Emlékszel, kabát?

Hideg van már este; fázik a láb és látszik a lehelet. Nincs mese: egy rövid, tízperces sétához is meleg kabát kell, különben vacogás a vége. Benyúlok a szekrénybe, hogy leakasszam a vállfáról a hosszú sötétkéket. Amint ujjaim az anyaghoz érnek, már özönlenek is az emlékképek. Szinte megszólít a puha, finoman bélelt kelme. Vagy én szólítom meg őt, mindegy.

„Emlékszel, amikor együtt csodáltuk a napfelkeltét az Északi-tenger partján?” – faggatom gondolatban, és egy pillanatra megint érzem a jéghideg, sós cseppeket rajta. Mágikus pillanat volt az… Olyan, amelyik földi idő szerint majdnem egy órán át tart. Mégis rögtön elrepült, hiába próbálta a szél a pandamacis sapkámon keresztül kitépni az agyamat.

Az ott a tenger.
Az ott a tenger.

Repültünk is, de még hogyan!” – teszem hozzá némán mosolyogva, mert eszembe jutott a turbulencia. Valami cikket fordítottam a gépen, ölemben az összehajtott sötétkék kabátra helyezett laptoppal, amikor rezignáltan fel-le pattogva megállapítottam, hogy jé, egyszerre öt billentyűt nyomok le egy helyett, míg mások két kézzel és két lábbal kapaszkodtak.

Igen, ez a kabát tudja, mekkora csoda ezerötszáz kilométert megtenni vízszintesen, tízet meg felemelkedni az égbe. És már sejti, hogy a mennyországot idelent kell keresni, hiába jó odafent is.

„Megvan az, amikor felszálltunk egy buszra, ahol széles bőrfotel fogadott minket ülés helyett, szélessávú wifi-hálózattal és mindenkinek két saját konnektorral? Amikor ott gugliztuk, hol ebédeljünk majd csak mi ketten a földrajzi atlaszból ismert Göteborgban?” – szorongatom tovább a sötétkék kabátot. (Zárójelben elhessegetem a gondolatot, hogy kiskoromban azt hittem: tarajos gőték laknak ott.) Rájövök, hogy a nosztalgiázás miatt késésben vagyok, ezért gyorsan belebújok.

Lefagyott a kezem, de nem bántam.
Lefagyott a kezem, de nem bántam.

„Emlékszel ugyanerre a mozdulatra egy jönköpingi családi otthon előszobájában? A két tündéri ötévesre és a szüleikre, akik szeretettel fogadtak?” – lépek ki a nyíregyházi a késő őszi éjszakába. Vaksötét, délután fél hatkor… Nem baj, Svédországban meg reggel nyolckor kelt a nap. És a felhők között az ég alja zöldnek látszott! Neonzöldben világított, pedig a sarki fény messze volt. Itt nincsen se zöld, se felhők, viszont ragyognak a csillagok.

„Látod, kabát? Sötét mindenhol van. De csak abban lehet észrevenni a csillagokat…” – bámulok fölfelé, mire vészes közelségbe ballag egy fa. Kikerülöm a szemtelent, ejnye már, na!

Miközben sétálok, halkan susog a karomat és a törzsemet körülölelő anyag. Belesusogott a tengernyi Vättern-tó partján készült videóba, a szél viszont túlordította. Belesusogott a göteborgi óriáskerék hangszigetelt kabinjában készült videóba, melyen éppen a naplementét csíptem el, ahogy ráereszkedett az ötmillió izzójáról híres lisebergi karácsonyi vásárra. Szerintem nem is volt jó a belépőm a város fölé emelő látványosságra, de a jegykezelőnél protekciót jelenthetett pandás sapka.

Krösztinek hívtam.
Krösztinek hívtam.

A távolban felharsan a nyíregyházát körbefogó síneken zakatoló vonat hangja. „Emlékszel, kabát, arra a csihuhura, amelyiken meg sem rezzent az üveg víz, miután letetted a kihajthatós asztalkára? Az volt ráfestve, hogy Kröstatågen, azzal a kis bohókás, glóriás a-val! Még szelfiztünk is a kristálytisztán tükröződő ablakában!” – vágom zsebre a fázós mancsomat. Arra a zsebre, ahol egy hétig vígan lakott egymás után két svéd város tömegközlekedési bérlete.

Trevlig resa! – azaz „jó utat!”, ez állt mindegyiken. „Látod kabát, hogy egy nagy úttól sok kicsi is milyen jó lehet?” – kacsintok rá sötétkék cimborámra, s ezúttal a három utcányira lévő célpont fogasára teszem.


Kapcsolódó posztok:

Még több cikk:

 

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s