Köszönet a kitárulkozóknak – egy bátor kismamával készített interjú margójára

Tudják, hogy megkapják majd a magukét. Tudják, hogy sebezhetővé válnak abban a pillanatban, amikor a nyilvánosság elé tárják életük egyik történetét. Tudják, hogy a fejük fölött fognak ítélkezni – mégis vállalják, mert úgy érzik, így kell cselekedni. Nekik szeretnék most köszönetet mondani, s egyúttal a „besikerült” terhesség még mindig tabunak számító témájáról morfondírozni.

Tegnap jelent meg egy interjúm, amelynek a főszereplője szokatlan körülmények között jött rá, hogy kisbabát vár.

Zöld úton. | Fotó: dailyrecord.co.uk
Zöld úton. | Fotó: dailyrecord.co.uk

A facebookos kommentelők leoltották a bús picsába, hiányos egészségügyi ismereteket feltételeztek róla, s lényegében kikiáltották hülye kurvának. Még olyan is akadt, aki hosszan ecsetelte a menstruáció természetét, mert ezzel óhajtotta alátámasztani az iménti minősítést.

Van egy alapelvem, miszerint nem reagálok az agyatlan visszajelzésekre. Másra szánok időt meg energiát, nem ilyenekre. De az indulat ettől még néha fellángol bennem.

Most legszívesebben a fikázódók fejére borítottam volna egy rakás tudományos és józan paraszti ésszel megállapított tényt, miszerint minden test – így minden várandósság – más és más; hogy a női ciklust a környezeti tényezők ezerféleképpen befolyásolhatják; hogy az orvoslás jelenlegi szintjén hiába mászol el a rendelőbe ilyesmivel, felajánlják, hogy írnak fel mesterséges hormonpótlást, ami csupán tüneti kezelés, mert a szervezet belső szabályozása nem áll tőle helyre.

Ez még hagyján, de a hozzászólók többsége valószínűleg el sem olvasta a több mint tízezer karakteres cikket – benne a ténnyel, hogy a párkapcsolaton belül, védekezés mellett fogant a csemete. A „hülye” és a „kurva” százféle szinonimája közül tehát egyik sem ér.

Ám mi értelme olyanokkal vitatkozni, akik örömüket lelik benne, hogy végre jól megmondhatják a magukét? Mi értelme hozzátenni, hogy az egyik barátnőm az édesanyja szabályos fogamzásgátló-használatának dacára határozott úgy, hogy megérkezik erre a világra? Vagy hogy ismerek olyan történetet, ahol az együttlét elejétől a végéig helyén maradó, sérülésmentes óvszer „szökevénye” már óvodás, és a szülei szeme fénye?

Persze, a nem várt lelkek sorsa nem mindig folytatódik pólyával, kisággyal és ölelő karokkal. Be sem lakott porhüvelyük a szerveshulladék-gyűjtőben végzi, ha éppen csak annyi volt a feladatuk, hogy ezzel megtanítsák valamire azokat, akiknek dönteniük kellett róla.

Angol nyelvterületen azt mondják, vannak a „pro-choice” döntéspártiak, akik szerint egy anya rendelkezhet a saját teste-lelke felett, meg a „pro-life” véleményűek, akik úgy vélik, mindennél fontosabb az új élet védelme. Nálunk azt mondják, vannak abortuszpártiak meg abortuszellenesek. Én meg azt mondom, vannak döntéspártiak és döntésellenesek – utóbbiak valamiféle szaporodáshoz szükséges gazdatestnek látják a nőt, miközben morális érvek felsorakoztatásával leplezik a bennük forrongó, ki tudja, milyen karmával hozott gyűlöletet.

Nekem az a fő bajom az interjúalanyomra zúduló népharaggal, hogy a néhány önjelölt védelmezőt leszámítva senki sem tekintette őt önálló, felnőtt embernek. Olyannak, aki tudatos döntések sorozatának révén került szokatlan élethelyzetbe, s mivel nincs szégyellnivalója, vállalja is ezt.

El kell fogadnunk, hogy a fogantatás pillanatában nem jelenik meg mindenkinek az ablaka alatt gólyasereglet, nem mindenki hányja végig az első trimesztert, és nem minden gyermek választ olyan szülőpárt meg pillanatot az érkezésre, amikor az ősei már örök hűséget fogadtak egymásnak. lehetőleg boldog szerelemben, biztos keresettel.

