Egy fotózás margójára

Van nekem egy titkom, ami annyira nem is titok, hiszen mindenki tudja, aki közelebbről ismer: ellentmondásos viszonyban állok a fényképezéssel. Ha valaki előkap egy gépet a jelenlétemben, még mindig el akarok bújni előle, hogy aztán jól megetessem vele. Az, hogy utazós fotókon láthattok engem – még fürdőruhában is! –, baromi hosszú fejlődés eredménye.

Álmodoztam én róla, hogy egyszer majd készül rólam egy profi sorozat. Vagy legalább csak egyetlen kép, amit mutogathatok az unokáimnak. Amit nem rúgok le szellemként visszatérve a koporsómról, ha a villamos addig elcsap. De valahogy sosem volt elég időm, energiám és kedvem egy ilyen pózolásra. Amúgy is furcsán éreztem volna magam, hogy például a tengerpart helyett ott téblábolok egymagam valami stúdióban.

Amíg nem kezdtem el utazgatni – felhívnám a figyelmet, hogy ez akármennyire örökkévalóságnak tűnik, tavaly történt –, itthon próbáltam minél vállalhatóbb portrékat gyártani. Miután lefogytam, kétszáz helyett már csak harmincat kellett kattintanom, hogy Facebook-profilkép szülessen, juppí! Maga a folyamat egyébként inkább kényszer volt, mintsem örömteli. Aztán jöttek a varázslatos tájak, a világra szóló nevezetességek, amelyeknél egyértelmű volt, hogy odaállok, -ülök vagy -fekszem eléjük, alájuk, melléjük – és a napszemüveggel úgyis félig eltakart fejemnek szinte mellékszereplőként örülök. A saját masinámmal semmi baj nem érhet, a borzalmakat törlöm.

De egy fotózás más. Ott nem az enyém a gép. Ráadásul főszereplőnek kell lenni, amire még nem álltam készen. Fogalmam sem volt, hova tegyem a kezem, a lábam, hogy tartsam a hátsó felem. Sőt, talán jelen pillanatban sincsen. Most már viszont mindegy, mert megtörtént a dolog, atyaúristen. A sors nem nézhette tétlenül, hogy még mindig itt baszakodom a testképemmel. Az elmúlt években ledobtam a hurkákat, izmokat növesztettem, szövetségre léptem a tükörrel, megszerettem a smink nélküli arcomat, meg ilyenek… Ugyanakkor semmiképpen sem hittem, hogy lehetek olyan, amilyennek látni szeretném magam adott helyzetben.

A maximalizmus és az önbizalomhiány nem valami szerencsés párosítás. Nehezen bár, de a saját nyugalmam érdekében legyintettem, hogy a fotótémát leszámítva nagyjából kilencven(?) százalékra tudtam feltornászni magam a skálán, ahol a száz az egészséges önszeretet. És akkor bumm, jött egy változás a munkámban, amihez olyan fotó kellett. Egy változás, amiről sajtóközlemény szólt – nem csatolhatták mellé a kedvenc milánói dómos képemet, meg a szekrényem előtt ücsörgőset sem. Egy változás, amiről külön poszt is lesz; tehát most legyen elég annyi, hogy egy bizonyos pozíciónak megfelelően kellett kinéznem.

Bármilyen pozícióban lehet gondja az embernek a testképével. (Négykézláb pláne.) Én viszont rájöttem, hogy ki akarom nőni, magam mögött akarom hagyni ezt a dolgot, amennyire lehet. Ehhez segítőtársakra volt szükségem*. A nem is tudom, hány színű hajat gyártó fodrászom eleve adott, mellé verbuváltam tíz perc alatt sminkgurut. Kilenc perc kőkemény dilemmát éltem át, hiszen tizennyolc éves fejjel elkövettem a hibát, hogy a sarki kozmetikában kértem időpontot a szalagavatóhoz meg a tablófotózáshoz, ahol gyönyörű negyvenes malacfejet mázoltak nekem élénk pink pirosítóval és vastag szájkontúrral. Kétszer. Képes voltam ugyanoda visszamenni, mert akkor elhittem: belőlem ennél többet kihozni nem lehet. Talán tényleg nem lehetett.

Tudok amúgy sminkelni, nem is annyira amatőr szinten, de presztízs-imázsfotónál azért megremegne a kezemben az ecset. Gugliztam tehát valakit, akinek ez nemcsak egy meló, hanem az élete. Úgy, mint nekem a saját munkám.

Vagy a fotósnak, akit megkértem a nemes feladatra – kicsit hülyén érezvén magam. Őt ismertem korábbról, mert a kollégám volt. Az egyetlen fotós az akkori szerkesztőségben, aki tudtán kívül nem tiport meg valamilyen módon. Az egyetlen, akitől hallottam a bűvös mondatot: „Nekem az a feladatom, hogy a nő gyönyörűnek lássa magát a portrékon.”

A többiek között volt olyan, aki „ápol és eltakar” felkiáltással jóváhagyta, hogy szinte végig az arcom előtt tartsak egy méretes plüssjátékot az általa megörökített céges születésnapon. És olyan is, aki derítőnek használta a fehér pólóba bujtatott testemet, hogy a másik szerkesztőlányból még jobb illusztráció lehessen. Nem az ő hibájuk: belőlem sugárzott, hogy én ezt úgy akarom. Akárhány kilósan is imádhattam volna, hogy fényképeznek, ha szeretem a testemet. Akkor még nem szerettem.

Most meg már igen, de… Nem maradt idő a „de”-re. Szerintem senkinek sem volt fogalma róla, hogy ezzel a néhány képpel mekkora terhet teszek le. A viaskodást megtartottam magamnak, mert cikinek éreztem. „Pisztollyal fogom felvinni a festéket, ne lepődj meg!” – szakította félbe álmélkodásomat a sminkes. Átfutott az agyamon, hogy fejbe lő, mert elkönyvelt reménytelen esetnek. Aztán amikor kinyitottam a szemem, és belenéztem a tükörbe, szerencsére nem „ki a faszom ez?” érzés kerített hatalmába, hanem olyan önazonosság-tudat, aminek a birtokában bátrabban néztem szembe a kamerával.

Egészen addig, amíg mosolyognom nem kellett. „Nooormális vagy? Hát nyúlfogam van!” – pirítottam csípőre tett kézzel a fotósra. Utoljára tejfogasként készült rólam nyitott szájjal vigyorgós kép, azóta soha. Pedig valójában szinte folyton vihogok valamin, így az álkomolyság tényleg fura. „Neked nem áll jól, ha nem mosolyogsz. Nem illik a karakteredhez” – jelentette ki a szakértő a Nikon másik végén, mire hót komolyan visszakérdeztem, hogy ugyan miként kell fotogén módon mosolyogni. Miután abbahagytam a prezentáció miatti röhögést, sikerült is. Közben láthattatok néhány példát: körülbelül így.

A végére nem tartogatok különösebb poént. Érjétek be annyival, hogy előreléptem egy óriásit.

__________
*Fotó: Racskó Tibor, haj: Gégény Tímea, smink: Magera Viktória. (Ha a keresztnevüket írnám előre, sokkal divatmagazinosabb lenne, nem?)


Még több cikk:

6 Comments

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s