Tűzön-vízen, avagy „Mission: Impossible” az életben

Olykor missziód van. Képzeletben eltökélt Tomkrúzként kapaszkodsz a sziklafalon, miközben felcsendül az ezerszer hallott főcímdal. Nem számít senki és semmi, csak az aktuális cél, amiről pontosan tudod, hogy utad elkerülhetetlen állomása.

Az ilyen beszűkült tudatállapot érdekes, sírós-nevetős pillanatokat hoz magával. Ha tortadiagramon ábrázolnád a gondolataidat, a sütemény jókora hányada a küldetésből állna, s egyetlen hajszálvékony szeletke jutna minden másra.

Mindenről az jut eszedbe, de nem bánod – ezzel is erősödik a bizonyosság, hogy véghez kell vinned, meg kell csinálnod. Persze, nem mindegy, hogy rögeszmésen rákattantál valamire, vagy pedig tényleg sorsdöntő projektről van szó. De ha odafigyelsz, legbelül úgyis érzed, mi a jó.

Út a csúcsra. | Fotó: tmdb.org
Út a csúcsra. | Fotó: tmdb.org

A misszió sajátossága, hogy néha hamuvá éget, néha megfullaszt, mégis túléled. Főnixmadárként születsz újjá, vagy éppen kiköhécseled a vizet. Forognak a kamerák, és mászol tovább – reménykedvén, hogy nem zuhansz le.

Mert hiába tűnik néha úgy, hogy tényleg lehetetlen véghezvinned, valahol mélyen a világ legtermészetesebb dolgának érzed a sikert. Amit pont az garantál, hogy a célra szegezed a tekinteted. Pláne, amikor a kívülállók el akarják fordítani a fejed.

Az igazi misszióknál – amelyek azt a bizonyos főcímdalt valóban indokolják – ugyanis gyakran előfordul, hogy szerény személyedtől eltekintve mindenki kívülálló. Még azok is, akiket szeretsz. Még azok is, akikben megbízol. Mert a teljes képet egyedül csak te láthatod: a te fejedben fűződik egyetlen láncra az ok és a következmény, a motiváció és az eredmény.

Mások is kapizsgálhatják, ám az ő szemszögükből nézve mindig egy kicsit eltérő fényben csillog a kép. Akadnak pillanatok, amikor szinte bármit megadnál érte, hogy ők is értsék és érezzék… Csak hát a legnagyobb léptékű dolgokból vajmi keveset lehet szavakkal visszaadni. Szürke árnyékot, amit a címzetteknek kell kiszínezni – de ahhoz nagyon kell akarniuk a megértést.

A misszió során előfordulhat, hogy kizárólag te érted meg saját magadat. (Ha te sem, akkor sanszos a rögeszme, tehát baj van.) Sziklamászás közben nem várhatod a helikoptert, hogy kötélhágcsót dobjon le neked, senki sem tart alád trambulint, ha esetleg megcsúszol és leesel.

Kaszkadőr és dublőr pedig végképp nem áll készenlétben, hogy amikor elfáradsz, elvégezze a piszkos munkát helyetted. Neked kell felkapaszkodnod a csúcsra. A lassú, ugyancsak kínkeserves meghátrálás a másik alternatíva – ráadásul tudod, hogy azután egyszer majd újból kell kezdened, különben kihívások előli menekülés lesz az életed.

Mégis azt mondom, hogy már a misszió felismerése és megélése is elképesztő előrelépést jelent. És semmi szégyellnivaló nincs benne, ha a sziklafal látványától eleinte rettegés fog el. Csak arra figyelj, hogy amikor nekivágsz, legyen tiszta a fejed: söpörd ki belőle a külső elvárásokat, megtartván a belsőket.

Amikor ez sikerül, holmi hollywoodi gázsinál sokkal busásabb jutalomra tehetsz szert.


Kapcsolódó poszt:


Még több cikk:

1 Comment

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s