Én nem vagyok Csárli, jó? – avagy a kamu szolidaritásról

A híreket most hagyjuk, mert úgyis minden a Charlie Hebdo szerkesztőségében történt merénylet körül forog. Kérdésem van, mégpedig fontos: mi a lófaszért „szolidaritanak” fészbúkos profilképpel azok is, akiknek halvány lila gőzük sincs, miről szól ez az egész, illetve mire jó a két kattintásnyi véleménykifejezés?

A valóság szubjektív. Ahányan vagyunk, annyiféleképpen mondhatjuk el, mi és hogyan játszódott le a mészárlás helyszínén.

Nézegethetünk véres fotókat, alaposan kiszörnyülködhetjük magunkat rajta, s világmegváltó konyhai beszélgetések alkalmával fejthetjük ki, mennyire (nem) kedveljük a muszlimokat. Sőt, ha mindez még nem volna elég, a huszonegyedik század nyújtotta lehetőségeknek köszönhetően ismerőseink előtt is felvállalhatjuk: a francia szatirikus lapnál megesett lövöldözés túlmegy nálunk egy határon.

Az álszabadság ára. | Fotó: The Huffington Post
Az álszabadság ára. | Fotó: The Huffington Post

De egy tömeggyilkosság kinél ne menne túl a határokon? Miért kell külön jelezni, hogy „hé, nálam igen, ejnye már, no”? Persze, az elkövetőknél nem ment túl. Mert őket a legbensőbb meggyőződésükben alázták porig, tehát úgy gondolták: ez mindenre feljogosít.

A mi értékrendünk szerint nyilván nem jogosít fel, ám hogyan is várhatjuk el, hogy egy másik világvallás hívei a magukévá tegyék a keresztény-európai értékrendet, amely sokkal feljebbvalónak véli az emberi életet?

A Charlie Hebdo újságírói odamentek az alvó oroszlánhoz, jól szájba rúgták miheztartás végett, aztán meg csodálkoznunk kell, hogy a cselekedet szimbolikus jelentéséről mit sem sejtő sörényes megette őket? Sajtó- és véleményszabadságról beszélünk nemzetközi szinten, kardoskodunk a „mindent le lehet írni és rajzolni” dogma mellett, holott nincs olyan ország, ahol ez zökkenőmentesen működne?

A „je suis Charlie”-s profilképek és kiírások azt a látszatot akarják kelteni, hogy „én egy híreket olvasó, tájékozott, politikai véleménynyilvánításra nem rest, erőszakot elítélő, civilizált ember vagyok”. Hát akkor nyilvánítsál véleményt úgy, hogy annak a te életedre legyen közvetlen hatása, baszod!

Nincs is könnyebb, mint egy angolosan lecsárlizott francia lap szabadságáért kardoskodni a muzulmánok ellenében Közép-Kelet-Európából. Mert az ellen strapás lenne, hogy helyi politikai és gazdasági érdekek mentén írják a lapot, ami nálunk kapható.

Az erőszak egyébként nem kenyerem, tehát senkit sem fogok megdicsérni érte. Ugyanakkor kénytelen vagyok elfogadni, hogy valakinek legitim eszközt jelent az érdekek érvényesítésére.

Ha a hit terjesztéséért ölni képes mohamedán vallás alapvető szabálya, hogy Mohamed prófétát nem öntjük képi formába, akkor nem fogom lerajzolni a csávót (főleg nyálas férficsókban összeforrva, esetleg szent könyvet szétlövetve, ahogy az ’Ebdo), és direkt a hívek képébe tolni a műalkotásom. Egyrészt azért, mert szeretek élni, másrészt pedig nem hiszem, hogy ez előrébb vinné a világot.

Szóval én nem vagyok Csárli. Nem fogom azt mondani, hogy másnak a kultúrája, meggyőződése és beállítottsága rossz, az enyém meg jó. Nem akarom széltében-hosszában terjeszteni az igazamat, nem vagyok szabadságharcos.

Nekem ugyanis tökéletesen megfelel a kompromisszum, hogy senkinek a hitéből nem űzök gúnyt (azért magamban röhögök néha, mert szent sem vagyok), cserébe pedig boldogan, de legalábbis szétlövetlen fejjel fészbúkozom – és nem várom, hogy a profilképemtől sok millió ember belső programja meg az egész Korán átíródjon.


Kapcsolódó poszt:


Még több cikk:

43 Comments

  1. gratulálok, hogy kollégaként kvázi azt tudod mondani, hogy “hé, hát azért fiúk-lányok, mégiscsak tettetek a halálotokért, nem?”, pláne, hogy többé-kevésbé te is megosztó hangvételű cikkekben utazol (mint pl ez). persze, könnyű a neten megmondóemberkedni, én sem kedvelem, nem is értek egyet minden formájával, pláne nem a habzó szájú iszlamofóbiával – mivel pontosan ez volt a lövöldöző terroristák célja, hogy megossza a nyugati (ez esetben a francia) nyilvánosságot, és a mérsékelt muszlimok ellen ugyanúgy uszítson, mint a terroristák ellen, és belehajszolja “keresztény világot” (ha van ilyen, szerintük van, ami remélhetőleg azt bizonyítja, hogy nem értenek minket, ahogy többnyire mi sem őket) a saját háborújába. ehhez elég kevés köze van a Charlie [sárli] Hebdónak; más is lehetett volna a célpont, mindegy.
    ugyanakkor tök őszintén kérdezem, miért zavar ez a fajta kiállás az áldozatok mellet? ami nem azt jelenti, hogy kritika nélkül éljenzed a mohamed seggét és egyéb blaszfémiát ábrázoló, egyébként meglehetősen gusztustalan rajzokat. hanem hogy messzemenőkig egyetértesz azzal, hogy akár ez is megjelenhessen (szerintem pl ez így van; amíg nem uszít valami konkrét erőszakos cselekedetre, addig belefér a szabad sajtó egyébként százszor félreértelmezett fogalmába). és ki a faszomnak képzeled magad, hogy megítéld, ki és mennyire lehet ettől megrendülve?
    baszod.

    Kedvelés

    1. nem kvázi mondtam, hanem szó szerint. szerintem nincs olyan élethelyzet, amiben tehetetlen áldozat(ok)ról és száz százalékig felelős bűnös(ök)ről beszélhetnénk. minden okkal történik, és az okok egy része az egyéntől származik.

      a kiállás azért zavar picinykét, mert többnyire a legkevésbé sem azokról szól, akik akkor és ott életüket vesztették. a megítélés és a véleménynyilvánítás pedig a saját felelősségem – én legalább vállalom érte.

      Kedvelés

      1. ahogy mindenki vállalja a felelősséget a megnyilatkozásaiért, reményeim szerint. ebben a helyzetben, noha nincsenek jófiúk és rosszfiúk, minden sokkal bonyolultabb ennél, a fegyveres támadással szemben tehetetlen áldozatokról és az ő felfegyverzett támadóikról van szó, akik lemészárolták őket.
        jogodban áll elítélni azt, akit ez megrendít, vagy kiáll az áldozatok mellett (és azon joguk mellett, hogy a véleményüket közöljék, még ha nem is túl szofisztikált módon, és nem is ért velük egyet az ember), de az ítélkezésnél kb be is fejezted a gondolkodást, mint ahogy az ezen a cikken látszik is.

        Kedvelés

        1. ha már ennyire szereted az ítélkezés szót, olvasd el a saját kommentjeidet is. elfogadom, hogy szerinted befejeztem a gondolkodást, de én meg úgy látom, te el sem próbáltad kezdeni.

          Kedvelés

        2. Alexa a túlzott sajnálatról beszél. Szar dolog, hogy volt ez a gyilkosság, dfe nem kell túlzásokba esni. Igen, terrorizmus, igen muszlimok, jaj. Rossz dolog, elítélendő, félelmet kelt. DE nem gyújtunk minden elhunyt, utcán megtámadott (jaj, fúj csövesek, stb!) emberért. Tehetnénk? Igen. Olyna értékes emberek lehetnek mint a párizsiak. Nem ítél el senkit, viszont sok az, hogy ilyen szinten ez a téma, Szerintem.
          ui: gondolkodás nem kenyerem.

          Kedvelik 1 személy

          1. értem a nem jól megfogalmazott vagy öncélúan felhasznált, webkettőre kiplakátolt sajnálkozás feletti undort. amit nem értek, az amit ironikusan ő csinál, hogy ennek a másik végét megragadva mintha provokálni akarna egy ilyen téma kapcsán, ami egyrészt párbeszédet generál, tehát végülis jó, másrészt nem értek egyet a stílussal.
            ehhez semmi köze a jajmuszlimoknak meg a fujcsöveseknek, amiről te beszéltél, és amit mellesleg nem is írtam le egyszer sem, és a továbbiakban sem tervezem.
            ui.: magától értetődött.

            Kedvelés

          1. az, hogy te nem látod a kapcsolatot, van köze, max agyban nem jutottál el odáig, mert nem eléggé tágan nézed ezt a témát. elmagyarázzam? szeretnéd? ennek nem értése, a muszlimok és a csövesek kiragadása a mondandómbol megnyugtatott, hogy a gondolkodás neked kevésbé kenyered, mint nekünk.

            Kedvelés

  2. Értem, amiről írsz, de szerintem ez egy kicsit kiragadott. Nekem – és ahogy olvastam, másoknak is – rögtön az jutott eszembe a reakciókról (“borzalmas”, “barbár”, “elítéljük”), amikor a kurvásra festett nőt okolják, hogy minek volt ilyen kihívó. Szerintem is gusztustalanok a rajzok, de ezért fikarcnyi megértést sem tudok az elkövetőkkel tanúsítani, főleg nem enyhíteni a tettüket mondjuk egy életéért nyomorúságosan könyörgő embert lelövővel szemben.
    Ilyen alapon bárki lehet Charlie (nálam S.sel), mert nem, nem tudunk mindenkinek megfelelni, akár mennyire jófiúk/lányok leszünk, valakinél mindig kihúzzuk a gyufát, akaratunkon kívül is rsszat szólunk, és akkor megölhetnek, megverhetnek, megerőszakolhatnak, kiközösíthetnek bennünket… Én ezért vagyok Charlie.
    Nyilván az én gondolataim is kiragadottak, és tudom, hogy sokkal komplexebb ez az egész, csak nálam a lényege az, hogy nem veszünk így elégtételt (bár mindenki kerülhet egyúttal a másik oldalra is, persze, de nehogy már ezt elfogadjuk).
    Ölni pedig igenis emberhez méltatlan.

    Kedvelés

    1. ajjaj… tudtam, hogy bele fogunk csúszni abba a témakörbe, amit valahol “áldozathibáztatásnak” neveznek. nem szeretem a kifejezést, mert fekete-fehér látásmódot sugall, és azt nem tudom magaménak érezni.

      nézzük logikai szemmel, elfogulatlanul ezt az egészet. attól még, hogy nem vagyok A (azaz #jesuischarlie), nem válok automatikusan B-vé (azaz merénylő-szimpatizánssá). az abc-nek több betűje is akad szerencsére. az emberek többsége szeret kategóriákban gondolkodni, mégpedig minél kevesebb félében, ám ez azzal a kockázattal jár, hogy egy idő után túl sokan maradnak körön kívül, akiket nem lehet hová tenni. a kint rekedők kognitív disszonanciát okoznak, ellenérzést váltanak ki – mint én, ezzel a poszttal is.

      szerintünk persze, hogy méltatlan ölni. de vannak, akik szerint nem az. ezzel nem lehet vitatkozni.

      Kedvelés

      1. Nem állítottam, hogy B vagy, és asszem legalább kétszer megjegyeztem, hogy nyilván bonyolultabb a dolog.
        Fekete fehét-e vagy sem az áldozathibáztatás.. hát szerintem (mondom szerinteM) eléggé az. Amúgy mindenki hajlams rá, csak észre sem veszi. Magamat is rajtakaptam már. Értem, hogy önvédelemből hibáztatnak. “Én nem vagyok olyan, én normális vagyok, ergo én nem kerülhetek ilyen helyzetbe.”

