Akiknek az ismétlés a jó édes anyjuk

Mindenkinek van egy hatalmas sztorija, egy örökérvényű bölcsessége, egy gyakran hangoztatott tapasztalata. Szerencsés esetben több is akad. De nincs az a történet, amit izgalmas lenne százszor végighallgatni. Pedig sokan hajlamosak százegyedjére is elmondani. Még mindig nem jöttem rá, ilyen helyzetben hogyan kéne reagálni.

Általában szólok, hogy hé, ember, ezt már kívülről fújom, ne fárassz vele. Vagy csak befejezem a mondatot iszonyat cinikus fejjel. Esetleg a szituáció reménytelenségét elfogadva egészen más jellegű elméleti konstrukciókat állítok fel.

A figyelmeztetésnek általában az az eredménye, hogy az illető megsértődik, vagy pedig csakazértis végigsorjázza, amibe belekezdett. A mondatbefejezés miatt látói képességekkel ruház fel, vagy taplónak könyvel el. Az elkalandozásnak pedig az a veszélye, hogy helyénvaló szörnyülködés helyett mosolyogva bólogatok egy dramatikus Amazonas-völgyi vadvízi evezésre, mely három halálos áldozatot követelt.

Díszes társaság. | Fotó: mrwallpaper.com
Díszes társaság. | Fotó: mrwallpaper.com

Ismerek olyat, aki szuper jófej és parádés társaság volna, ha sikerülne a „replay” gombot kiiktatni az agyában. De eddig még nem sikerült, meg talán nem is az én dolgom – úgyhogy inkább elkerülöm, hadd anekdotázzon másnak.

A végtelen újrajátszásból árad egyébként egy sajátos hangulat. Ahogy a másik lelkesen magyarázza az akármijét, mintha most először tenné, én meg az ég felé nézek, hogy atyaúristen, már megint. Mivel azonban a nép kilencvenkilenc százaléka hajlamos az efféle túlkapásra, elkönyveltem magamat kisebbségi madárnak. Búbos bankának, aki fejét oldalra biccentve szemléli a papagájokat.

Már az oviban rácsodálkoztam, milyen jól elkommunikálnak egymással a többiek nosztalgikus robot üzemmódban. Máté egyenként elmondta a srácoknak, milyen dömpert kapott karácsonyra – elmondta januárban, februárban, márciusban és áprilisban, nehogy valaki lemaradjon róla. Aztán megosztotta ősszel is, mert hát az ismétlés a tudás jó édes anyja. „Meg a Mátéé!” – gondoltam.

A lányok pedig eljátszották ugyanezt Barbie-val. Még a képembe is nyomták a habos ruhakölteménybe öltöztetett babát, miután harmincötször ismertették, milyen jó a két keze, a két lába meg a haja. Igaz, utóbbinál fogva kellett letépni a fejét, hogy a nyakba akasztós bikinifelső átférjen rajta, de vissza lehetett rakni, sebaj.

A felnőtt papagájok ennél jóval megátalkodottabbak, mert nemcsak az őszinte örömöt képesek újra és újra a felszínre hozni, hanem a legmélyebb sérelmeket is. Amivel ártanak maguknak. „Tudod, mit mondott nekem az a disznó?” – néz egyik nő könnyes szemmel a másikra. Az pedig álmából felriadva is tudja, annyiszor hallotta. Ehhez képest a Barbie-s szófosás tényleg piskóta.

Rájöttem: az zavar a legjobban az ismétlésben, hogy olyan, mintha a beszélgetőpartnerem itt és most nem tartaná magát elég érdekesnek. Mintha az orrom alá akarná dörgölni, milyen csúcsokra kapaszkodott fel, milyen mélypontokat járt meg életében.

Hiába van már szeptember, muszáj előhozakodni a tavaly karácsonyi dömperrel – addig se kerül szóba a jövő vagy a jelen. Tény, hogy nyugdíjasként is lehet ugyanazt a teherautócskát tologatni a homokozóban, és elújságolni a társaknak, milyen vakító piros volt háromnegyed évszázada.

Csak kérdés, van-e értelme befelé és hátrafelé nézve fecsegni a külvilággal.


Még több cikk:

 

5 Comments

  1. Azok a régi szép idők, amikor a többiek minden egyes alkalommal az arcomba nyomták az új sellős, színváltoztatós Barbie babájukat… :D Szerencsére ez még a jobb esetek közé tartozik.

    Pont idén volt egy csoporttársam, akivel ha együtt utaztam haza, akkor mindig azt kellett hallgatni, hogy nyáron ilyen jó lesz az animátorkodás, meg olyan messze lesz mindenkitől, stb. Az egész eljutott egy olyan pontig, amikor már irtóra nem tudtam hozzászólni, csak annyit, hogy aha, igen, persze, az jó.

    Képzeld el azt a jelentet, hogy fent ülök a trolin, fülhallgató be, aztán látom, hogy rohan az illető, és hajszál híján eléri a járatot. :D “Ma sem lesz zenehallgatás…”

    Kedvelik 1 személy

    1. tényleg, a sellős barbie, ááá @XD annál már csak az ízléstelen ruhás menyasszony barbie volt durvább… persze, nekem holdkirálynős kellett, mert az kevésbé számított mainstraemnek.

      a trolis jelenet annyira szomorú @=( szegény, vajon hol kapja majd meg pozitív megerősítést, amire állandóan ennyire vágyik, ha tényleg távol lesz mindenkitől?

      Kedvelés

  2. én anyámmal lakom, aki pontosan ilyen. Egész nap itt bassza a rezet a szobámban, és ingerszegény életének 17 évét mantrázza mindennap azóta, hogy kénytelen voltam hozzá költözni 3 éve. Rohadtul unom, már az is nagy előrelépés lenne, ha legalább nem ülne reggel 6-tól éjjel 3-ig a szobámban szót fosva, mint egy papagáj.

    Kedvelik 1 személy

  3. Magam is elcsodálkozom rajta, hogy az emberek nagy része miért nem tud már tovább lendülni a saját mitológiáján, ami leginkább dühít, hogy pl. egyik kedves barátom életében, mintha valami baszott nagy kaput csuktak volna be, egyszerűen ha beszélgetünk valahogy megrekedünk egy örök múlt időben, amikor még együtt balhéztunk. Azt veszem észre, hogy újra és újra ugyanazokról a dolgokról nosztalgiázunk , mint valami nyugdíjas otthon bennlakói. A jelen, vagy a jövő – csak azért mert én méltóztattam elárulva gyökereinket a szakmai fejlődésem ürügyén Budapestre költözni a nyomor és kilátástalanság elől – szinte nem is létezik, mert úgy kell óvnom saját élményeimtől őt, mint valami hímes tojást, nehogy egy pillanatra azt éreztessem: lám, most is kapok olyan ingereket és olyan emlékeket, mint amikről anekdotázunk reménytelenül rezignáltam, mert végül rádöbbenünk: kettőnk személyisége között már csak ennyi a kapocs :(

    Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s