Helló, JOY!

Ahol szenvedély van, ott magyarázatnak helye nincs. Élni kell azzal, ha jön egy álomszerű lehetőség. Muszáj csinálni, ha hajt felé a lelkesedés. De azért elmesélem, hogyan találtunk egymásra az új munkámmal, mert az előzmények fényében egy kicsit poén.

Na, szóval júniusban ott tartottam, hogy a tököm kivan a rögzített terjedelmű lapozós cikkekkel. Megírtam belőlük vagy kétezret, szép volt, jó volt, köszöntem szépen.

Ezen felbuzdulva „kilájkoltam” a női magazinok nagy részét – magyarok közül csak egyet nem –, és húztam egy vonalat, hogy nem vállalok olyan melót, aminél „ugyanazt leírom hatvanadjára, de azért kattints a következő szlájdra” szisztémájú anyagokat kell gyártani.

Feljebb
Feljebb.

Olyat tényleg nem vállaltam, de hamarosan mégis visszamasíroztam a női színesek világába. Annak az egy magazinnak az internetes kiadásához, amelyiket szándékosan, ám akkor még mit sem sejtve nem takarítottam ki a Facebook-hírfolyamomból.

A dolog nagyjából úgy történt, hogy: „Jönnél hozzánk?” „Jóhogy!” Színtisztán intuitív döntés volt. Éreztem: nekem ez . Tízéves korom óta olvastam a nyomtatott változatot, így legszívesebben az akkori önmagam fülébe súgnám, mi van most, hadd álmélkodjon.

Ezzel máris a lényegre térnék, hiszen biztos arra vagy kíváncsi, miért írok-szerkesztek rövid és csattanós tutiságokat, ha egyszer úgy tűnt, hogy szakítok a műfajjal. Előkapom az adu ász érvet: mert élvezem.

Feltettem magamnak a kérdést, hogy lehetnek-e száz százalékig önazonosak a júliusi fejlemények a júniusi véleményem tükrében, és arra jutottam: miért is ne lehetnének?

A korábbi keretek között már akkor se bírnék mozogni, ha fegyvert tartanának a fejemhez.

Itt viszont tiszta lap, másik rendszer, másfajta cikkekkel. Tizenhárom országban jelenlévő brand. Hazánkban a legmagasabb példányszám női magazin téren. A dolgok új szintje. Semmi tapogatózás, hogy mi, merre, hány méter. A „de jó lenne!” érzés már azelőtt szárnyra kelt bennem, hogy az üzenet formájában érkező ajánlatot megfontoltam volna tudat felett.

Pénzről meg aztán végképp szó sem esett, csak amikor bementem beszélgetni személyesen. A fő csáberőt tehát maga a lehetőség jelentette, amit köszönök szépen.

Villámgyorsan megállapodtunk a részletekről, aztán belevágtam a közepébe – így lettem a JOY online szerkesztője. Örömmel.


Kapcsolódó posztok:


Még több cikk:

8 Comments

  1. Hát mit mondhatnék, én is csak gratulálni tudok :) Csak hogy legyen egy kis izgalom benne, szeretnék kérni egy URL-t, ami a JOY-os cikkeidre hivatkozik, hogy betehessem a könyvjelzők közé :)

    Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s