        Kedvelés

        1. ez csak eszembe jutott a kommentedről, nem azt minősítettem vele, amit (nem) mondtál. persze, én is rajtakapom magamat sokszor olyan magatartásmintákon, amelyeket nem feltétlenül díjazok, de ez már egyfajta tudatosság, tehát szerintem legyünk büszkék rá @=)

          Kedvelik 1 személy

  3. “szerintem nincs olyan élethelyzet, amiben tehetetlen áldozat(ok)ról és száz százalékig felelős bűnös(ök)ről beszélhetnénk. minden okkal történik, és az okok egy része az egyéntől származik.” Ez egy kicsit átgondolatlan kijelentés. Mi van azokkal a kisgyermekekkel, akiket a szüleik szexuálisan zaklatnak?

    Kedvelés

    1. ők azt az életfeladatot vállalták, azon kell éppen keresztülmenniük a fejlődéshez. (aki érti, érti. aki nem, nem. további magyarázatnak e keretek között nem lenne értelme.)

      Kedvelés

      1. Hát lehet, hogy nem értem, de nekem ebből az jön le, hogy ha olvasol egy cikket, hogy “Az édesapa megb@szta 3 és 5 éves kislányait.”, akkor Te erre úgy reagálsz, hogy a kislányok is hibásak részben.

        Kedvelés

          1. Akkor mégegyszer bemásolom, amit egy előző kommentedben írtál: “szerintem nincs olyan élethelyzet, amiben tehetetlen áldozat(ok)ról és száz százalékig felelős bűnös(ök)ről beszélhetnénk. minden okkal történik, és az okok egy része az egyéntől származik.” Ezt is válaszolhattad volna a példámra. Vagy esetleg, azt, hogy igazad van, nem gondoltam át az előbbi állításom, nem volt teljesen igazam. Bár gondolom az irónikus válasz jobban megnyugtatja az egodat, mint hogy bevalld, tévedtél valamiben.

            Kedvelés

          2. á, szóval neked csak azt lehet válaszolni, hogy “igazad van”? akkor rossz helyen jársz, itt ahhoz mondani is kell valamit, ami igaz.

            tévedni pedig szoktam, gyakran írok is róla, tehát ne nagyon merülj bele ebbe a tévedhetetlen egó vonalba…

            Kedvelés

  4. Ha már ilyen jól felismerted, hogy a világon van ok-okozati összefüggés, akkor nyilván nem fogsz csodálkozni azon, ha pl. egy fanatikus levágja az ujjaidat, az anyanyelvnek a lószerszámokkal történő megszentségtelenítése miatt. Nyilván nem fogod elvárni azt sem, hogy a közvélemény kiálljon melletted….Szerintem próbáld meg az ok-okozatokat kicsit nagyobb összefüggésekben átgondolni. Akkor talán az “oroszlánból, akinek a bajszát húzogatják,” lehet hogy csatornapatkány lesz. Nem értette meg a saját prófétája üzenetét az, aki embereket gyilkol. Az oroszlánok ott menetelnek ma délután, nem maszkban hanem felemelt fővel.
    Igazad van! Ne is legyél Csárli! Jobban járunk.

    Kedvelés

        1. Miért szentségteleníti meg a nyelvet? Miért várná el, hogy kiálljon mellette a közvélemény? Csatornakapitány??
          Nem értette meg a saját prófétája üzenetét az, aki embereket gyilkol. Az oroszlánok ott menetelnek ma délután, nem maszkban hanem felemelt fővel. Nem jött itt át a metafora, szerintem.
          Miért lenne rossz Csárli?

          Kedvelés

      1. Oh pardon! Feltételeztem, hogy nem “lóf@szok” között szocializálódtál, de ezek szerint be kell látnom hogy tévedtem, neked az az anyanyelved.
        Az első mondatomban mi nem tetszett? Netán helyesírási hibát véltél felfedezni benne? Vagy a párhuzam, hogy a lófarkakkal tűzdelt írásoddal Te is sértheted más emberek érzékenységét? Akik esetleg majd nem a neten, más formában válaszolnak Neked? Ja, bocs, nem tudtam, hogy csak Neked lehet sértegetni.
        A kommentekre adott válaszaidat olvasgattam, és azok is pont annyira zavarosak, mint a cikked.
        További élvezkedést a lófarkak között!

