Az est, amikor papagájjal a fejemen végeztem

Nem sokat agyaltam, miután meghívót kaptam „a sajtó, a közszereplők, a politikusok és a további vendégek számára rendezett nyitó fogadásra és partira”. Trendi budai szórakozóhely, celebek, remélhetőleg jó kaja meg zene – már indultam is ruhát venni, hiszen ilyen alkalmakra „nincs egy rongyom se”. Pedig egy rongy szó szerint tökéletes lett volna, azt hiszem.

A shopping valahogy nem a műfajom: célirányosan szoktam vásárolni, és vigyázni kell, hogy három bolt felkeresése után ne legyen herótom. És mivel mostanság csak a szőrös, a túlméretezett meg a műszálas a divat, többször is kénytelen voltam nekilódulni a dolognak.

Szerencsére várt rám egy egyszerű szabású, hófehér, testhezálló miniruha, melyhez csupán egy kabátkát, egy harisnyát, egy magas sarkú csizmát meg egy táskát újítottam. Ja, plusz alapozót, mert több mint két éve nem használtam. Árnyalati határesetként annak is adott a maga procedúrája: mintákat kérsz, két arcfélre felkened, aztán bambán nézel a tükörbe, hogy most akkor mi van.

Péntek délután a szerzeményeket hátizsákba pakolva elindultam a fővárosba. Elvileg négyen regisztráltunk a szerkesztőségből a bulira – én utoljára, budapesti csapathoz némi késéssel csatlakozva. Az egyik lány csütörtökön lemondta, a másik talánozta, s már lepakoltam a hadiszálláson, mire a harmadik is sztornózta.

Színre szín.
Színre szín, majd.

Ott álltam tehát egyedül, kétszázvalahány kilométernyi úttal a hátam mögött, és pislogtam, hogy mi a fasz. Már az első megüresedett helyet is felajánlottam barátnak, pláne a másodikat és a harmadikat – de olyan sorsdöntő érvek hangzottak el, mint a „nincs ruhám”, a „nem örülne neki a párom”, az „ööö” és a „vizsgaidőszak”.

Átfutott az agyamon, hogy mindenkit elcserélek inkább egy békés törpepapagájra, esetleg magamat egy palimadárra, a tollas fordulat azonban még váratott magára. Előbb csakazértis felöltöztem, és BKV-gyűjtőjeggyel a zsebemben nekivágtam a V.I.P. partinak. Korgó gyomorral, „akkor legalább eszem egy jót” jelmondattal. Háromnegyed órányi zötykölődés után majdnem elővettem a telefonomat, hogy a célnál GPS-t nyomjak.

Fogalmam sincs, mire számítottam, de nem arra, amit láttam. A másfél évtizedes nyíregyházi pláza modernebb kialakítású, és ott legalább a budi sincs zárva. Merthogy minden zárva volt, kivéve egy-két boltot, ahol álmatag tekintettel lézengtek a fotósok.

„Hát… a kaja attól még lehet jó!” – vigasztaltam magam a fényesre suvickolt kövön tipegve jobbra-balra, hogy valami állófogadás-szerűséget találjak a kihalt folyosók piciny labirintusában.

Meglett, névcsekkolás pipa. Százvalahány ember üldögélt és álldogált a háromnegyed-homályban, háttérben hófehér asztalokkal meg egymásra pakolt fehér kistányérokkal. Nem tagadom, addigra némileg rászűkült a tudatállapotom a vacsorára. Leadtam a kabátot a ruhatárba, megragadtam egy tányérkát, felemeltem egy ezüstszínű fedőt az asztal közepéről… és semmi nem volt alatta.

Körbenéztem, mikor ugrik elő valaki egy pezsgővel, hogy üdvözöljön a Kész átverés show-ban, ám csak egy bájosan vigyorgó hostess kínált másfél centi átmérőjű gombapástétom-falatkákkal. Eszembe jutott, hogy elveszem tőle a komplett tálcát, de tíz olyan kis hangyapöcsnyi cuccal amúgy sem mentem volna sokra. Tettem egy kört, hogy meggyőződjek róla, nincs-e valahol zabadék elrejtve felmérjem a terepet, így megtekinthettem három WTF-kiállítást, egy üres táncparkettet meg egy kihalt mozitermet. Az órám szerint négy és fél perc telt el a kabátom beadása és kikérése között – ebben benne volt, hogy pisiltem.

Visszafelé menet eltűnődtem rajta, hogy ennek a tapasztalatnak vajon mi lehet a mondanivalója, a lényege. A buszmegállóban azért még röhögve felhívtam a szüleimet, hogy idejöttem egyedül a semmire, szóval Darwin-díjas gyereket sikerült csinálniuk hál’ istennek. Még mindig a kérdőjeleket igyekeztem pontokká alakítani a fejemben – ez így volt jó, a börleszk végül is vicces, meg ilyenek –, amikor a lakásba érve szembesültem vele, hogy Bé, a vendéglátóm éppen ott sürgölődik a konyhában. A fején egy papagájjal.

Mit lehet mondani, amikor valaki egy papagájjal a fején készül vacsorához látni? Hát leginkább jó étvágyat kívánni, de én először is eltátottam a számat, és egy óvodás őszinte lelkesedésével felkiáltottam, hogy ez milyen cuki. A zsebszárnyashoz nyúlni sajnos nem lehet, tájékoztatott Bé, de ha szimpatizál velem, észre fogom venni. Másodpercek teltek el, s a kézmosás meg a hűtő között félúton szárnyak suhogását hallva éreztem, hogy a frissen festett, ezüstcsillámokkal megszórt hajamra apró súly telepedett.

„Bazmeg, itt állok egy zuglói konyhában, hófehér testhezálló ruhában, magas sarkú csizmában, a hétszínű hajamon szivárványos törpepapagájjal!”

Ekképp összegeztem a helyzetet, és rájöttem, hogy ez sokkal menőbb, mint holmi közszereplős-politikusos (vagy anélküli) langymeleg összejövetel. A kismadár békésen motoszkált a fejem búbján, amíg betoltam a salátát. Csak a vége felé szállt le rólam, hogy határozottan kérjen egy csipet mozzarellát.

„Bocsi, ha egy hétig csillámot fog szarni!” – szabadkoztam, majd immáron madártalanul Bé virtuális valóság bemutatóra kalauzolt, amelynek keretein belül egy Oculus Rifttel a fejemen dülöngéltem jobbra-balra, azt is jól összecsillámozva néhányszor irgalmatlanul bebaszva a térdemet az asztalba. (Hány embernek van ilyenje az országban, de komolyan? Nem asztala, hanem háromdés cucca.)

Térből és időből is kiszakított a technológia, mert elég sokáig hűháztam a demo programokra: a hullámvasút volt a legállatabb. Utána privát videókon megcsodálhattam, mások miként kapaszkodtak a székbe, s káromkodták szét az agyukat ugyanebben a szituációban.

Zárásként pedig kölcsönkértem egy Harry Pottert eredeti nyelven, hiszen nem vittem se laptopot, se könyvet – csak némi humorérzéket.

De ehhez az estéhez pont az kellett. Köszönöm valamennyi részt(nem)vevőnek. A minden idők legtrendibb kiegészítőjeként szolgáló rózsásfejű Miminek különösen!


Még több cikk:

 

6 Comments

  1. Ki ez a Bé, hogy Wikipédiás szócikkes nő mászkál a konyhájában testre simuló ruciban, és Oculus Rifttel tolja? A szerencse fia vagy mi?? Irigy vagyok :(

    Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s