Valaki magyarázza el nekem, miért tűnik ennyire igennek a női nem!

Nézem, látom, mégsem értem. Szeretnék megvilágosodni, rádöbbenni, ítéletet mondani, de nem megy. Arról a női magatartásformáról beszélek, amelyik lehetővé teszi, hogy „majdnem-erőszak” történjen. Amikor a befogadó princípium megtestesítője inkább a másik arcába hajolva magyaráz ahelyett, hogy lerúgná magáról a fenébe.

„Folyton azzal voltam elfoglalva, hogy lerugdossam magamról, és kábé ne dugjon meg. Itt van a nyakam is, szépen ki van szívva” – mesélte könnyek között a húszéves Nóri az Éden Hotel múlt pénteki adásában. Özönlöttek a cikkek, hogy nemi erőszak a tévében, meg szegény nők és gaz férfiak, milyen undorító ez.

Persze, hogy megnéztem az ominózus esetről szóló háromperces videót, hiszen érdekelt. De már az elején rájöttem: nem vagyok a tipikus háborgó célközönség része, mert mélységes felháborodás helyett csupán méla nem értés vert gyökeret bennem.

„Hát az úgy volt...” | Fotó: TV2
„Hát az úgy volt…” | Fotó: TV2

Itt ugyebár nem kapcsolaton vagy családon belüli agressziót lát az ember, hanem két olyan fiatal csatáját, akik alig ismerik egymást, ráadásul önként és dalolva vállaltak be egy kapcsolatteremtésre kiélezett helyzetet, amelyikben szinte kizárt, hogy az alapot valós érzelmi vagy intellektuális kapocs jelentse.

Most mondhatnám, hogy dugni mentek oda, de nem mondok ilyet, hiszen az durván sztereotip lenne. Inkább csak azt mondom, jól akarták érezni magukat, amibe nyilván belefér a kölcsönös örömszerzésre irányuló szex. Ahhoz azonban, hogy erről két ember meg tudjon egyezni, kommunikálni kell. Ami – lássuk be – a majdnem-erőszak jelenet egyik szereplőjének sem erőssége.

Most mindkét oldalról lehet jönni olyan érvekkel, hogy a női nem az valójában igen vagy nem, illetve engem is el lehet mondani holmi áldozathibáztató, lélektelen gecinek, meg ilyenek. Nekem tökmindegy, mert egyik oldalon sem állok ebben a történetben.

Igazából mindkét szereplőt sajnálom, hiszen nem képesek kifejezni, amit gondolnak és éreznek. Ettől aztán annyira frusztráltak lettek, hogy jobb híján egymáson vezették le a feszültséget. Az én fejemben pedig csak gyűlnek a kérdések.

Az első és legfontosabb: a nő vajon miért nem lépett ki fizikailag a helyzetből, ha az első pillanattól kezdve kellemetlen volt a számára?

A magam részéről konkrétan azt csináltam volna, hogy az első érintést követően behúzok egyet a magát Gábornak nevező szellemi véglénynek, aztán felkelek, kimegyek a szobából, és kész, pont, vége. (A filozofálgatás eme pontján döbbentem rá, hogy az embert vastagon minősíti, kivel kerül egy ágyba, de ez másik történet.)

Nóri ehelyett cuppogva viszonozta a nyelvest, majd nyafogva kijelentette, hogy aludni szeretne. Hát hogy a fenébe tud valaki nyugodtan aludni egy gyárilag beszűkült tudatállapotú egyén mellett? Talán abban reménykedett, hogy a pasinak majd lelankad, és akkor normális lesz? Tán a műsor meg a szereplés volt annyira fontos, hogy még ezt is elviselte érte? Esetleg ez a fajta túláradó kedvességgel intézett visszautasítás a természetes női magatartás, csak engem gyártott más mintára az istenke?

És miért kezeli a társadalom olyan rugalmatlanul ezt a – nem nemi erőszakról szóló! – diskurzust, hogy talán már a puszta kérdésfeltevés miatt is magyarázkodnom kéne, miközben a tényleges áldozatoknak még mindig rémálom egy rendőrségi vallomástétel?


Ha aktivistaként kommentelsz, helyettesítsd be válasznak ezt:


Kapcsolódó posztok:


Még több cikk:

14 Comments

  1. Még egy kérdést feltehettél volna: Vajon valós vagy megredezett jelenetet láttunk? Ugyanis ezek a “””valóság””” show-k (direkt a többszörös idézőjel) főleg a konfliktus helyzeteken alapszanak (Lásd bármelyik hasonló hulladék műsorban), mert a magyarnak ez kell, hogy konfrontációt lásson és legyen min csámcsogni egy héten keresztül.

    Kedvelés

      1. :) Nekem nem csak sejtésem van, ugyanis anno egyik középiskolás osztálytársam az akkori barátnőjével szerepelt a Máúnika sóban és fejenként 25 ezret kaptak egy jó kis szaftos megcsalós, k. anyázós műsorért.

        Kedvelés

  2. Az emberek nagyon sok ok miatt nem lépnek ki fizikálisan helyzetekből (amúgy mentálisan sem.)Támadáskor leblokkol, mások az eszközei a védekezésre, hirtelen nem is ismeri fel, hogy védekeznie kell.
    Van, aki évekig nem mozdul fizikálisan, akkor sem, ha nagyon rossz neki, és ha erre – külső szemmel nézve- minden esélye és lehetősége meglenne amúgy.

    Kedvelés

    1. összetettebb helyzetekben szerintem a mentális kilépés lenne a cél és a lényeg. az édenesnél viszont bőven elég lett volna a fizikai – még abba a kategóriába tartozik, amit egy háromperces betekintés alapján is fel lehet mérni.

      Kedvelés

        1. az eseményből annyit láttunk, amennyit mutattak nekünk. az érintettek megéléséből is. és ez a való életben ugyanígy megy, hiszen csak azt látod, amit valaki mutat neked. ilyen elven sosem vonhatnánk le következtetést semmiből, mert ugye “milyen alapon” @=)

          Kedvelés

          1. Következtetni lehet, de egy megalázott, bántalmazott, stb. emberről megmondani, hogy neki milyen volt ez a helyzet, az más. Azt mondani, hogy simán csak egy fizikai izé volt, amiből ki lehetett volna menekülni, na, ez az amit nem tudhatunk.

            Kedvelés

  3. Azlrt nem lépett ki, mert valszeg (bár biztosan nem tudhatom) amióta az eszét tudja, azt hallja, hogy nem elég jó, és most is magát okolta, hogy vele ez történt. És a kilépést megalkuvásnak gondolta. (Vö. manapság inkább eldobják, ahelyett, hogy dolgoznának rajta.)
    Egyébként teljesen mindegy, miért nem, erőszak kísérlet volt,traumatizálás, mindegy is, miért maradt.

    Kedvelés

    1. elképzelhető, de ez már nekem olyan továbbgondolás, amit képtelen vagyok még tovább gondolni, ezért csak rábólintok. a kilépés mint megalkuvás viszont elgondolkodtatott, hiszen az enyémtől annyira eltérő lelki alkat kell hozzá, hogy inkább ésszel felmérve igyekszem átlátni, mintsem érzelmekkel.

      álláspontom alapján nemi erőszakkísérlet nem történt, a verbális erőszak része is inkább értékelhetetlenül óvodás vita. tudomásul veszem ám, ha az egész országban csak én látom így.

      Kedvelés

      1. Biztosíthatlak, egyáltalán nem, csak te látod így. Ahol általános vélemény, hogy a “kihívóan” (tényleg, az milyen?) öltözködő lány, vagy aki részeg (egy nő – ó, borzalom!) az jól megérdemli. Ismered az aki kurvának áll című közkeletű bölcsességet… (Egyébként kurvákat sem erőszakolunk meg. Az “üzlethez” AZ Ő JÓVÁHAGYÁSA IS SZÜKSÉGES.)

        Kedvelés

  4. Na igen, hogy is van azaz arány a verbális és nonverbális kommunikáció terén… A lány ugyan nemet mondott, de a leírtak alapján a gesztusaiban, a testbeszédében nem mutatkozott egyértelmű visszautasítás.
    Magam sem vagyok az áldozatot hibáztató típus, de ebben az esetben (pláne ha másik fél kőagyú) nyomatékosabb NEM-re lett volna szükség.

    Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s