Felmondásom története – vágatlanul, szeretettel

Nincs olyan döntés, aminek csupán egy oka lenne. Az emberek és a helyzetek változnak, a pohár betelik, az út pedig elválik. Így van ez rendjén. Meg úgy, hogy megint leírok valamit, amiről nem szokás nyilvánosan értekezni: felmondási időt töltök a biennél.

Egy távozás általában véve azért érdekes, mert biztos, hogy van valami csúnya dolog a hátterében. A csúnyaság relatív, meg igazából lényegtelen is. A házimunka nem az erősségem, úgyhogy most sem fogok se szennyesben turkálni, se pedig teregetni.

Egyszerűen hagyom, hogy a történet átáramoljon a klaviatúra fölött száguldozó ujjaimon – aztán hogy ki mit kezd vele, a nyájas olvasóra bízom. Egyébként nem nagy sztori, szóval ne dobálj a mikróba popcornt. De talán tanulságos.

Legutóbb tehát még úgy volt, hogy főszerkesztő már nem leszek, viszont kölcsönös megegyezéssel, és mindenkinek a lehető legelőnyösebb módon szerkesztő plusz cikkíró maradok.

Szimpatikus teendőlista. | Fotó: ouiinfrance.com
Szimpatikus teendőlista. | Fotó: ouiinfrance.com

Alig egy hónappal később született egy irányvonalat meghatározó döntés, amivel semmilyen szinten nem tudtam azonosulni. „Nem egyeztethető össze a belső meggyőződésemmel” – vágtam rá egyszerűen. Másnap érkezett az addigi szerződésem felmondása, „maradj cikkíró, arra kötünk újat” kiegészítéssel. Ezen nem lepődtem meg, bár a következő – s egyben utolsó – lépésen egy kicsit igen.

Örömmel bólintottam rá, hogy a felmondási idő lejártával kizárólag írjak majd. Sőt, az előzmények fényében kifejezetten megkönnyebbülést jelentett a számomra. Nyilván a másik oldalon is, mert milyen hülyepicsa dolog már a munka kapcsán mindenféle belső meggyőződéssel érvelni!

Éreztem, hogy itt valahol valami félrement, de mivel ugye távmunkáról beszélünk, nem különösebben foglalkoztam ezzel. A cikkírás már elég „sterilnek” ígérkezett ahhoz, hogy semmilyen efféle tényező ne játsszon közre benne. Megírom, elküldöm, számlázom – pont. Ebbéli hitem két hétig tartott.

Közben csináltam egy interjút. Nagyot. Kétórás személyes beszélgetés, társadalmi tabuk. Kaptam hozzá exkluzív képeket, egyenesen a „nem a sajtónak” mappából.

(Ide kattintva nézheted, olvashatod.)

Végre újságíró lehettem egy kicsit, nem pedig lapozós felületre szavatolt kontentgyáros.

„És melyik rovatba teszel majd?” – érdeklődött az alanyom. Azt feleltem neki, hogy az Érdekességekbe besuvasztom, oszt’ jó. Elkövettem volna azt az orbitális hibát, hogy tényleg besuvasztom, ha nem csurran az a bizonyos csepp a pohárba. Az utolsó.

A kis híján négyezer szavas anyag nem kellett, mert „unalmas”, és „senki sem fogja végigolvasni”. A pénzügyi része egyáltalán nem érdekelt a dolognak, mert szakmailag megadta azt a fajta rég tapasztalt kiteljesedés-érzetet, hogy ingyen is szívből csináltam.

Sírás, ordítás, vívódás vagy bármiféle külső-belső konfliktus nélkül, egy pillanat – és szinte tudat – alatt eldőlt bennem, hogy ahol ennek az irománynak nincs helye, ott nekem sincsen.

Csak így, csöndben, magától értetődően.

Kértem, hogy intézzük a búcsút gyorsan és zökkenőmentesen. Úgy intézzük remélhetőleg. Persze, ezért a posztért – ahogy a múltkoriért is – talán kapok majd a fejemre. De nekem az a legfontosabb, hogy őszintén írjak és meséljek.


Még több cikk:

14 Comments

  1. Szerintem ezen nem kell nagyon meglepődni. A bien nem egy olyan beállítottságú oldal, ahol ehhez hasonló, elgondolkodtató cikkeket olvas az ember. A bien olvasóit az épp aktuális bikinitrend érdekli, vagy hogy hogyan varázsoljon magának tökéletes pofit 5 perc alatt stb… Szerintem jól döntöttél, várom a hasonló, komoly témákat felsorakoztató cikkeidet! :)

    Kedvelés

  2. Megint csak gratulálok. És remélem, hogy megtaláljátok egymást azokkal, akik hasonlóan gondolkodnak, és nem lesznek (súlyosabb) anyagi problémáid azért, mert nyitott és önállóan gondolkodni képes ember vagy, aki ráadásul nem fél használni is ezt a képességét. :)

    Kedvelés

  3. Fel a fejjel Tempy – jól tetted, ahol nem értékelik a munkádat, ott nincs mit keresni. Kívánom, hogy mihamarabb találd meg azt az ideális közeget, ahol nem történnek ilyen ocsmányságok :) A bulvár pusztít és a nyomorba dönt – menekülni kell elole :(

    Kedvelés

    1. köszi szépen. a fej mindig is fent volt szerencsére :D

      értékelték ők, méghozzá sokáig, csak most nagyon élesen elkülönültek az irányaink. a minőségi bulvárral továbbra sincs bajom, de egyelőre élvezem, hogy a tartalomgyártásban szünetet tartok. fene se tudja, hogy tíz perc múlva kezdeném-e újra, vagy pedig soha… a lehetőségek majd eldöntik :)

      Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s