A kommunikáció szakot lelövik, ugye?

A „komm” szak a magyar felsőoktatás kehes lova. Időnként szóba kerül, hogy le kéne már lőni, aztán valahogy mégis életben marad. Most megint felmerült a kormányzati eutanázia lehetősége, mely kitűnő lehetőséget biztosít rá, hogy akiknek fingjuk sincs az egészről, ugyancsak véleményt nyilvánítsanak róla.

Pedig a kommunikáció tudományterület – belőle építkezik egy csomó szakma. Abszurd tehát azt vitatni, hogy mennyi értelme van.

A leggyakoribb ellenérv, hogy „kommunikálni mindenki tud”, ám ilyen alapon számolgatni és gyógyulgatni is, tehát talán mérnök- meg orvosképzésre sincs szükség. Amiket egyébként ugyanúgy el lehet végezni szerény képességekkel, mint a bármely másik diplomás képzést Magyarországon: megszokott dolog hatodévesként parádézni egy hároméves szakon.

Példátlan érdeklődés.
Példátlan érdeklődés.

Eszem ágában sincs vitatni, hogy a kommunikációs oklevelet szerzettek jelentős részénél kár volt a gőzért. Főleg meg a pénzért. Csakhogy ez szinte minden másra is igaz, mert a hazai felsőoktatásban minden valahogy olyan furcsán van kitalálva. Ésszerűtlenül, messze nem költséghatékonyan.

Viszonylag magas pontszámmal elmehet az ember bármelyik divatszakra, mely éves szinten a foglalkoztatható friss diplomások létszámának többszörösét okádja a munkaerőpiacra.

Akinek pedig az írástudatlanság határáról árulkodik a középiskolai bizonyítványa, nyugodtan próbálkozhat valamilyen természettudományi vagy műszaki dologgal, „félévente két tárgyat teljesítek” tempóban.

Én kommunikáció alap- és mesterszakon végeztem. Hasznos volt, szerettem. Ezen a területen (is) dolgozom, de sohasem vártam, hogy személyre szabott álláshirdetésbe botoljak, vagy hogy bárki is térdre boruljon előttem, amikor meglátja a papíromat. Lehetőségeket kerestem, nem pedig a sült galambra vártam.

Voltak olyan csoporttársaim, akik azt hitték: a hat szemeszter leteltével postai behívót kapnak, hogy ugyan, dolgozzanak már a médiában. És olyanok is, akik végig hangoztatták, hogy ez az egész szart se ér. A kedvenceimnek pedig azok bizonyultak, akiket összesen kétszer láttam, előbb-utóbb mégis lediplomáztak. A kreditrendszer előnye, halleluja!

Az imént felsorolt jelenségek viszont legkevésbé sem a kommunikáció szak számlájára írhatóak. Emberi hozzáállásról van szó, melyet az alanya határoz meg, nem pedig a tárgya.

Bocs, ha oktatáspolitikai elmélkedésre számított tőlem a kedves közönség, meg arra, hogy a hatalom a professzionális közléseket biztos csak központosítani akarja. Szerintem mindez részletkérdés, mert…

Az egésznek az alapját a társadalmi viszonyulás adja, mely minden idők egyik legértelmetlenebbjeként tekint a kommunikáció szakra.

Akik nem ismerik, azért szeretik rossz hírét kelteni, akik pedig fogalmatlanul végezték el, azért szoktak róla fröcsögve nyilatkozni. Pedig egy papír annyit ér, amennyit a gazdája beletett – nem többet, nem kevesebbet.

Akkor hát mit kéne kezdeni ezzel a drága jó kommunikáció szakkal, ha a megszüntetés és az egy intézménybe központosítás rossz ötlet, a csoportos agyátültetés pedig egyelőre lehetetlen?

Azt, amit a többi képzéssel is: először is gatyába rázni a felvételi követelményeket, hogy ne dülöngélhessen a padban állam bácsi pénzén minden hülye. Majd annyira emelni a tandíjat, hogy aki az előbbi szintet képtelen megugrani, legyen szíves az eddiginél busásabb összeget befizetni.

Végül olyan ösztöndíj-rendszert kialakítani, mely nem arra apellál, hogy havi ötezres egy főre jutó bevételről kelljen igazolást photoshoppolni, hanem kizárólag a teljesítményre: aki jól teljesít, kapjon lóvét vagy legalább tanuljon ingyen, viszont katonatiszt módjára perkáljon, aki csak lóg meg szarik az egészre.

Ja, és nem ártana, ha a lenne valamiféle kommunikáció a felsőoktatási intézmények meg a munkaerő-piaci szereplők között. Debrecenben, ahol a mesterszakot végeztem, ez nagyjából működött – bár a cégek hajlamosak csicskát látni az egyetemistákban, akik örülnek, ha három hónapig ingyen szophatnak. De ez már egy másik történet, bár ugyancsak a tipikus magyar mentalitás iskolapéldája.

Talán a messzemenő eszmefuttatások helyett inkább meg kéne kérni egy képi ábrázolás szakos hallgatót tízéves gyereket, hogy rajzolja újra az egész főiskolai-egyetemi rendszert. Kommunikáció szaknak így biztos jutna benne hely, botcsinálta döntéshozóknak viszont annál kevesebb.


Kapcsolódó posztok:


Még több cikk:

 

7 Comments

  1. “Akinek pedig az írástudatlanság határáról árulkodik a középiskolai bizonyítványa, nyugodtan próbálkozhat valamilyen természettudományi vagy műszaki dologgal”
    Ezt konkrét tapasztalat(ok) alapján mondod?

    A cikk mondanivalójával amúgy mélységesen egyetértek. Sőt, ahhoz, hogy “gatyába rázni a felvételi követelményeket, hogy ne dülöngélhessen a padban állam bácsi pénzén minden hülye” még azt is hozzátenném, hogy az általános- és középiskolai oktatást is gatyába kéne rázni, mert ami alapján most az ifjú padavanok a “hülye”, meg az “okos” címékéket kapják, arra azt mondaná az öreg székely, hogy reméli, komoly, mert viccnek durva.

    Kedvelés

    1. Idősebb gyermekem 2 év mulva lesz sulis, ne szomoríts el :( Tudom, hogy a rendszer egy idő óta csak rosszabb lett (mint mióta én otthagytam az általánost…jaj, akkor se volt álom!), a kredit rendszerről meg azt sem tudom, hogy eszik vagy isszák (na most kiderült, nem jártam felsőoktatási intézménybe, de nem is hiányzik).

      Kedvelés

    2. mennyire számít konkrét tapasztalatnak, ha súlyos kognitív nehézségekkel küzdőket látok olyan diplomával pózolni a fészbúkon? tudományos kutatás szintjén nyilván nem lenne mérvadó, de a való életben mégiscsak @=)

      nee, az öreg székelyesen röhögök, pedig talán sírni kéne inkább… a közoktatás meg olyan rusnya állat, amit én bottal se, nemhogy blogposzttal, de természetesen igazad van.

      Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s