4 dolog, amit senki másnak nincs pofája elmondani neked a fészbúkos gyerekmutogatásról

De nekem van pofám, méghozzá nem is kicsi, úgyhogy most végre megtudhatod. Rám akarod majd borítani az asztalt miatta, előre szólok.

 

1. Nem minden gyerek szép

Imádom a szép képeket. Szeretek szép dolgokat nézegetni. Az a fajta ember vagyok, aki nem rest megállni gyaloglás közben, amikor a lába elé hullik egy különösen színpompás falevél. Sőt, olykor még abban is esztétikumot vélek felfedezni, ami csupán keveseknek tetszik.

Tudom, hogy a szépség relatív. Tudom, hogy bizonyos dolgokat illik szépnek látni. Én ehhez túl őszinte vagyok, elnézést. Szóval… amikor meglátok egy csemetét, akinek a jóistenke ijesztően elszabta az arányait, akkor igenis megállapítom, hogy „hú, szegény”.

Húbazmeg! | Fotó: darkmoonmaow.deviantart.com
Húbazmeg! | Fotó: darkmoonmaow.deviantart.com

A természet rózsaszín köddel gondoskodik róla, hogy a szüleik gyönyörűnek lássák a zombifilmbe próbaforgatás nélkül is esélyes kis statisztákat, ám senkinek se jó, ha az ismerősök merő kötelességtudatból odakommentelik a bilin guvadó szemű delikvens képe alá, hogy „milyen meseszép baba”.

Anyaként most biztosan azt gondolod, hogy az enyém biztosan Quasimodóba oltott Kiszel Tünde lesz majd, ha van igazság a Földön – de biztosíthatlak, hogy csak olyan génállományt továbbörökítésében leszek hajlandó közreműködni, ami ennek a kockázatát minimálisra csökkenti.

2. Nem biztos, hogy a pici később örülni fog neki

Én már akkor is a fejemet fogom, ha előkerül az a bizonyos első levágott hajtincset kis rózsaszín borítékban rejtegető babakönyv. A grammos mérési adatokkal meg a puncivillantós fürdetéses fotókkal. Örülök, hogy mindez emlékként megvan – viszont annyira zártkörű bulinak érzem, hogy csak na.

Még a gondolattól is kiráz a hideg, hogy anyánál vagy apánál közösségi médiás fotóalbum formájában lássam, miként pisáltam bele az első fürdővizembe. Alatta hetvennégy lájkkal, persze.

Hiába szokás mondani, hogy az eljövendő nemzedék számára ez már természetes lesz, nekem eszembe se jutna ilyen mértékben „kiposztolni a gyereket”.

Legszívesebben felállítanék egy szabályt, hogy semmi olyat ne tegyél közzé a csemetédről, amit jelen pillanatban ne látnál viszont szívesen a saját személyedről. Bár az ágyban fekvős, „épp nem csinálok semmit” szelfik korában talán nem érnék vele semmit.

3. Elszigetel a többi témától

Észrevettem, hogy akik napi rendszerességgel több fotót is kitesznek a gyerekükről, bekerülnek egy egészen furcsa körbe, mert kötelességüknek érzik, hogy visszalájkolják és –kommenteljék a sajátjukkal hasonló időben születetteket.

Ennek következményeként a pihenőidejét internetezésre szánó kismama azokban a percekben sem lát mást, csak csörgőket meg pelenkákat. Mert tapasztalatból tudja, hogy a hormonoktól túlbuzgó idegek pattanásig feszülnek, ha valakinek a csöppsége véletlenül kimarad.

Nyilván nem azt mondom, hogy ha elaludt a gyerek, akkor mindenki nézzen nyakra-főre műköröm-inspirációt meg hüvelykímélő szextippeket – ám az egyetlen témára beszűkült tudatállapot sohasem egészséges.

4. Téves ellenségképet teremt a fejedben

Valószínűleg engem is annak tartasz most, és legszívesebben seggbe rúgnál azzal a felkiáltással, hogy „majd megtudod”. Mert elkezdted fekete-fehérben látni a világot. Fehérek, akik nyakra-főre lájkolják a gyerekedet. Feketék pedig, akik nem. Utóbbiak rohadjanak meg, érzéketlen tuskók, őket nem is anya szülte.

Annyira leszűkítetted a téged érő impulzusokat, hogy muszáj valakin kitölteni a mérgedet, ezért ha valaki tapintatosan szól, hogy túlléptél egy határt a Facebookra töltött pulyaképek mennyiségével vagy minőségével, élből elkönyveled a legnagyobb szentséget gyalázó, alattomos gonosztevőnek. Ezért nem voltam most tapintatos, mert hát úgyis mindegy.


Utózmányok:


Kapcsolódó poszt:


Még több cikk:

159 Comments

  1. Mindenki olyan témában rak fel képeket ami az élete: amire büszke (pl a gyermeke), vagy amilyennek szeretné hogy a többiek lássák, vagy kövérek kajákról, izmosak a sportról, vagy a hobbijáról, vagy a céljairól, vagy saját magáról persze mindig tökéletesen sminkelve, pózolva, csücsörítve, pucsítva, a legújabb trend szerint öltözve…….. Mindenki azt rak fel amit akar……Ezeket az embereket nem muszáj nézni….. Le kell tiltani…… VISZONT!!!!!!! Mindenki aki ez miatt fikázza az embertársát, azt azért teszi mert már felgyülemlett benne a rosszindulat, saját hiányosságait, kisebbségi komplexusát próbálja ezzel leplezni. Féltékenység, és jó adag irigység ami ilyenkor az embert vezérli. Reméljük Tempty Neked is lesz majd gyermeked, és kívánom hogy ne legyen Quasimodo (persze ehhez keresned kell egy tökéletes szépséggel rendelkező férfit, akit legalább a dédszülőig visszamenőleg vizitálsz majd). Persze ha valami véletlen folytán mégis csúnyácska lesz a lelkem, ne rejtsd el a világ elől, már csak azért sem mert biztos lesz egy ugyanolyan “jóindulatú” ember mint Te, aki majd jól lefikáz :D :D

    Kedvelés

  2. empty profilképeinek áttekintése után engem is elfogott a „hú, szegény” érzés.

    “A természet rózsaszín köddel gondoskodik róla, hogy a szüleik gyönyörűnek lássák a zombifilmbe próbaforgatás nélkül is esélyes kis statisztákat” – tényleg nagy a pofája, való igaz. Bár ez nem tudom mitől lesz erény. A bunkó és őszinte mióta összekeverendő? Na mindegy.

    “csak olyan génállományt továbbörökítésében leszek hajlandó közreműködni” – szerintem ne fáradjon, ezt az állományt nehéz kompenzálni ..

    “Észrevettem, hogy akik napi rendszerességgel több fotót is kitesznek a gyerekükről, bekerülnek egy egészen furcsa körbe” … vagy esetleg azért nyomnak egy like-t, mert tetszik nekik a kép? (Elég sok ideje lehet, ha minden ismerősének közös ismerősével adott témában leellenőrzi, hogy ez valós-e. Mert nyilván nem hazudna a publikumának, oh wait ..)

    “Mert tapasztalatból tudja, hogy a hormonoktól túlbuzgó idegek pattanásig feszülnek, ha valakinek a csöppsége véletlenül kimarad.” .. minden bizonnyal attól feszülnek pattanásig az idegek..

    “Téves ellenségképet teremt a fejedben” – ha valaki bunkó, legalább ne mentegetőzzön.

