A kérdés szüntelenül ott lebeg a levegőben, de nyíltan senki sem teszi fel. Pedig nyugodtan fel lehetne tenni, hiszen pironkodás nélkül tudok rá válaszolni. Hát most meg is teszem, mert már kapható C. J. Roberts általam fordított regénye, a Fogoly a sötétben.

Amikor februárban megkaptam az évre szánt öt könyvet, lelkesen, ám hivatalos tárgyiassággal böngésztem végig a bevezetőjüket: szerelmes, agybeteges, szadomazós-szexes, tiniszerelmes, tiniszerelmes. Nem volt szem-elkerekedés, nem volt döbbenet: jöjjön, aminek jönnie kell.

Kicsit mosolyogtam rajta, hogy nem is olyan régen még az Ötven árnyalat-trilógia fordítását kritizáltam, erre most „akasztják a hóhért” alapon átsodródtam a másik oldalra. Rám hárult a felelősség, hogy a fuckból ne legyen döfés, a Kings of Leon-ból Oroszlánkirály, a Sex on Fire-ből pedig Lángoló szex. Az ítéletet pedig rátok bízom, lett-e.

Fontos tisztázni, hogy ez nem egy romantikusan összebújós, gyertyafénynél és misszionárius pózban beteljesedős sztori, melynek főhősei gyengéden csókolózva jutnak el a célig. Ettől a könyvtől felnőtt, recenzióírásban gyakorlott emberek kaptak sokkot, hiszen egy tizennyolc éves lány elrablásáról, majd szexrabszolgává formálásáról szól.

cj-roberts-fogoly-a-sotetben-tempty

Aminek a fordítása közben szó szerint belenyilallt a fájdalom a seggembe, mert kissé váratlanul ért az anális jelenet.

Igen, váratlanul, hiszen sohasem olvasom el előre a hozzám kerülő köteteket. Valamiért lényegesnek tartom, hogy mindig pont annyit tudjak, mint amennyit az olvasó fog, amikor ott jár a történetben – nem többet, nem kevesebbet.

Monitorról szeretem nézni a forrásszöveget, tehát a képernyő egyik felén az foglal helyet, a másikon pedig az egyre gyarapodó Word dokumentum, amit folyamatosan, tíz ujjal, az olvasással párhuzamosan gépelek. És a Fogoly a sötétbennél csodálkoztam rá, mennyire összhangban van az arckifejezésem és a testtartásom a cselekménnyel.

A korbácsütéseknél megfeszült a hátam, a térden csúszásnál megreccsent a lábam, a szemem pedig néha könnybe lábadt, amikor különösen elszomorodott a főhősnő, Olivia. De tudom ám, hogy a fordítás mellékzöngéi iránt érdeklődők nem ilyen típusú nedvességre kíváncsiak. Inkább arra, hogy milyen testérzetekkel jár egy erotikus történet ilyen mély tudati áramoltatása – amikor nemcsak érteni, hanem érezni is kell a szavakat. Most titokzatosan búghatnám, hogy iksz oldalanként eltűntem a szobámban, az igazság azonban korántsem pikáns.

Miközben mindvégig tisztában voltam vele, hogy sokak legvadabb szexuális fantáziáit formálom meg nyelvileg, bennem ez a szadomazó dolog nem sok mindent indított el fizikai szinten.

Engem ugyanis nem vonz, hogy teljesen kiszolgáltatott legyek – mint ahogy a másik véglet sem, bár ha valaki megkérne, hogy felöltözve gyepáljam el jó pénzért cserébe, talán alkuképes lenne a helyzet. A megalázottság és a szex kettőse az én fejemben nem izgalommá, hanem érdekességgé áll össze. Még akkor is, ha fordítás közben bevonódva egy ideig belülről szemlélem a történéseket.

El bírom képzelni, milyen hatással van egy ütésre feszült férfibicepsz arra, akinek pont ez a gyengéje. De a saját bugyim attól még száraz marad, s a munkát befejezve megállapítom, milyen elbaszott lelki alkat kell ahhoz, hogy valaki ezt akarja adni és kapni a másiktól. Vagy az én lelki alkatom elbaszott, amiért a vadabb szadomazó számomra csak külön világként értelmezhető, melybe elég, ha elméletben belepillantok.

Sőt, az is lehet, hogy senki sem elbaszott, mert a főhősöket beleértve mindannyian „normálisak” vagyunk. Pláne egy olyan korban, amikor a nők látszólag férfiak akarnak lenni, a férfiak meg nők – így nem csoda, hogy szélsőséges pólusokat hív életre az olvasói igény meg az írói képzelőerő.

Az ilyen gondolat-áramlatok miatt élveztem a fordítást, ám nektek másképpen is nyugodtan lehet, áldásom rá… jó szórakozást hozzá!


Kapcsolódó poszt:


Még több cikk: