A hollófekete lélekguru esete

Tegyük fel, hogy van az életedben valaki, aki rengeteget ír és beszél a szeretetről, az elfogadásról, meg minden lelki-szellemi jóról. Elhiszed, hogy előtted jár az úton. De egyszer csak történik valami, amitől két perc alatt kifordul önmagából. Mintha szatír lenne a télapóból. Neked pedig rá kell döbbenned: téged is a földbe döngölne, hogy a saját büszkeségét mentse.

Sokféleképpen lehet csalódni egy emberben. Lehet, hogy túl olyan, vagy nem elég ilyen. És az is előfordulhat, hogy a lényének magva egészen más, mint amilyennek addig képzelted. Bort iszik és vizet prédikál, ugye.

Már Arany János is megénekelte, milyen fontos „ember lenni mindég, minden körülményben”. Embernek lenni egyfajta minőség, amibe jó néhány civilizáció követelte magatartásforma beletartozik – onnantól kezdve, hogy nem szarsz a szoba közepére, egészen az erkölcs fogalomköréig.

Kívül-belül. | Fotó: waragainstwork.com
Kívül-belül. | Fotó: waragainstwork.com

És egyfajta esendőség is egyben, hiszen az anyagi világban egyáltalán nem, vagy csak hihetetlenül ritkán élhetsz teljesen spirituális életet. Időnként kitör belőled valami kisstílű, valami alantasféle: akár csak egy ártatlannak tűnő gondolat formájában, hogy de jó lenne kiszúrni a kerekét annak, aki pont a te kapud előtt parkolt le.

A baj csupán annyi, hogy minden ilyen idea valójában téged mérgez. Már a megjelenés szintjén is, hát még ha megteszed! De nem baj, mindezen keresztül kell menni, elvégre a tapasztalás a létezés értelme. A lényeg, hogy miként éled meg, s milyen következtetéseket vonsz le belőle.

Vizet prédikáló pajtásom azonban olyasmire vetemedett, amit nem néznél ki még egy gyökkettes intellektuális és érzelmi intelligenciájú egyénből sem. Miközben több százan csodálják az okfejtéseiért, hogy ez a világ hogyan, miért és merre, s mi benne a különböző sorsok meg élethelyzetek szerepe, szörnyen fáj leírni, de sajnos a legkevésbé sem tiszta a lelke.

Kiderült róla, hogy ha fenyegetve érzi a büszkeségét, méghozzá tök fölöslegesen – pontosabban azt, hogy mit gondol róla egyetlenegy félidegen, aki még csak nem is része az életének –, nem rest a lehető legmocskosabb érzelmi zsarolásba bocsátkozni egy lélektársnak tartott barátja ellen.

És azzal fenyegetőzni, hogy rágalmakat zúdít annak családjára, a saját munkájából adódó csekély hatalmat is kihasználva. Sőt, utána még hozzáteszi, hogy őt – akárcsak Kozsót – a puszta szeretet vezérli. A „szeretet” szót most legszívesebben kétszázas betűmérettel, félkövérrel és bugyirózsaszínnel emelném ki, de az efféle túlkapás hozzám a blog dizájnjához a legkevésbé sem illik.

Spirituális lélekguru cimborám tökéletesen megideologizálta magának, hogy ő egy szegény ártatlan lény, és masszív konfliktushelyzetben a másik fél aljas pszichopata, akit csak a saját eszközeivel lehet megállítani. Tájékoztattam, hogy gyönyörű volna az élet, ha mindenki a saját eszközeivel fordulna a másik ellen, és hogy csalódtam, amiért az egyensúly visszaállítása helyett káosz szításán fáradozik gondolati szinten. Szellemi eszköztárát rég elfeledte, maradt helyette a zsarolás, a perelés, meg ilyenek.

Mire válaszként megkaptam, hogy nulla az empátiám, menjek a fenébe. Szembesültem vele, hogy most talán rajta sincs az úton, amiről azt hittem, hogy emelt fővel járja egy kicsivel előttem.

Tudom, hogy én is emberből vagyok, meg te is – így bármikor ránk találhat egy feladat, ami próbára teszi a lényünket. Sőt, akár a kapcsolatainkkal egyetemben, hiszen az egészen új fényviszonyok hatására kiélesedhet vagy elhomályosulhat felebarátunk sziluettje.

Kérdés, hogy mit tudsz kezdeni a fehérből lett feketével, az angyalszárnyak alól kibúvó ördöggel. Elhiszed-e, hogy ha a vélt veszély elmúlik, akkor kifehéredik, majd jól visszaveszi a szárnyait? És el bírod-e fogadni, hogy felszínre törhet belőle egy viselkedés, amivel homlokegyenest az ellenkezőjévé válik annak, akit addig ismertél? Pláne, ha ezt ő nem látja, nem érzi.

A kérdések nekem is szólnak – bár már rég sejtem a választ.


Még több cikk:

 

 

10 Comments

  1. Olvasója voltam, amíg nem kezdett világítani, hogy csak duma a szentfazékság… Nagggggyon sokan tudhatjuk, kiről van szó. Csodálkoztam is rajta, hogy ti ketten BFF-ek vagytok. Szellemileg nem egy súlycsoport. Sajnálom, hogy így kellett rájönnöd.

    Kedvelés

    1. én is sajnálom… hálásan köszönöm az együttérzést, de kérlek, a negatív jelzőkkel bánjunk módjával itt. nem szeretnék méltatlan csatározásokba bocsátkozni – már csak azért sem, mert ez a bejegyzés részemről egy lezárás. nincs értelme a könyv hátuljára tollal újabb fejezetet vésni.

      Kedvelés

    1. kaptam tőle egy iszonyatosan durva levelet, aminek a szövegét a mai napig nehezemre esik elhinni, hogy ő írta. az utolsó szó végére érve belém hasított, hogy konyec. inkább aha-élmény volt nálam, mintsem kétségbeesés. de azért még aludtam rá egyet, kettőt, hármat a racionalitás kedvéért.

      pláne szörnyű, hogy mivel levélről van szó, nem csupán kicsúszott a száján @=( ennek fényében minden egyes szava és cselekedete átértékelődött bennem. az átértékelődés folyamata nem tudatos végiggondolás nyomán, hanem a másodperc törtrésze alatt zajlott le. az egyik pillanatban még a barátom volt, a következőben pedig már senkim sem.

      Kedvelés

  2. Annyi spirituális möstör van, hogy kötelező megpróbálni kiröhögni mindegyiket.
    Némelyikük már annyira tökéletes…

    Aztán jön egy kacsintás valahonnan. Pl. Árkus Józseftől:

    Beszéljünk másról…

    Kedvelés

  3. Rohadjak meg, ha értem… Bár legutóbb, amikor ilyen témába szóltam bele, többen megsértődtek rajta (egy szép körmondaton belül szerepelt a new age bullshit és az operett-hippie kifejezés is), szóval mindegy. Nem érem fel ésszel, hogy spirituális dolgokban miért érdekel bárkit is a másik. Hogy tud előtted lenni valaki az úton, amikor (SZERINTEM!!!) mindenkinek sajátja van ((és azt is kéne járni, nem pedig a másét (és nincs berovátkázva sem, hogy mérd, mennyit haladtál ). Ha azt mondom, hogy “Amint nyerek a lottón, a pénzt a látáskárosult homoszexuális héberül tanuló romáknak adományoznom. De addig is szuggeráljuk vissza a jégmezőket a sarkokra és a fákat a kiirtott esőerdőbe!”, akkor attól nem leszek jobb ember, vagy “guru” még ha komolyan gondolom is. (SZERINTEM!!!) csak attól, hogy pozitívan gondolkozom, és pozitív dolgokat mondok, nem leszek jobb ember. Többet ér, ha a tettek beszélnek helyettem, szóval én inkább a lehető legtöbb jó dolgot próbálom tenni (persze ésszerű határokon belül).

    Nem tudom mennyire álltok közel egymáshoz ezzel a valakivel, de a képmutató magatartás máshol is kiütközik az ember életében, ergo vannak ráutaló jelek, ha elég időt töltünk velük, észre lehet venni őket. Az hogy ideológiákat gyárt az önigazoláshoz, természetes emberi védekező mechanizmus, különben kicsúszna a lába alól a talaj. Én ezt nem rovom fel senkinek. De hogy másokat basztat, na az igen. Az keményen pakolja a súlyt a mérleg ellenkező serpenyőjébe. Tudom hogy nem a mi dolgunk ítélkezni felette és pláne nem az igazságot tenni, de az én fejemben is lepereg olykor a forgatókönyv, ami szerint leosztanám az ilyen embereket. Nem szép dolog, de nem tartom gyengeségnek.

