Társadalmunk valamiért úgy működik, hogy a hülyeségre még nagyobb hülyeséggel dívik felelni. Mintha attól helyrebillenne az egyensúly, és győzne a rossz fölött a jó. Én meg csak lesek – például az ilyen mekis-szoptatós történetek hallatán –, hogy mégis melyik bolygón vagyok.

Az alap sztori ugye annyi, hogy kizavartak egy szoptató kismamát a nyugati téri mekdonálcból. Nonszensz, mert ugye miért tenne bárki is ilyet. Na, de az, hogy erre „szoptatós flashmobbal” reagáljon a nép, még nonszenszebb.

Egy egészséges önértékelésű, kiegyensúlyozott nő ugyanis aligha érez kísértést arra, hogy látványosságot csináljon a világ egyik legtermészetesebb dolgából a kamerák kereszttüzében. Valahol félelmetes a mélyről jövő sértődés motiválta gondolatmenet, hogy egy hír hatására „majd én jól megszoptatom nyilvánosan a gyerekemet”.

Nagy krumplival mehet? | Fotó: 444.hu

Nagy krumplival mehet? | Fotó: 444.hu

A szélsőséges viselkedés ugyanis nem építi a toleranciát. Inkább eltapossa a csíráját. Persze, a szoptatás önmagában nem szélsőséges, de egy gyorsétterem e tevékenységgel való megtöltése már igen. Főleg, mivel több tabutémát is feszeget: a családbarátság mellett felvetődik a női egyenjogúság és a testkép kérdése.

A csoportos szoptatásra vállalkozó anyák azért tolták az egész világ arcába a mellüket, hogy paradox módon megmutassák, mennyire tökösek. Ezzel megérkeztünk napjaink legnagyobb szereptragédiájához: ahhoz, hogy a nők férfias erővel küzdenek, aztán meg csodálkoznak, amiért nem lágy teremtésként kezelik őket.

Szerintem sokkal többet tesz a nyilvános szoptatás elfogadtatásért, aki szépen, csendben, egyedül, de bárhol megeteti a kicsinyét.

Mintha ez nyilvánvaló lenne – mivel az is. Itt inkább a hagyományos női princípium erényeinek bevetésére van szükség.

Leülni a sarokba, aztán magamutogatás nélkül intézni a bizniszt. Hogy aki arra jár, lényegében mást se lásson, csak egy gyerekfejet meg egy fél dekoltázst. És megállapíthassa, hogy ha ezt ilyen kulturáltan lehet űzni, akkor az egésszel az égvilágon semmi probléma nincs. Természetes könnyedséggel, a háttérből irányítani. Nem odamenni, oszt’ mindenkit provokatíve helyrerakni.

A vérmesek képesek lesznek azt leszűrni a szavaimból, hogy ellenük, s ezzel együtt a szoptatás szabadsága ellen vagyok. Pedig nem vagyok én senki és semmi ellen, csak nő létemre nem tudok osztozni az efféle szemléletben. A polgárpukkasztásnak és az erőszakos szembesítésnek megvan a maga helye, ideje és szerepe – az anyaság viszont nem az az „intézmény”, ahol ennek kell előtérbe kerülnie.

Hiszen mit várhat majd a lázadó kamaszától, aki néhány évvel korábban maga is dacszoptatott?


Kapcsolódó poszt:


Még több cikk: