szerelmes bekezdésed különösen szívmelengető, nagyon-nagyon sok boldogságot nektek <3

      Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s