Ex-Bruce Jenner jobb buksza, mint Botticelli Vénusza?

Bruce Jenner nőként folytatja. Nincs könnyű dolga. Olyan korban vállalta ezt a feladatot, amikor Botticelli Vénuszát tízből kilencen elküldenék mellnagyobbításra és zsírleszívásra, de még úgy is szétretusálnák, mielőtt rátennék valami színes-szagos magazin címlapjára.

Én örülök az újdonsült Caitlyn döntésének. Annak is, hogy fel merte vállalni a történetét, rengeteg sorstársát támogatva ezzel. Annak meg aztán pláne örülök, hogy olyan világban élek, ahol az önmegvalósítás ilyen foka a szövetek szintjén lehetséges.

Ám sokkal kevésbé nyűgöz le, hogy emberünk a jelen nőiségének egyik legnagyobb ellentmondásával debütált friss szerepében a nyilvánosság előtt: úgy igyekszik önmaga lenni, hogy hatvanöt esztendősen alig harmincra polírozva pózol, mert hát az ideál megköveteli.

caitlyn-jenner-bruce-jenner

Megrendített az egyik első hozzászólás, amit a Vanity Fair-es címlapfotó alatt láttam. „Bassza meg, ez a férfi jobb nő lett nálam!” – írta egy huszonéves, babaarcú amerikai csaj. Ő nyilván azt nézte, hogy Caitlyn Jenner teste hol feszesebb, szőrtelenebb vagy arányosabb, mint az övé.

Látszólag mindenhol, hiszen vezető sajtótermékről van szó, a képek pedig a zseniális Annie Leibovitz keze munkáját dicsérik. Ehhez jön még a fodrász, a sminkes, a stylist… De hát kortárs művészetről beszélünk, ahol a modell csupán kifejezőeszköz! Baj lehet belőle, ha nem a helyén kezeljük.

A legszomorúbb az egészben, hogy Caitlyn Jenner nem is állhatott ki a reflektorfénybe a maga hús-vér valójában. A közönség mindenkinek csak a felturbózott változatára kíváncsi hivatalosan – hogy aztán a lesifotósok zsákmányának kárörvendjen fű alatt. Mert Caitlyn Jennerről is hamarosan kiderül majd: nem szoborszerű, nem makulátlan. És akkor csak a felvállalása iránti tisztelet védheti meg attól, hogy egy hétköznapi képpel valamelyik bulvárlap „fú, de ciki!” összeállításában landoljon.

Hiába szidja a nép az elérhetetlen etalont, mint a bokrot, ha a mérce alattiaknak csúfos ítélet jut.

Mindenkinek alapvető joga lenne jól érezni magát a bőrében – s ezért ha kell, külső segítséget is igénybe vegyen –, csak sajnos odáig fajultunk a becsmérléssel, hogy akiben van egy fikarcnyi igaziság, az vagy a „merész” kategóriába tartozik, vagy egyáltalán nem is kell.

Talán már az igaziságot magát is magyaráznom kell, mert szerintem baromira nem feltétlenül egyenlő a burjánzó fanszőrrel vagy a sminkmentességgel. Nálam azt az állapotot jelenti, amikor egy ember boldogan, „igen, ez vagyok én!” felkiáltással tud a tükörbe nézni.

Valakinek csupán egy hanyag hajba túrás szükséges hozzá, valakinek szépségápolási csapat, valakinek meg sebészkés. A cél a lényeg, aminek az eléréséért nem szégyen a rendelkezésre álló eszközöket felhasználni. Az életút néha ellentmondást nem tűrően követeli ezeknek az igénybevételét – mint ex-Bruce Jenneré is.

De van, amikor nagy levegőt kell venni, s kijelenteni, hogy a kézzelfogható valóság formálása nem elég. Hogy még annak a képmását is orrba-szájba kell módosítgatni utólag, a feddhetetlenül tökéletes végeredményért. Különben nem lesz elég jó. Nem lesz elég szép.

Érthető, hogy Caitlyn Jenner csak így mutatkozhatott be egy olyan korszakban, amikor még a puncival születettek is úgy érzik: küzdeni kell a nőiességükért. Remélem, mindannyian elhiszik, hogy retus nélkül is sikerülhet nekik.


Kapcsolódó posztok:


Még több cikk:

 

6 Comments

  1. Hát ez megint nagy +1. :)
    Amit mellétennék még: az, hogy kiben mit jelent az igaziság, nagyon érdekes kérdés, hogy mitől függ. Mi az, ami valóban belőlünk jön (ha van egyáltalán olyan), és mi az, ami külső hatások eredménye. Talán valahol írtam már (mármint valamelyik cikkeddel kapcsolatban), hogy nincs bajom sem a szőrrel, sem a szőrtelenséggel. Azzal van bajom, ha valamelyik akár csak hallgatólagosan is ki van kiáltva etalonnak, és a másik irányt képviselőket már kamaszkorukban megbélyegzik a többiek, vagy a többiek hangadó része. És ez minden másra is vonatkozik, csak azért a szőrt (különösen a hónaljszőrt) szoktam kiemelni, mert az (vagyis a kötelező hiánya) egy olyan normává vált, ami szinte áttörhetetlen, és egészen kis kortól elültetődik az emberekben.

    Kedvelés

    1. köszi :)

      én is úgy gondolom, hogy az az igazi, amit az egyén itt és most a magáénak érez. mindegy, honnan jött hozzá az inspiráció, a végeredmény a lényeg. érdekes egyébként, hány önmagát extraszőrösnek valló nő került elő az utóbbi időben, hogy büszkén posztolgasson magáról bundás képeket. a változatossággal nincs gond, de a “mi vagyunk igaziak, te meg nem” üzenettel már igen :P

      Kedvelik 1 személy

  2. Valószínűleg rengeteg munkaóra van benne, hogy így nézzen ki, de inkább Botticelli Vénusza :) Nagyon rondák a karjai és gondolom a kezét is azért rendezték hátrafelé, mert az mégrondább (hiába van ezerféle bőrmegújító kence és műtét, a kézfej és a kar mindig árulkodó marad – elvégre azokat csak nem lehet lebotoxolni, hogy ne mozogjanak??? :D) Az arcszerkezete is elég férfias maradt, bár így simán indulhatna egy Karádi szépségversenyen – és szerintem meg is nyerné :D Amúgy az egészből legjobban a Kardashian lányok férjeit sajnálom, mert így már nem csak egy zakkant anyósuk van – hanem kettő :D Hm, félretéve a gonoszkodást, ha egy idő után megunja a “nősködést” vissza tudják operálni?

    Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s