High-res version

Az élet attól szép, hogy vannak benne óriási meglepetések, amelyek az első rádöbbenés után valamiért mégis természetesnek tűnnek. Jöjjenek a tavalyi év legütősebbjei, időrendi sorrendben!

Leendő humánkineziológus

Akart a franc újabb egyetemre menni. Gondoltam, nyáron befejezem a szakfordító és tolmácsképzést, aztán félreteszem a tanulást, amíg meg nem szólít valami. Igen ám, csakhogy egy januári kora délutánon ráeszméltem: azonnal meg kell néznem az induló egészség- és sporttudományi szakok listáját.

Régóta ismerem az intuíció hívó szavát, így szemrebbenés nélkül engedelmeskedtem. Mégis váratlanul ért, hogy a humánkineziológia kifejezés szinte beégett a retinámba, s egy pillanat alatt eldöntötte: a társadalomtudományok bűvköréből kilépve teljesen új területen próbálok szerencsét. Nemcsak szellemileg, hanem fizikailag és földrajzilag is: néhány éve még Debrecen is a komfortzónámon kívül volt, most pedig mérsékelt rinyálás kíséretében zakatolok el Budapestig – ahol az első szemeszterben piros tornadresszben, továbbá matek-, kémia- és anatómiavizsgán néztem szembe azzal az önmagammal, akinek a kalandvágy legyőzi minden félelmét.

 

tornadressz-gimnasztika-tempty-880

Ezeket a posztokat ihlette a téma:


Műfordító

Május eleje volt. Bementem egy könyvesboltba, és megláttam a borítót. Odarohantam, kinyitottam, és lefotóztam a telefonommal a legelső – még számozatlan – oldalt. Odarohant az eladó is, hogy nem kéne, a szerzői jogok miatt. „Hát de… én fordítottam!” – böktem ki némileg sután, majd végighúztam a mutatóujjam a nevem alatt, mintha a homlokomon is ott díszelegne, s bizonyítaná.

A boltos leányzó eltátotta a száját, majd felajánlotta, hogy pózoljak a regénnyel, ő majd lefotózza. Meg közös képet is szeretne, mivel nem pózolt még műfordítóval. Nem voltam fotogén állapotban (megfázva, smink nélkül, vörös orral), ezért udvariasan kihátráltam. De attól a naptól hiszem el, hogy igen, műfordító lettem – hiába dolgoztam könyveken már előző nyár óta.


tempty-mufordito-880

A műfordítóságról ilyen-olyan:


Reiki mester

Egy júniusi délutánon úgy vágtattam ki egy kispesti társasházból – a beavatáskor használt olajtól illatosan, és valami megfoghatatlan, ám annál természetesebb tudás birtokában –, hogy immáron reiki mester vagyok. Alig hat hét alatt játszódott le az egész: egyes szint, kettes szint, aztán jöjjön a hab a tortára, minek szarakodni? „De hát… általában egy év el szokott a mester előtt telni…” – mondta valaki nemrég. Az „általában” viszont olyan szó, amivel sosem bírtam mit kezdeni. A reikivel viszont tudok, napi szinten. A szimbólumok reflexszé váltak, működnek, és sokat segítettek az önismeretben. Megtanultam még jobban koncentrálni, s pontosan megfogalmazni a kéréseimet, ami nem hátrány egyik életterületen sem.

 

reikimester-tempty-880

Hosszútávfutó

„Mit kérsz a diplomaosztódra, kislányom?” – hangzott el a kérdés július elején, mielőtt landolt volna nálam a szakfordítós oklevél. „Cipőt!” – vágtam rá gondolkodás nélkül, mire először kiröhögtek a szüleim. Aztán megmutattam nekik, milyen lábbeliről szól a fáma, és még a szájuk is tátva maradt. Szilikonos géltalpú futócipő, a műfaj vitathatatlanul legfaszábbja. A sportboltban érdeklődtek, mennyit és hol szoktam nyomni, a válaszom hallatán pedig hosszútávfutóként diagnosztizálták a szenvedélyemet – pedig élénken él bennem életem első kilométerének emléke, a nyilalló testérzetekkel együtt, nem is olyan régen. Most kétnaponta tíz a penzum, és télen-nyáron imádjuk egymást a csodacipellővel.

 

asics-gel-nimbus-16-tempty

Futásról is posztoltam tavaly:


Főszerkesztő

Forró augusztusi nap volt, amikor arra ébredtem, hogy a sajtóközlemény megjelent. A Facebookon szembesültem vele: egy régi ismerős lájkja nyomán visszamosolygott rám a saját, profi portrén megörökített pofázmányom a hírfolyamból. „Új főszerkesztő a Bien.hu-nál”, ugyebár. A szerep számtalan érzést és gondolatot felvetett, amelyekről külön-külön is írtam, írok szívesen. (Ide kattintva találsz meg mindent.)

A sors egyik legnagyobb ajándéka, hogy azt és úgy csinálhatom, amit szeretek, ráadásul olyan szóval írhatom le a munkakörömet, ami mágikus erővel hat a népekre. Plusz fasza ajándékokat címeznek nekem… küldjetek még, küldjetek!

 

 

Ha mégsem, akkor még mindig varázsolhatok reikivel, elvonulhatok műfordítani vagy tanulgatni, esetleg elfuthatok jó messzire. Imádtam 2014-et, de szívfájdalom nélkül búcsúztam tőle, mert valami azt súgja, hogy a fenti szerepek alakítása mellett újabb izgalmak várnak rám a közeljövőben…


Még több cikk: