Valami egészen elképesztő dolog jött divatba az utóbbi időben. Olyasmiről van szó, ami leginkább negatív előjellel szerepelt a közbeszédben, mióta én élek. Ez pedig, kérem szépen, a segg. Mármint a háromdimenziós, kerek női segg – amit még mindig feszesebbre retusálnak ugyan, de már címlapra teszik, lájkolják, és valósággal felrobban tőle az internet.

A tendenciának igencsak örvendek, mivel nekem is van seggem. Dundi kislányként és kamaszként valóban ábrándoztam róla, hogy egyszer majd úgy ébredek: már nincsen. A sors azonban kegyes volt, és meghagyta, különben súlyelosztási problémák miatt csúnyán orra buktam volna.

A segg is olyan egyébként, mint bármelyik más testrész: akad olyan életszakasz, amikor szívesen cserélnél valakivel, akinek másfajtát adott az ég. Aztán vagy formálod, vagy megbékélsz vele, esetleg a kettőt egyszerre. Ha ez sikerül, jöhet akár zombi-apokalipszis, akár pálcikává aszalt vagy éppen kitömött idolkép, egy kicsit boldogabb leszel.

Ami a tomporok típustanát illeti, sokan hajlamosak elmenni az olyan nüansznyi, mégis releváns különbségek mellett, mint a szélesség, a magasság, az állag, vagy a vágat elhelyezkedése. Mintha csak kerek és lapos popó létezne, s ezek valamelyike mellett kellene állást foglalni a közönségnek.

paper-magazine-kim-kardashian

Ami szerintem lehetetlen, mivel egyesek teljesen kétdimenziós farzsebbel közlekednek, míg mások oldalazva férnek be az ajtón, mert pont akkorával áldotta meg őket a sok hamburger természet. A társadalom még keresi a választ a kérdésre, hogy milyen valag birtokában a legszebb az élet. És ez abszurd, hiszen bármilyennel arathatsz babérokat, ha képes vagy elégedetten rámarkolni (a sajátodra!): „igen, ez az én seggem”.

Mindenkinek adódnak érdekes, kellemes vagy éppen szégyenteljes kuffer-pillanatai az életben. Számomra például meghatározó élmény volt, hogy gyerekként egy idő után már nem fértem bele a hintába, s ezt máig szívesen kompenzálom azzal, hogy a farigcsálás utáni változattal random játszótereken örülök a létezésnek.

Aztán arra is volt példa, hogy a csípőnadrágból kivillanó kőműves-dekoltázsomat – tizennégy éves voltam, ne kövezzetek meg! – lefotózták az iskolában a fiúk, akik még nem nagyon láttak ilyet, így sikerült meghódítanom az akkor még 4 096 színű mobilkijelzőket. Anno úgy voltam a seggemmel, hogy praktikus holmi, kényelmesen lehet rajta ülni, s őszintén meglepett az efféle figyelem.

Néhány héttel ezelőtt pedig a futópályán döbbentem rá, hogy tulajdonképpen tekintetmágnesről van szó, hiszen láttam, hogy a férfiak minden mellettük elkocogó nő után úgy fordulnak meg, mintha kötelező lenne. Tudom, későn rádöbbenős típus vagyok e téren, ám mentségemre szóljon: belőlem totálisan hiányzik, hogy egy puszta test(rész)en akadjon meg a szemem.

Na, szóval pont nekilódulni készültem, amikor egy nálam kisebb és vékonyabb lány elfutott mellettem. Ugyanolyan nadrágban, mint amilyen rajtam volt éppen. Az arra ténfergő focisták pillantását követve megállapítottam, hogy hiába XXS-es ülőgumóról van szó, ütemesen mozog fel-le, mintha külön életet élne.

Akkor vajon miként viselkedik az enyém, te jóságos atyaúristen…?! Több mint egy évnyi kocogás kellett hozzá, hogy ez a kérdés felmerüljön bennem. Óvatosan körbepillantottam, és menet közben kézzel ellenőriztem, mekkora kilengést kell elképzelnem. Szerencsére nem érzékeltem durvának, de ha az lett volna, akkor sincs mit tennem. Tökéletes sportmelltartó létezik, a seggtartót viszont még nem találták fel. Amúgy is kényelmetlen lenne, azt hiszem.

De ennek az éremnek is két oldala van, hiszen pár napja a suliban hallottam két tizennyolc körüli lánykát arról vitatkozni, milyen az ideális férfisegg. Fogalmam sincs, miként lehet aszerint potenciális partnerjelöltet választani, hogy makulátlan ívben domborodik-e a feneke – viszont ez is egy létező seggpo.. szempont, igen.

Nálam úgy működik, hogy van az a test, amit önmagában esztétikusnak tartok, de intellektuális-érzelmi kapcsolódás hiányában semmiféle szexuális gondolatom nem támad az illető főszereplésével. (Mellékszereplésével sem.) Én tehát nem „szúrnám a fosóját” senkinek, ugyanakkor tök érdekes rácsodálkozni, milyen hatalma lehet a seggnek.

Például akkora, hogy csak Kim Kardashian ezerszer látott címlapfotója miatt rákattintottál erre a cikkre, s mindvégig azt vártad, mikor említem meg végre. Tessék, most megemlítettem. Szerintem kifogástalan az alakja, csak a derekát túlkapták fotosopp-ügyileg. Ami nem feltétlenül baj, hiszen lejjebb irányítja a figyelmet a lényegre. S a lényeg, hogy te meg a segged meghódíthatjátok a világot, ha készen álltok erre.


Még több cikk: