Érdekes csomag érkezett a nevemre. A lezáratlan papírzacskón hatalmas Durex logó díszelgett, rajta a titulusommal és a teljes nevemmel. Pironkodott a szerkesztőség épületének portása, kacarásztak a többiek, én pedig a benne rejlő fekete poliészter szemkötő megcsodálása után, a mellé kapott síkosítóval a kezemben kérdeztem: mi a poén, gyerekek?

„A szemkötőt megtartanám, de a síkosítót vihetitek” – tettem hozzá, de végül azt is hazahoztam, mert nem pályázott rá senki sem. Ez pont a múlt héten történt, amikor az egész világ A szürke ötven árnyalatából forgatott film Valentin-napi bemutatójának lázában égett.

Az alkotást ugyan még nem néztem meg, de tudom, hogy az eladhatóság kedvéért a legfontosabb jelenetek kimaradtak belőle. Tetszenek érteni? Kell a népnek a szex, sőt kell a szadomazó is – ám hiába folyik mindez a csapból, ha a társadalmi diskurzus nem tud vele mit kezdeni.

Dakota Johnson helyett érjétek be velem.

Dakota Johnson helyett érjétek be velem.

Olyannyira nem, hogy a szexualitás témaköre valóságos misztikumnak számít, a maga elképesztően bárgyú hiedelmeivel. Nem is tudom, melyik szakmai példával kezdjem… Azzal, hogy sokan azt hiszik, tapasztalataim mennyisége a hivatásosokéval vetekszik, mert bárhol és bármikor képes vagyok tizennyolc pluszos témáról írni?

Vagy azzal, hogy lépen-nyomon kölcsönkérik tőlem a műfordításaim tiszteletpéldányait, de közülük az egy szem erotikus regényről még senki sem mert szemtől szemben érdeklődni? Esetleg azzal, hogy egy óvszermárka emblémájával 2015-ben is felnőtteket lehet zavarba hozni?

Őrült ellentmondás ez. Épp annyira őrült, mint a kontextusából kiragadni egy szöveget vagy jelenetet. A közönség nagy része soha nem fog rájönni, hogy az Ötven árnyalat trilógia kötetei – az annak mintájára íródott, alá-fölérendelő szexuális viszonyt taglaló könyvekkel egyetemben – mocskosul nem viccesek, és nem adnak okot semmiféle bugyinedvesítő hihizésre.

Legalább az egyik fél ugyanis mindig lelki sérült bennük… tehát nem arról van szó, hogy két szerelmes megunja a misszionárius pózt, aztán ráakad az análtágítóra, végül keserédesen sajgó tomporral együtt örülnek a fejleményeknek.

Írunk, beszélünk és értekezünk a szexről – de csupán látszólagos könnyedséggel.

Aki megtartja magának saját hálószobájának szaftos eseményeit, elkönyveljük prűdnek. De jaj annak, aki nyilatkozik róluk, mert a háta mögött jönnek az ítéletek.

Olyan szinten, hogy a kollégáim rögtön gondoskodtak nekem egy másik papírzacskóról, ami közterületen szalonképesebb. Nekem ez magamtól eszembe sem jutott volna, mert egyrészt ki a fenét érdekel, milyen elméleti konstrukciókat állítanak fel vadidegenek, akik meglátnak vele, másrészt pedig bármilyen ajándékot szívesen fogadok, köszönöm szépen.

A szemkötőt mindjárt fel is teszem – ha már mindenki hordja, nehogy pont én maradjak ki a buliból, ugye…


Kapcsolódó posztok:


Még több cikk: