Akkorát változtam, hogy Myers és Briggs adta a másikat

Rengetegféle személyiségteszt és típuselmélet van. Egyiknek sem tulajdonítottam különösebb jelentőséget, amíg három évvel ezelőtt ki nem töltöttem a 72 kérdéses Myers-Briggs-et egy majdnem-megbízó kérésére – interjú helyett. Az eredmény annyira illett rám, hogy tátott szájjal meredtem a képernyőre: olyan nincs, hogy egy kategorizálós izé ilyen kíméletlen aprólékossággal jellemezzen engem!

A 2011-es ítélet szerint „racionalista hadvezér” voltam, aki a külvilágra összpontosítva alkalmas az ésszerű döntéshozatalra. Elsősorban gondolkodik, az érzései pedig a háttérben vannak. Ezt a típust vezetés iránti vágy, erő és határozottság jellemzi, gyengeségei közé pedig a perfekcionizmusra és az elidegenedésre való hajlam tartozik. (A bővebb leírást megnézheted, ha megkeresed a négybetűs értékelések között az ENTJ-t.)

Noha egyik besorolás sem számít jónak vagy rossznak, én erre a címkére titkon egy kicsit büszke voltam. Az is örült neki, aki kitöltette velem, hiszen pont passzoló pozíciót szánt nekem – a közös munkából viszont nem lett semmi, mert máshogy hozta az élet.

Kíváncsi természet vagyok, a lélektan pedig mindig is érdekelt, így azóta is találkoztam különféle tesztekkel. Eszem ágában sincs vitatni a létjogosultságukat, ám egyik sem kelhetett versenyre ezzel a bizonyos Myers-Briggs-szel. Ha valahol felmerült a téma, lelkesen benyögtem: én bizony hadvezér vagyok, a többiek meg bólogattak, hogy hát igen, nem is vártak mást rám nézve.

Az a „se lát, se hall” fajta voltam, aki a célon tartja a szemét, és csak menetel előre. A múlt idejű igehasználat nem véletlen: néhány nappal ezelőtt eszembe jutott ez a jó öreg típustan, meg a hozzá tartozó kérdőív, szóval ismét kitöltöttem, hogy vállon veregethessem az ENTJ-ségemet.

A színem azért megmaradt.
A színem azért megmaradt.

Nos, akkor sem ért volna nagyobb meglepetés, ha éjszaka gereblyére lépek a vécé felé menet, és pofán vág a rejtélyes módon odakerült kerti eszköz nyele. A kérdésekre az esztendők távlatából rég nem emlékeztem, tehát olyan érzés volt, mintha újonnan tölteném ki az egészet.

A várva várt négy betű helyett pedig másik kombinációt kaptam a végén – megváltozott két alapvető személyiség-dimenzióm. Eltűnt a hadvezérségem. Mintha nem ugyanaz az ember kattintgatott volna most, illetve 2011 decemberében.

Éreztem ezt a folyamatot, de sosem gondoltam bele, hogy talán mérhető is lehet valamilyen módon. Abba sem, hogy most egy teljesen másik – részben ellenkező tartalmú – leírást olvasok majd úgy, mintha a belső világom köszönne vissza a szavakból. Az első gondolatom az volt, hogy ez biztos valami tévedés, hiszen hirtelenjében nem láttam magamat „idealista tanácsadóként”. Majd hátradőltem a széken, és egy fél percig hagytam, hogy kitisztuljon bennem a kép.

INFJ – a legritkább személyiségtípus, akit intuíciók és érzések irányítanak olyan biztos kézzel, hogy bátran hagyatkozhat az ösztöneire. Befelé figyel, spirituális, de nem „szektul”, mert törekszik a szellemi függetlenségre. Nincs nála tárgyi fegyver, mint a hadvezérnél, mert a külső harcok nem is érdeklik. És nem védi magát páncéllal mindattól, amit józan ésszel nem lehet megindokolni.

Abban hasonlít a két jellemrajz, hogy mindannyian vezetnek, írnak, kreatívak és tele vannak elvárásokkal – ám a tanácsadók pusztán azért, mert örömüket lelik a tevékenységben, hiszen a szikár ok-okozati összefüggések helyett inkább holisztikus, kerek-egész szemléletre hagyatkoznak.

Ilyen lehetett az átmenet. | Fotó: factslides.com
Ilyen lehetett az átmenet. | Fotó: factslides.com

A legnagyobb eltérés az emberi kapcsolatok terén mutatkozik, mert a hadvezér katonának lát másokat, a tanácsadó pedig felfigyel a talányos személyiségekre, miközben a többiek nem nagyon érdeklik. Előbbi könyörtelenül kommunikál, utóbbi ellenben őszinte, de nem akar bántani.

Slusszpoén, hogy látom a „régi” önmagamat a mostani tükrömben, és fordítva. A hadvezér legorombítja a tanácsadót, amiért a bal agyféltekéjét kidobta a kukába, aztán farba böki a kardjával, hogy ne legyen már ennyire érzelgős idióta. A tanácsadó pedig mélyen a hadvezér szemébe néz, a vállára teszi a kezét, és felsóhajtva azt suttogja felé: „jó szar neked, öregem, hogy csak a kardodat markolászva lehetsz te a jani!”

Most már csak az a kérdés, hogy 2017 decemberében is jöjjek-e Myers-Briggs-et tölteni. Vajon állomás-e vagy végcél pont ilyennek lenni?


Még több cikk:

 

6 Comments

  1. Azt nem figyelted, hány %-ban jöttek ki a betűk? Mert vannak billegő eredmények.

    Nekem pl. néha INTJ, néha INTP, néha ISTJ jön ki, és az S-N, ill. a J-P között (2. és 4. betű), ami variálódik, pár % különbség van csak. Az INTJ-t és az INTP-t érzem igaznak, mintha a kettő határán lennék.

    Neked ENTJ, majd INFJ jött ki, vagyis az N és a J biztos, a másik kettő a billegő. Lehet, kis százalék a különbség az I és az E, az F és a T között, érdemes lenne megnézned!

    Kedvelés

      1. Ok. Akkor tényleg változtál. Én 4 éve töttem ki a tesztet először. Azóta szerintem sokat változtam, de ugyanúgy leginkább INTJ-nek látom magam.

        A férjem is kitöltötte a tesztet, rá is nagyon igaz az eredménye, meg pár barátom is. Mindre azt tudom mondani: bingó. Nekem is megdöbbentő volt, mennyire igaz lehet egy ilyen teszt. Legszívesebben minden ismerősömmel kitöltetném. Ha már nem látok a fejükbe, ezzel pótolhatnám egy kicsit ennek a képességnek a hiányát.

        Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s