Sorsdöntő helyzetek: amikor a napnál is világosabban látsz mindenkit és mindent

Néha egyszerre gyorsul fel és lassul le minden. Egyszerre látod magad kívülről és a belső szemeddel. Sőt, ilyenkor rejtélyes módon mások is beleférnek a figyelmed bűvkörébe – hirtelen tudatosul benned, mennyire vagy fontos nekik, és mennyi időt, energiát érdemelnek tőled a későbbiekben.

Ilyen helyzetbe kerülni eleinte nem kellemes. Átkozhatod a sorsot, amiért felkavarta körülötted a békés állóvizet. De tényleg békés állóvíz volt-e, melynek a mélyén mindvégig érzelmek és indulatok ficánkoltak – várván, hogy a felszínre törjenek?

Tényleg jobb-e a nyugalom illúziója, mint szembenézni a tényekkel? Ha igennel válaszolsz, és elkezded sajnálni a szerencsétlen fejed, a megvilágosodás pillanata valószínűleg csak sokkal később jön el.

Ha viszont belátod, hogy időnként mindennek össze kell omlania, hogy a romokból új világ épülhessen, eszedbe sem jut a sarokba kuporodva zokogni: „jaj, istenem, mit vétettem?”

Üvegszemmel is tisztán. | Fotó: zastavki.com
Üvegszemmel is tisztán. | Fotó: zastavki.com

Már csak azért sem, mert valószínűleg semmit sem csesztél el. Járod az utadat, aminek éppen egy bukkanó is része. Vagy akár két hepére egy hupa, fekvőrendőrök sorozata – érted a lényeget. Nem lehet mindig autópályán száguldani. Néha muszáj megállni valamelyik pihenőhelyen, hogy lásd, kik kanyarodnak le veled, és kik hajtanak tovább úgy, mintha észre sem vennék: már nem vagy a közelükben.

Egyikük döntéséért sem vagy felelős, tehát a lehető legbölcsebb, ha a zen buddhista tanítás mintájára elengeded a távozókat, s üdvözlöd az érkezőket. Nem teheted meg, hogy kizárólag az ő kedvükért taposol a fékre vagy a gázra – vagyis megteheted, ám rögtön érezni fogod, hogy az alkalmazkodásnak hatalmas az ára. Mert akkor olyanokkal maradsz, akikkel nem kéne, s úgy, ahogy nem kéne.

Inkább legyél önmagad egy kicsit tökegyedül, mint dísztelen társaságban szüntelenül népszerű!

A sorsdöntő helyzetekben az a félelmetes, hogy egyszeriben felborulnak körülötted a megszokott szerepek – és te sem az vagy már, aki régen. Máshogy néz mindenki mindenkire, így elidegenülhet, akivel addig kapocs kötött össze. Rágódhatsz rajta, miért történt ez, de nagyjából annyira érdemes, mint hogy vajon milyen indíttatásból szállt le a buszról az előző megállónál az a szürke dzsekis ember. Akkor és ott volt dolga – veled itt és most nincsen.

Egy pillanatra pont ezt látod tisztán. Hogy neked mi a dolgod, és ennek fényében ki marad melletted. Lesz, aki habozik majd. Lesz, akiért megszakad a szíved. Lesz, aki kellemes meglepetésként odalép hozzád, és megfogja a kezed. Jól jegyezd meg őket!

A megbocsátással ugyan szívességet teszel magadnak, azzal viszont még nagyobbat, ha ismét száguldva, a víztükör kisimulásakor sem felejted el, ki milyennek látszott a kristálytiszta megvilágításban.


Kapcsolódó poszt:


Még több cikk:

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s