    “Mert elkezdted fekete-fehérben látni a világot. Fehérek, akik nyakra-főre lájkolják a gyerekedet. Feketék pedig, akik nem. Utóbbiak rohadjanak meg, érzéketlen tuskók, őket nem is anya szülte.” – egyébként az miért jó, ha olyan szavakat akar mások szájába adni, amit valószínű, hogy nem is gondol?

    egyébként az írásnak volt olyan része is amivel egyetértettem, azt minek kiemelni, hiszen felesleges ;)

    Kedvelés

  3. Sajnos többnyire egyet értek a blog írójával, bár látom, hogy vannak hozzászólók előttem, akik magukra vették kicsit ezt a dolgot… :) A gyerek oldalról én inkább avval értek egyet, hogy a gyerek, mint önálló lény, akarat, személy hol van ilyenkor? Áldozatul esik a szülei önzésének, amit büszkeséggel álcáznak. Anya vagyok, szeretem a gyerekem, büszke vagyok rá ÉPPEN EZÉRT soha nem tennék/tettem ki róla semmi (később) kompromittálót, vagy a közösen megélt meghitt pillanatainkat. Viszont ami a „csúnya” gyereket illeti, avval nem értek egyet. Attól mert nem olyan szép a gyermekem, nem kell már nekem szülőnek komplexusokat nevelni belé avval, hogy amit a szépnek lehet azt a csúnyának nem. Ne posztolgass magadról képeket kislányom, mert nézd Klárika mennyivel szebb látvány. Ezt nem hiszem. Ez olyan, mint amikor a szülők azt hajtogatják az oviban, hogy Pistike azért ver, mert tetszel neki, szeret téged. Aztán csodálkoznak, hogy a kislányuk olyan palit választ majd aki veri. Hiszen azért teszi, mert szereti. Nem igaz? Én ellentétben az íróval az 1. pontban inkább a Bizonyítvánnyal dicsekvő szülőket említeném.
    Merthogy Van ez a bizonyítvány móka. Büszke, nem büszke. Minden évben láthatjuk, hogy bezzegéknél bezzeg kitűnő megint…… Én nem posztolom. Végül is a lépcsőházi faliújságra sem tenném, akkor egy közösségi oldalra miért? Oka számomra nagyon egyszerű: egyrészt kell az intimitás, a „csak a miénk a pillanat” érzés, még akkor is ha az egész világ orra alá dörgölném, hogy milyen okos, ügyes, szép. Másrészt ami mindig eszembe jut amikor üzenő falakon megy a levelezés, anya-gyerek között hogy ” Halihó, ti már nem laktok együtt?” Állj fel, menj be a gyerek szobájába, öleld meg, és úgy mond neki, hogy büszke vagy rá.

    Kedvelés

  4. Mikor szóltam a Fbn a kismamacsoportban (értitek, még csak nem is a barátaimnak, hanem egy random körnek), hogy nem lesz kép a babáról, beszóltak, hogy tán az utcára is lefátyolozva akarom majd kivinni, hogy idegenek ne lássák?

    Na itt nem láttam további értelmét a vitának.

    Kedvelés

  5. Ugye nem sértődsz majd meg, ha a tiédre ezt mondják: „hú, szegény”?
    Mert neked akkor is gyönyörű lesz, ha másnak nem és csak az számít.

    Kedvelés

  6. Hihi, most akkor erre lehet, hogy nem fogsz válaszolni, de nem baj. :)
    A világ legtündéribb gyermekével rendelkezem (vagyis háttöööizé…, szóval kaptam, hogy vigyázzak rá, vagy valami ilyesmi – merthogy ugye senki nem rendelkezik senki mással), és… egyetértek. Eszembe nem jut kitenni olyan képet a gyerekemről sehová, aminél felmerülhet a gyanúja, hogy akármiért is megalázó lenne rá. Sőt igazából semmilyen képet. Minden képhez hozzá fog majd férni, ami róla készült, és majd ő eldönti, hogy kivel osztja meg. (Legalábbis én így gondolom. Remélem, az édesanyja is, nem szoktam nézni a FB-ját.)

    Kedvelés

    1. már válaszolok, leléptek az agyatlanok :D
      bár csak annyit írok, hogy jó lenne, ha mindenki úgy gondolná, ahogy te… el sem bírom képzelni, milyen érzés lehet majd a mostani piciknek x év múlva, amikor szembesülnek vele: fent van róluk több száz (sőt, akár ezer…) fotó, amiről meg sem kérdezték őket. vagy ha éppen megkérdezték, akkor még nem tudtak ésszerű döntést hozni.

      Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s