Aki mániákusan tartja magát a külső elvárásokhoz, esetleg kínkeservvel próbálja belsőnek érezni őket, annak még több pofont tartogat az élet. Mert kiakadhat minden ilyen történeten, amikor valaki őszintén tud mosolyogni egy „abnormális” helyzetben.

Pedig a kitárulkozók mosolya mögött húzódik meg az a fajta személyiségfejlődés, amire ők még messze nem állnak készen.


Még több cikk:

 

10 Comments

  1. Bevallom néhány évvel ezelőtt még magam is felhúztam volna a szemöldököm egy ilyen sztori hallatán. Ha prostinak nem is, de nagyon felelőtlennek tituláltam voltam az illetőt. Aztán közelebbről is láttam ilyen eseteket és be kellett látnom, hogy a téma nem egészen úgy működik, ahogy gondolom és az a vaskalapos hozzáállás is felesleges, miszerint előbb házasság aztán gyerek stb.

    Hiszen tényleg nagyon úgy tűnik, ha egy lélek jönni akar, akkor jönni is fog és nem az a lényeg, hogy milyen jogi vagy nem jogi formula szerint élnek együtt vagy ne adj Isten külön a szülők, hanem az, hogy szeretetben nevelkedjen a kis jövevény.

    Szóval mindenképp a legjobbakat kívánom az interjúalany kismamának, Gabinak és mindazoknak, akik hasonló szituációba csöppentek! :)

    Kedvelés

    1. én is hasonló véleményváltozáson mentem keresztül, és idő kellett hozzá, hogy a régi önmagam lebaszása helyett el tudjam fogadni a régi gondolataimat. meg azt is, hogy rengetegen megmaradnak azon a szinten, mert a társadalmi elvárások korlátai között érzik biztonságban magukat. konfliktushelyzet akkor adódik, amikor engem kurváznak le, amiért nem kurvázok le másokat @;D

      a jókívánságot köszi, átadom!

      Kedvelés

  2. Mindenféle ellenszenv nélkül, kíváncsi vagyok, hogy milyen védekezési módszer mellett fogant a baba? (Tényleg, minden rosszindulat nélkül kérdem, mert a cikk elolvasása után kicsit “beparáztam”, mert mi is védekezünk a párommal (fogamzásgátló), erre lehet, hogy most derült ki, hogy nem is ér semmit?)

    Kedvelés

    1. a válasz: “ha fogamzásgátlót szed, ne parázzon! kivéve, ha beteg és másik gyógyszert szed mellette, mert az egyik barátnőm így fog most szülni.” (ment amúgy mél.)

      a sors különös játéka egyébként, hogy valaki hosszú éveken át megszakítással “védekezik”, mégsem lesz baba, más esetben pedig 99,x%-os módszer mellett alakul így o.O

      Kedvelés

      1. Igen, vannak olyan dolgok, amik egyszerűen megmagyarázhatatlanok. Mindenesetre – az előttem hozzászólókhoz hasonlóan – sok sikert kívánok a kismamának! :)

        Kedvelés

    2. KÉT barátnőm lett terhes bogyó mellett, az egyik még 16 évesen (azóta 15 éves tini már a lánya), a másik már 27 évesen (és persze egyiknél sem akarta az apa a gyereket, így egyedülálló anyák lettek). mivel mindkettőnek megjött a gyógyszer miatt a mensije, így az előbbi a 4., utóbbi az 5. hónapban nem értette, h mi van a testében és ment el orvoshoz, akkor derült ki, h babát várnak. akkor már esély sem volt az abortuszra, pedig (akkor még) mindketten ezt választották volna.
      benne is van a tájékoztatóban, h a fogamzásgátló tabletta nem nyújt 100%-os védelmet, ami persze az amcsi perek miatt került bele, de hát köszi, ezzel sokat ér az ember, ha épp nála nem hat vmi miatt.

      nézd, utóbbi barátnőm előtte 5-6 sráccal élt huzamosabb ideig szexuális életet, egyiktől sem csúszott be, attól a sráctól sajnos igen. kiszámíthatatlan.elvileg se gyógyszert nem szedett be akkortájt, se nem volt hányós-fosós vírusos, h kiürüljön a szervezetéből, x.

      Kedvelés

      1. óbasszus, erre annyi mindent írhatnék… (valahol az emberi szervezet legösszetettebb szabályozórendszerébe történő beavatkozástól kezdve az egyéni sorsokig…) de inkább csak köszi, hogy megosztottad!

        Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s