Talán rébuszokban illene erről beszélnem, de szenvedjen köntörfalazással a fene! Egészségügyileg kifogásolható tartalom előállításában kellett volna részt vennem. Olyanéban, ami konkrétan az emberek megtévesztésére irányul. Mindegy, hol történt és mikor – megtapasztaltam egy határt legbelül, ez a fontos.

Igazából azt hittem magamról, hogy szinte bármilyen témában ki tudok bökni két perc alatt legalább tíz címjavaslatot, sőt mindet meg is írom. Nekem sose derogált Kiszel Tünde, a macskabútor-válogatás vagy a hüvelygomba. Szeretek firkálni, tehát úgy vagyok vele, mint a lecsúszott drogos – az anyag anyag, és kész.

Megcsap a szaga. | Fotó: dgaproductions.com

Megcsap a szaga. | Fotó: dgaproductions.com

Persze, akadnak a szívemnek apró kis csücskei, amiknek a többinél szívesebben látok neki. És igyekeztem úgy alakítani az életemet, hogy soha ne legyen kötelező semmi olyat megírni vagy megtenni, amivel az adott pillanatban semmilyen szinten nem tudok azonosulni.

De ilyen zsigeri ellenállást belőlem még soha egyetlen kérés, kérdés vagy megkeresés sem váltott ki. Legfeljebb rögvest legyintettem, hogy „á, ez hülyeség”.

Most viszont nem bírtam legyinteni. Csak olvastam a levelet, néztem a csatolmányokat, és megállapítottam: bassza meg, én akkor sem óhajtanék ebben közreműködni, ha egyébként záros határidőn belül éhen döglenék. Pedig nem vagyok se erkölcscsősz, se szentfazék. Mégis van az az üzleti érdekből megfogalmazott üzenet, aminek a közvetítéséhez tevékenyen hozzájárulva gondot jelentene tükörbe nézni.

Ezen a ponton válik a szakmai határ emberivé. Nem a szövegcsináló parancsolt megálljt bennem, hanem a lényem legbelső magva, amit ritkán lehet munkával kapcsolatos e-mailben megszólítani.

Eszembe jutott, hogy a munkamorál, mint önálló fogalom, talán nem is létezik. Egy morálunk, egy erkölcsi értékrendünk van, lehetetlenség szétszabdalni.

Legfeljebb adódnak olyan szerepek és helyzetek, amikor azt elnyomva igyekszünk cselekedni. A pénz beszél, a kutya ugat, én meg már nem mondok semmit.

Arra a bizonyos levélre is csak annyit válaszoltam, hogy a magam részéről kihagyom, köszi a megértést.

Végiggondoltam, tudnám-e a szavakat olyan frappánsan forgatni, hogy a kecske is jóllakjon, de a káposzta is megmaradjon – tehát érvényesüljön a megrendelő érdeke, plusz a sajátom is –, ám egészség-életmód témában nem fogok ártalmatlan féligazságnak álcázott hazugságok körmönfont megfogalmazásán szarakodni. Sőt, más témában sem fogok, az tuti.

Közben próbálom nem elítélni a többséget, amiért a mindennapi betevő reményében mégis megteszi.


Még több cikk: