A Sóher Klub tagjai ezért nem boldogok

Hogy mennyi pénzed van éppen, még véletlenül sem határozza meg az emberi minőségedet. Az viszont elég sokat elmond rólad, miként bánsz a rendelkezésedre álló összeggel. Sőt, tulajdonképpen mindent.

Kétféle út áll előtted: vagy nagyvonalú leszel, vagy pedig sóher. Naponta ezeregy lehetőséged adódik rá, hogy az addigi hozzáállásodat újraértelmezd. Valószínűleg mégsem teszed. Mert az anyagiakhoz fűződő viszony mögött egész világnézet húzódik meg, ami csakis eget rengető események hatására szokott változni – némelyeknél akkor sem.

Talán gyenge pontnak tekinthető, de én a fillérezgetőket az üzletben és a magánéletben is nehezen viselem. Látom a sorstragédiát amögött, amikor valaki harminchárom forintot számol ki, fel vagy el, és egy kicsit belesajdul a szívem.

Legalább szellőzik. | Fotó: newyorkcliche.com
Legalább szellőzik. | Fotó: newyorkcliche.com

A nagyvonalúság és a sóherség különbsége marhára nem függ attól, hogy milyen az anyagi helyzeted. Mindig van mit adnod és mindig van mit elvenned – ez a világ egyik alapvető törvénye. A tősgyökeres skótok mondhatják ugyan, hogy ők semmit sem vesznek el, csak megtagadnak másoktól bizonyos dolgokat, ám a kettő egy és ugyanaz.

Megakasztanak egy természetes áramlást, méghozzá kínkeserves erőszakkal. Belekapaszkodnak valamibe, ami csak még jobban kihullik a kezeik közül, amikor próbálják maguknál tartani. És ha a pénzzel így cselekszenek, bizonyára mással is.

Én úgy tapasztaltam, hogy aki magának akar minden lóvét, s emiatt vicsorogva védi mindenkitől a bankszámla-egyenlegét, nagyjából annyira egészséges, mint az, aki elhatározta: csak végszükség esetén hajlandó székletet üríteni.

Ezért nem lesz gazdag soha a szó szoros értelmében az, aki minimálbérért szívatja az alvállalkozókat. Ezért mosolyognak kevesebbet az emberek egy olyan országban, ahol tragikomikus összegért foglalkoztatják a közalkalmazottakat.

Hiába jár kertes háznyi értékű kocsival, akinél a „megakasztott” összegek landolnak, sosem lesz bőségtudata.

„Egy szegény százat csinál” – szól a sóherek jelmondata.

A nagyvonalúak viszont szabadok. Nem félnek adni, mert érzik, hogy a nagy körforgásba vonódva úgyis minden kamatostul visszajut hozzájuk. Mégsem ezért teszik. Egyszerűen benne vannak az áramlatban, így eszükbe sem jut harminchárom forinton szarakodni.

De ha találkoznak valakivel, aki mégis megteszi, felsóhajtva legyintenek: ő hadd csinálja úgy, elég baj az neki. Mert a bőkezűség eredője és következménye egyben a tudati-szellemi elengedés. „Az anyagi világban semmi sem lehet az enyém örökké, akkor hát miért ne félnék továbbadni?” – teszik fel a költői kérdést a gavallérok, akik száz forinttal a zsebükben is képesek mosolyogni.

Mondtam már: naponta ezeregy lehetőséged adódik rá, hogy eldöntsd, melyik táborba szeretnél tartozni. Csak el ne felejtsd a következőig…


Kapcsolódó poszt:


Még több cikk:

 

1 Comment

  1. Most megtudtam, hogy nem hülye vagyok, hanem gavallér! :D
    Én csóró vagyok és születetten nagyvonalú…gyűlölöm a filléreskedést, de ennek szomorú eredménye a mínusz a bankszámlámon. Sok mínusz. Hozzám nem tér vissza semmi a körforgásból. (Semmi extra, én nem iszom, nem dohányzom, nem járok sehova, de éhezni soha többet nem vagyok hajlandó, és ha kell valami apróság, megveszem és kész. :))

    Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s