Így égtem a Blikkben: a szakmai etika és a béka segge

Megjelent a képemmel és a nevemmel egy cikk a Vasárnapi Blikkben. Amivel csak az a baj, hogy az általam jóváhagyott változathoz semmi köze. Választhatok, hogy sírjak vagy nevessek, esetleg egy személyben próbáljak etikára oktatni egy komplett szerkesztőséget – de a cinikus vigyortól felfelé görbülő szám már el is döntötte: inkább megkeresem a humorfaktort a történetben.

A Blikk szeret Zorróként igazságot szolgáltatni. Indulása óta szerepelnek benne olyan történetek, amelyeknek az a lényege, hogy egyszerű kisember kontra valamilyen cég. Nyilvános fórum az érdekérvényesítésre, ha már semmi más lehetőség nincs. Az opatijai szopóroller másnapján éppen egy utazási irodás átverésről szóló anyag tolakodott az arcomba a Facebook-hírfolyamban, és eszembe jutott, hogy „miért ne?” alapon el kéne küldeni a blogposztot az ottani kollégáknak.

Egy darabig úgy is ment a dolog, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Órákon belül elkérték a telefonszámomat, majd egy készséges fiatalember felvette velem a kapcsolatot, kérdezett néhányat, egyeztetett a másik féllel – az utazási irodával –, megmutatta nekem a kész szöveget, végül kért tőlem néhány képet. A „Hortváthország” nyitányt leszámítva teljesen elégedett voltam vele, hiszen a velősen összefoglalt tapasztalataimat egy útitársam is alátámasztotta. Változtatás nélkül mutatom, hogy festett, amire rábólintottam…

Opatija – Horváthország, egész napos napsütés, strandolás, és egy hatalmas élmény. Erre számítottak a buszos utazáson résztvevők. Ám sajnos a sors és az időjárás is közbeszólt, és egy rossz élménnyel gazdagította Sándor Alexandrát (25) és útitársait. Akciós villámnyaralásuk sajnos nem a katalógusban leírtak szerint alakult.

– Az időjárás is ellenünk volt, ráadásul a busz amivel elindultunk három perc után beázott, majd az autópályán le is robbant. Három órát vesztegeltünk ott, mire jött a másik busz. Pont azt a három órát vették el tőlünk, amikor volt egy kis jó idő és esetleg élvezhettük volna a tengerpart adta lehetőségeket – mesélte Alexandra felháborodva, aki utazásának minden részletét leírta internetes blogjában. Azt hitték, csak az oda vezető út tartogatott kellemetlenségeket számukra, de a hazaút sem volt zökkenőmentes.

– A visszafele úton a busz fűtése romlott el! Majd kinyitották a tetőablakot, nem foglalkozva azzal, hogy többen érzékenyek vagyunk a huzatra és az sem érdekelte őket, hogy egy kisgyerek is ott volt. Szerencsére az ismételt buszcserét követően szerencsésen hazaértünk. Az utazás kellemetlenségei mellett az a legbántóbb, hogy még csak elnézést sem kért az iroda amellett, hogy tájékoztatni sem tájékoztattak minket semmiről!

Alexandrán kívül többen is háborognak az iroda szervetetlensége miatt és a rosszul sikerült út miatt.

– Vettem a fáradtságot és felhívtam az utazási irodát! Megköszöntem nekik a felejthetetlen utazást ami az ő szervezetlenségük komolytalanságuk miatt élvezhetetlen volt! Elsoroltam neki a panaszaimat: kényelmetlen, rossz műszaki állapotú buszok, a kísérők nemtörődömsége,hacsak nem pálinkáról van szó és a tájékoztatás hiánya. A hölgy olyan lekezelő bunkó módon beszélt velem, hogy felháborító volt! – kommentálta az utazást Varga Miklós (35), aki szintén a csoporttal utazott.

Az eset közzétételének egyébként az lett volna az értelme, hogy a képzeletemben létező csapat egy emberként érzékeltesse: sérelmezzük, hogy birkának néznek minket. Ebből a szempontból tökmindegy, hogy maga a szókészlet és -használat a legkevésbé sem jellemző rám – felőlem akár tősgyökeres palócként is tetszeleghetek, ha a célhoz az dukál. Igen ám, de fogalmam sem volt róla, hogy ez a Zorró-dolog az évek során ennyire megváltozott, és néha annak a húsába vésődik a betű, aki segítségért kiáltott.

blikk-opatija-tempty

Nem tudom, ki kell-e fejtenem, hogy mi a probléma ezzel a változattal, amiért nyilván nem adtam pénzt, viszont bedobta a szomszéd sajnos megjelent. Kezdjem el magyarázni, hogy nem a lerobbanás volt a fő gond, az időjárásért végképp nem hibáztattam senkit sem, és hogy nem a mi buszunkról fizettek be következő útra, hanem a másikról, így még a szavaimat nullázó csattanó is ferde? A szerződés meg olyan, mint a farkam: alapjáraton nincs, de ha utólag odacsatolok egyet, akkor akár lehet is.

A lényeg, hogy „a szerkesztett változathoz” eszem ágában sem volt képet és nevet adni, így a szombat esti internetes megjelenéskor jeleztem az illetékeseknek, hogy mielőbb vegyék ki. Köszönet, amiért gyorsan megtették. Sejtettem viszont, hogy a nyomdában valószínűleg már kiszállításra vár a vasárnapi nyomtatott verzió – de reméltem, hogy nem szorítottak benne helyet egy ilyen pár soros fostallérnak, aminek egy hülye olvasó látszólagos pattogásán kívül az égvilágon semmi mondanivalója nincs.

Tévedtem. Sikerült neki helyet szorítani. Egy kicsit saját magamon is kacagok, mert erre az egészre igazából egyáltalán nem lett volna szükség. Sokkal hitelesebben megírtam egyedül a dolgot, és itt több releváns olvasót is vonzott. Úgy jártam, mint egy Tour de France-os versenyző, aki a saját erejében nem bízva aprócska, gyermekbiciklire való oldalkerékért rikkant, hogy aztán jól beboruljon vele a bokorba. Szívből gratulálok a lapnak, és persze magamnak!


Kapcsolódó poszt:


Még több cikk:

 

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s