Így nőttem ki a jó öreg kukacos szmájlit

Nem törték fel az összes profilomat, nem vittek el az ufók, nincs para. Csak sokan még úgy érzik, hogy helyettem egy idegennel csevegnek néha. Vasárnap reggel ugyanis arra keltem, hogy furcsának találom az általános iskolás korom óta használt kukacos szmájlit. Elkezdtem hát helyette „rendeset” írni, amivel jól megleptem mindenkit. Magamat is.

Tizenkettő vagy tizenhárom éves voltam. Baromira untam, hogy mindenki ugyanazt a dumát nyomja az IRC-s chatszobában. Egy osztálytársam „rámprivizett”, és megkérdezte, miről beszéljünk: pasik vagy divat? A rohadt életbe – mondtam –, én különbözni akarok. De nagyon.

És akkor a kiskamaszok fene nagy elhatározásával beírtam a „közösbe”, hogy mostantól úgy szmájlizom, hogy kukac jellel kezdem a dolgot. Persze, mindenki elcsodálkozott, hogy szembemegyek a szmájlizás századközép óta bevett gyakorlatával, ám hamarosan megszokták.

When you saw it. | Fotó: reddit.com
When you saw it. | Fotó: reddit.com

Eleinte volt a @:), ami később @=) formát öltött. Ebből lett nyelvnyújtós, kacsintós, ikszdés meg miegyéb. A billentyűzetemen először mindig az Alt Gr meg a V kopott ki. Így írtam mindenkinek és mindenhova: SMS-ben, MSN-en, kommentben, céges levelezésben, bla-bla. Ezzel a szmájlikészlettel szocializálódtam felnőttlétre és munkára. Sosem kérdeztem meg magamtól, miért és hogyan. Egyértelmű volt, a környezetem pedig jobb híján elfogadta.

Új ismeretségnél mindig adott volt a kérdés, hogy a kukac tulajdonképpen micsoda. Agynak vagy glóriának sem rossz, de én eredetileg hajnak szántam. (Egyszínűnek születtem – mily meglepő! –, ám mikrofon fazonúra nőtt, tehát tényleg úgy nézett ki a fejem a valóságban.)

Alapjáraton meglehetősen szmájligazdag a kommunikációm. Nem idegesítően, csak módjával; amennyire illik a szarkasztikus stílusomhoz.

Mert sokat számít, hogy valakit ikszdével küldök el a picsába, avagy nélküle. Bár mindkét esetben komolyan szoktam gondolni, de mindegy.

Néhány hónapja viszont észrevettem, hogy direkt kevesebbet írok belőle, mint jólesne. „Valahogy olyan furcsán néz ki” – jutott eszembe. Megállapítottam, hogy talán magával a mosolyfej koncepciójával van bajom, és valamiféle komolyodási folyamat zajlik bennem.

Hát nem. Vasárnap kiposztoltam az előző blogbejegyzésem (ami a változásról szólt éppen), kaptam rá egy kedves kommentet a Twitteren, bepötyögtem a választ – de megállt a kezem a „Tweet” gomb felett. Zavart a sor végi @=), szmájli nélkül viszont nem jött át az érzés. Bő ezredmásodpercnyi dilemma után három kicsi backspace, kettőspont zárójel beír, pislogó rácsodálkozás a kifejező tökéletességre, aztán küldés. Persze, utána mint egy hülyegyerek, végigírtam a barátaimnak a teljes sorozatot, a kacsintóstól a nyelvnyújtósig. Ennyit a komolyodási folyamatról, én kérek elnézést.

Meg azoktól is elnézést kérek, akiknek vezetői státuszban kukacos szmájlit küldtem, és azóta is töprengnek rajta, hogy WTF. Mert van az a beosztás, amikor egy kolbásszal pózoló kiszeltündés csatolmányra sem kérdezel rá, csak pislogsz és legyintesz. Most viszont egy csomóan rákérdeztek nálam, hogy hé, ember, mi van veled? Életemben először ki is használtam a Facebook nyújtotta „életesemény” lehetőséget, így május 17-én egyszerre értesítettem e fontos, ugyanakkor ösztönszerű kommunikációs stratégiai változásról a népet.

Meg arról is, hogy aki hirtelen ki akarja forgatni a négy sarkából a világát, feladni egy régi szokását, vagy éppen elhagyni valamelyik ismertetőjellé vált dolgát, nyugodtan tegye meg egyik pillanatról a másikra. Ez úgyis mind csak manír, a felszínt karcolja.


Még több cikk:

 

2 Comments

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s