Belelátni a pasi fejébe

„Úgy szeretném tudni, mi jár a fejében!” – sóhajtott fel egyik barátnőm, miközben a telefonját leste. Várta, hogy jelentkezzen a hapsi, aki legalább annyiféle okból nem írhat vagy hívhat, mint amennyiből igen. Klasszikus férfi-női játszma ez, aminek a tanújaként hirtelen eltűnődtem, milyen lenne nélküle. Ha a fejbelátós kívánság teljesülne…

„Akkor nem az lenne a legnagyobb kérdőjel, hogy jön-e tőle üzenet, hidd el!” – legyintettem, mire válaszként bezsebeltem egy értetlen tekintetet.

Elvégre minő paradicsom volna megúszni az agyalást, a kombinálást meg a hagyományos csajos beszélgetéseket, miszerint Pista tényleg úgy nézett-e, Jóska kacsintós szmájlija valóban félreérthető volt-e, Feri pedig miért nem kért randit, holott nyilvánvaló, hogy akar… vagy mégsem?

Várakozó pozíció. | Fotó: Baby, It's Cold Outside
Várakozó pozíció. | Fotó: Baby, It’s Cold Outside

„Ha belelátnál a fejébe, nemcsak a herceget vagy a faszkalapot látnád attól függően, hogy hány órája és mit hallottál felőle. Hanem az egész embert, a maga legmélyebb összefüggéseivel. Tudnád, amit tud, és éreznéd, amit érez. Azt is, hogy hol járt éppen az útján, amikor keresztezted. Az információnak pedig mindig ára van, főleg az ilyennek. Mondd, nem lenne egyszerűbb tudatlanul megvárni, amíg pittyen végre az a fránya SMS?” – kérdeztem némi óva intéssel.

A leányzónak viszont felcsillant a szeme, mert akkor és ott bármit megadott volna, hogy bizonyossággal tudjon, érezzen. Folytatnom kellett.

„Na, idefigyelj… Tegyük fel, hogy iszonyúan elfoglalt, és nincs egy pillanatnyi szabadideje sem. Dolgozik, tanul, sportol, vagy bármi olyat csinál éppen, amit szükségesnek érez. Nem várhatod el, hogy csak rólad szóljon az élete! De az is lehet, hogy nem napi teendők állnak a kommunikációs stílusának hátterében. Talán mélyponton találtál rá, amikor alig mer bízni valakiben. A legvadabb magyarázat pedig, hogy az égvilágon semmi bonyodalom nincsen, miután nem is sejti, mi játszódik le benned. Majd ír, ha lesz közölnivalója, nyugodj meg…” – magyaráztam szokatlan türelemmel.

„Ha belelátnék a fejébe, legalább megmondhatnám neki, hogy szánjon rám több időt, hogy megbízhat bennem, és hogy engem vele kapcsolatban az égvilágon minden érdekel!” – érvelt a barátnőm, akaratlanul rátapintva a lényegre.

„Hát nem érted? Ha tudnád, mit miért tesz vagy nem tesz, akkor sem lenne jogod belepiszkálni a döntéseibe. Nem formálhatnád át az időbeosztását, nem ragaszthatnád össze a szívének darabjait, és nem vehetnéd rá, hogy még a tisztálkodási szokásainak részleteit is megossza veled. A fejbelátással szerzett infó neked szólna, rád róna felelősséget.

Nem az lenne a lényeg, hogy szavakkal vagy azok nélkül mit mond el neked. Hanem az, hogy okosan bánj a megszerzett ismerettel. Hogy mindig az egész lelkét tartsd szem előtt, ok-okozati összefüggésekkel együtt. Hogy végül ugyanúgy hagyd a maguk medrében folyni a dolgokat, mintha semmilyen bepillantást nem nyertél volna, egy árnyalatnyival több rálátás birtokában!” – csapok immár türelmetlenül az asztalra.

„Aha… szóval akkor se tehetnék semmit, csak ugyanígy lesném a telefonomat?” – nyiladozik odaát a megértés csodája. „Pontosan…” – vágom rá némileg fáradtan.

A fejbelátás ugyanis még elméletben is embert próbáló, nemhogy a gyakorlatban…


Kapcsolódó posztok:


Még több cikk:

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s