    A kérdésekre pedig az én válaszom:
    A világ nem fekete-fehér ahogy az emberek sem azok. Nem is lehet elvárni senkitől. A félig ördög, félig angyal pedig egy régi szám címe a Fresh-től nem pedig egy létező dolog.

    Sok jó dolgot tesz amik elnyomják ezt a rosszat? Mert aki zsarol és perrel fenyegetőzik, meg szemtől szembe ócsárol embereket, családokat, az nem egy jó ember benyomását kelti. Lássuk be nem rugdos fel poénból állatokat, nem erőszakol meg senkit, nem bántalmaz gyerekeket, nem lop, nem játékgépezi/issza/narkózza el a pénzét. Nem is olyan rossz ember. Persze ha meg tudsz neki bocsátani és el tudod fogadni őt így, ebben a formában, az egy jó dolog. Nem feltétlen hasznos, de mindenképpen jó. Mivel nem látja magában a problémát ezért nem fog megváltozni sem. Az már a Te döntésed, hogy fenntartod e a barátságot.(Ha jól sejtem a válasz NEM)

    Kedvelés

    1. spirituális dolgokban azért érdekel bárkit is a másik, mert minden út ugyanarra a hegyre visz, és nem árt tisztában lenni az opciókkal @=P abban viszont maradéktalanul igazad van, hogy mindenkinek sajátja van.

      a pozitív gondolatokkal kapcsolatban tudom és tapasztalom, hogy tényleg elementáris erejük van. ha teszed a dolgod, akkor eleve pozitívan viszonyulsz a feladatodhoz (“meg tudom csinálni”), aztán pedig jön a sikerélmény, ami ugyancsak pozitív. nem muszáj tehát nevén nevezni a gyereket, ha ez a pozitívan gondolkodós téma neked maszlagnak hangzik. sokak szájából amúgy az is…

      ami a védekező mechanizmust illeti, igen, én is utólag világosodtam meg. nagyjából két évig tartott a barátságunk, s elképesztően nagy lánggal égett (kevés személyes találkozás, de akkor utazás, hatalmas élmények).

      fresh szám: ááá, baszod @XD dallamtapadás, kösssszépen.

      tesz jó dolgokat, hogyne tenne… az utóbbi időben azonban többször volt vele kapcsolatban furcsa idegenségérzetem. tudtam és értettem, miről beszél, de nem bírtam azonosulni vele, és nem láttam értelmét, hogy ezt kommunikáljam felé, mert a saját igazát felsőbbrendűnek tekintette. egészen apró konkrét példa, ő az első megszólaló:

      – a virsli isten áldása. mi lenne velem nélküle? eszem vagy heti négyszer.
      – ??? bazmeg, én azt spamként értékelem. néha megeszem, de nincs benne semmi, ennyi erővel rághatna az ember küszöböt is. az én szervezetemnek tápanyag kell.
      – nem értem. hát húsból van, és mindenhogy finom! [+ kis okfejtés, hogy én korlátozom magamat]

      JESUS FUCKING CHRIST, ezen most is itt fogom a fejem, ahogy leírom. nem az van, hogy én mondok A-t, ő meg B-t, és rácsodálkozunk a másik álláspontjára. hanem majd ha nagy és okos leszek, akkor eljutok A-ból B-be. márpedig a kisöcsi szerep nem áll túl jól nekem… nyilván ezt meg bírtuk volna valamennyire beszélni, ha nem jön közbe olyan külső hatás, ami néhány órásra rövidítette a teljes elidegenedés folyamatát.

      én már nem tudok rá úgy nézni. nekem már nem fenntartani kéne a barátságot, hanem nulla helyett mínuszról építeni. megbízni valakiben, aki nem elég, hogy szörnyen gonosszá tud válni, de a facebookon látom: még hazudik is arról, ami történt. nem füllent, nem az ő szubjektív igazát hangoztatja, hanem kőkemény valótlanságot állít. én meg csak nézek, mert mondanom nincs mit.

      Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s