        Kedvelés

  5. Éééés lám lám! Bármiért is érzett harag más iránt? Viták sorozata? Terrorizmussal való foglalkozás? Elnyomottság vagy félelemérzés felszínre bukkanása? Egyszerű bábok vagyunk mind! Bedőltünk a Párizsi cselekménynek. Foglalkozunk vele. Ki ilyen, ki olyan megközelítésből, de foglalkozunk vele. Egy sátorba tartozunk attól függetlenül, ki kicsodát hibáztat a történtek miatt. Újra egy kupacba tömörülve “rettegünk”. Ez volt a céljuk. El is érték! ;)

    Kedvelés

  6. Szia! Régóta vagyok olvasód csendben, de ez az írás véleményért kiált :D Én Charlie lettem és nem érzem kamunak a szolidaritásomat. Ez is egy álláspont. Elfogadom, sokaknak pózerkedésnek tűnik. Ahogy én is mosolygok a ‘széles látókörű’ embereken néha.
    Európa nagyon régóta nem fehér, nem keresztény és toleráns sohasem volt. Ahogy a Kelet sem. Kétlem, hogy bárki kijelentheti magáról, hogy ő aztán elfogadó. Ugyan már.
    Szerintem ezt kéne, hogy észrevegyük. Minden semleges, amíg mi meg nem töltjük tartalommal, jelentéssel. A címkék semmire sem jók.

    Kedvelés

    1. szia, örülök, hogy szóra bírtalak @=) annak pedig még inkább, hogy valószínűleg észrevetted a 2. mondatban az “is” szócskát, tehát más ingét nem vetted magadra. (ez az óriási a reakciókban: aki élből nekem támad, önként azonosul a negatív példámmal, holott konkrét személyekre semmi rosszat nem mondtam…)

      a címkékkel kapcsolatban egyetértünk; meg talán abban úgyszintén, hogy a #jesuischarlie lehet címke és lehet ars poetica is. mindenkinek az, amit éppen látni szeretne a világból, amire szüksége van.

      Kedvelés

  7. csak, hogy a blogtulaj ne legyen egyedül: én sem vagyok charlie. annak ellenére sem, hogy gyűlölöm az erőszak minden formáját. mint ahogy azt sem tolerálom, ha a szólásszabadság nevében vannak, akik jogot éreznek arra, hogy gúnyolják mások vallását, hitét.
    azt meg végképp nem értem, akik leginkább kardoskodnak a szólásszabadság mellett, azok támadják leginkább azt, akinek más a véleménye.

    Kedvelés

  8. Maximálisan egyetértek a bejegyzéseddel. Pont ugyan ezek fordultak meg a fejemben, amikor elvonatkoztatva a szerkesztőségi mészárlástól végigvettem, mivel jár az, aki kifejti a véleményét. (Most persze az is számít, valaki kérte ezt a véleményt, vagy sem, mert akkor egészen más a felállás.) Mert kaphat érte melegen kívül hideget is, és ezzel mintha ritkán számolnának. A véleménynyilvánítás következménye akár ezzel is járhat (más kultúra, más vallás, más értékrend, berendezkedés!), és ennek semmi köze az áldozathibáztatáshoz. Aki pedig vállalta, ne lepődjön meg, álljon készen a konfliktusra.

    Kedvelés

  9. Valahogy úgy vagyok ezzel az egész esettel, hogy a Hebdo munkatársai is hibáztak és természetesen a szélsőséges nézeteket valló terroristák is, mert iszonyatos és értelmetlen volt a reakciójuk. Nem állok egyikük oldalán sem. Tehát lényegében egyetértek a postoddal.

    Még az jutott eszembe, hogy ugyan szólásszabadság van (hál’ Istennek), de sajnos az emberek rendszerint elfelejtik, hogy a szabadság bizony felelősséggel jár.

    Kedvelés

    1. áh, megnyugtató, amikor vkinek leesik, hogy én sem álltam semelyik oldalra @=) thx.

      (bizony, épp ezért mondanak le olyan sokan önként vagy tudat alatt a szabadságról…)

      Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s