Akiknek csak megszületni volt nehéz

Nemrég valaki azt mondta, hogy nekem csak megszületni volt nehéz, olyan baromi jó dolgom van. Imádtam érte, hiszen dicséretnek szánta. Egy pillanatra nagyon menőnek éreztem tőle magamat. Aztán eszembe jutott, mennyire bántó lehet ez, ha valaki tudatlanságból eredő ítéletként hangoztatja.

„Neki csak megszületni volt nehéz” – legyintesz egy emberre valahol a távolban, mert van valamije, amiről te csak álmodhatsz. Legalábbis úgy tűnik, mintha lenne, hiszen biztosat nem tudhatsz senki életéről sem. Arról nem is beszélve, hogy ami a te álmod megvalósításának látszik, az másnak tömény kínszenvedés lehet.

Én például itthonról dolgozom, elkülönített munkaterület nélkül, még véletlenül sem fix órákban vagy sorrendben. Nekem csak így működik – hogy nem liheg a nyakamba senki sem. Te viszont akár bele is őrülhetnél az egyedüllétbe a helyemben, ha olyan lelki alkatnak teremtett a jóistenke.

Born to be aweome. | Fotó: slowbuddy.com
Born to be aweome. | Fotó: slowbuddy.com

Milliónyi pozíció, siker és eredmény létezik, amire ezerrel lehet irigykedni. De az a baj, hogy ha ezek alapján kijelented valakire, hogy neki csak megszületni volt nehéz, tulajdonképpen nem magát az egyént nézed, hanem mindössze az egyik szerepét.

Feltételezed, hogy ő bizony vezérigazgató reggeltől estig és estétől reggelig, mindent és mindenkit irányít, még a virág is a kedvéért bontja a szirmait. Pedig hát ez valószínűleg butaság, hiszen senkinek az élete sem csupán egyetlen szerepből áll.

Ekkor jön a magánéletre vonatkozó, látatlanban meghozott ítélet. Hogy akinek ilyen és ilyen a teljesítménye, a kiállása, a kosztümje vagy az öltönye, a családjában meg a párkapcsolatában kizárólag domináns, de legalábbis maradéktalanul kiteljesedett lehet. Honnan tudod, hogy a csúcsmenedzsert mi várja otthon, amikor késő éjjel végre kialusznak az irodában a fények? Talán menny, talán pokol – ám valószínűleg egyik sem, tehát pont a szélsőségek visznek messzire.

Sőt, előbb nem ártana tisztázni, mi a menny és mi a pokol, mert ez a két fogalom mindenkinek mást jelent. Nem konkrét helyet vagy állapotot, hanem szubjektív megélést: az előbb szóltam arról, hogy az én mennyországom simán lehet a te poklod. Vagy akár fordítva: talán én menekülnék sírva a te álmaidtól.

Be kell vallanom, akármennyire jólesik a könnyed életigenlés, amit a magasztalás takart, hogy nekem csak megszületni volt nehéz, igazából nem vágynék olyan sorsra, mely nem ígér semmiféle tanulságos döccenést. Amiben nincs kihívás, csak lebegés. Ezért sem használom ezt a szófordulatot senkire: még ha igaz is lenne, s belelátnék az illető habkönnyű életébe, talán perverz módon sajnálnám is érte.

Elvégre honnan tudja magáról, hogy fent van, ha fogalma sincs a lenti állapotról? Aki nincs tudatában önnön szárnyalásának, a földön ücsörgőknél egy fikarcnyival sem szabadabb. Aki pedig a tudatában van, annak biztos jutott az ellenpólusból is – ergo a születésen kívül akadt még valami, amit nem sikerült fáklyásmenetként abszolválni.

„Neked nem csak megszületni volt nehéz, mégis itt vagy és mosolyogsz. Öregem, te tényleg tudsz valamit!”

Én inkább így dicsérnék vagy irigykednék.


Kapcsolódó poszt:


Még több cikk:

 

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s