Üzenem a néninek, aki belelesett a szadomazó regénybe

Kedves Marika néni! Először is örülök, hogy hozzájárulhattam szókincsének bővüléséhez a szombat délutáni BudapestNyíregyháza viszonylatú Rózsa InterCity-n. De azért legközelebb ne igyekezzen már ilyen feltűnően a laptopomhoz hajolni, mert kizökkenek a korbácsolós jelenetből, amikor sóhajtozni tetszik!

Tudom, árnyaltabban működtek a dolgok annak idején. Büszkeség és balítélet meg Elfújta a szél. Lassan kibontakozó romantikus szál, kétszáz oldal után talán félénk kézfogás.

Most pedig jöttem én, lehuppantam magácska mellé, elővettem a gépemet, és olyan szöveg jelent meg a kijelzőjén, amilyet talán még soha az életben nem tetszett látni. Szodoma és Gomora, te jóságos ég!

Tessék elhinni, hogy befér!
Tessék elhinni, hogy befér!

Láttam, hogy először tüntetőleg elfordította a fejét. Azt is, hogy egy ideig csak a szeme sarkából próbált visszanézni. Mert hiába volt az előző mondat húsba vágóan obszcén, ösztönszinten ébresztett kíváncsiságot, hogy akkor most mi fog történni. Hogy az az ember a könyvben tényleg azt csinálja-e, amit.

Én kérek elnézést, amiért csak a tízujjas gépelés sebességével tudtam magyarul fejleményekkel szolgálni. Észleltem, hogy néha már az angol eredetit pásztázza, hátha hamarabb kihámoz belőle valamit.

Szerintem bele sem tetszett gondolni, milyen komikusan furcsa nekem úgy fordítani nyilvános kínzásról ábrándozó férfimaszturbációt, hogy egy idős hölgy ősz kobakja kissé a betűk elé lóg.

Ehhez képest semmiség pont a spriccelős jelenetet félbehagyni, mert jön a kalauz.

Sejtettem, hogy nem tetszik érteni, az egész regény mire jó. Csak eljött az a pont, amikor az érdeklődés felülemelkedett az erkölcsi normákon meg a racionalitáson.

Mindenkinél eljön, a műfajban ez a fantasztikus. Marika néninél annyira átütő volt, hogy amikor a barátnője a keresztnevén szólítva megkérdezte, nem ül-e át menetiránnyal megegyezően – hiszen a felszállásnál azért harcolt, de végül nem jött össze –, azt mondta: inkább marad itten. És Füzesabonynál némileg ijedten érdeklődött, hogy ez már Nyíregyháza-e. Nehogy már pont a lényegnél abbamaradjon a történet!

Tetszik tudni, az ilyen történekben pont ez a pláne. A huszonegyedik század emberének íródott, akinek csak a lényeg kell. Szélsőségesen férfias, hatalomra éhes, pénzes és erőszakos pasasok szerepelnek benne, reszkető puncivá csupaszított nőkkel.

Gyönyörű lélektani harmónia, tökéletesen egymásba illő puzzle-darabkákkal. Olyan közönség számára, melynek a tagjai talán már elfelejtették, a valós nemi szerepekben milyen alakítást lehet nyújtani. Jó érzés nekik ennyire férfit és ennyire nőt látni.

Én például egy kezemen meg tudom számolni, hány férfit láttam huszonhat év alatt, de pofa befog, mert sokáig magam sem sejtettem, hogyan kell nőnek lenni. Márpedig ez a két pólus csak egymással szembeállítva képes értelmet nyerni. Ezért szeretek ilyet fordítani. A testem nem is válaszol rá, csak az elmém. Viselkedésminták, szociológiai és pszichológiai összefüggések, ilyesmik. Van benne érték, nem kevés.

De mindössze azokat az oldalakat tetszett látni, amiket az egyszemélyes közönség leplezetlen érdeklődésétől némileg lanyhult figyelemmel lefordítottam Nyíregyházáig. Remélem, azóta legalább a felcsatolható műbrokis témát sikerült kiheverni.

 

Üdvözlettel,
A tarka hajú kislány, aki egész úton olyanokat gépelt


Kapcsolódó posztok:


Még több cikk:

 

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s