Akik nem értenek ahhoz, amiből élnek

Olyasmiért fizetik őket, amiről halvány lila gőzük sincsen. Elvégzik a munkát, de közben az összes kolléga, főnök és beosztott fogja a fejét, hogy marhára nem úgy kéne. Senkinek sem érdeke, mégis évekig, évtizedekig, vagy akár egy egész életen át ücsörögnek vígan ugyanabban a székben, és maguk is elhiszik: igen, ez a szakmájuk, ebben jók, ehhez értenek.

Nehéz téma ez, mert bőven akad majd, aki egykori vagy mostani közös kollégánkra ismer. És könnyű is egyben, mert maguk az érintettek a tudatlanság rózsaszín felhőjén lebegve talán sosem fognak rájönni, hogy róluk szól a bejegyzésem. Senkit sem akarok bántani. Senki fölött nem akarok ítélkezni.

Messziről látszik. | Fotó: bullshift.net
Messziről látszik. | Fotó: bullshift.net

De van az a pont, amikor úgy érzem: itt már önvédelemre lenne szükség. Munkásember-létem hetedik évfordulója előtt néhány nappal sajnos kijelenthetem: alig adódott olyan időszak, amikor nem kellett szart lapátolnom senki után sem.

Azt hittem, meg fogom érteni, miért van ez. Azt hittem, a szakmai tudásnál magasztosabb tényezők játszanak közre a jelenségben. Nem értettem meg. Magasztosságnak pedig nyoma sincsen, hiszen a hátuk mögött úgyis kiröhögik az érintetteket. Néha nekem is muszáj kínomban röhögni rajtuk, különben bennem marad a feszültség, az meg árt, ugye.

Miután hét esztendő múltán sem jutottam sehová a hozzá nem értőkkel kapcsolatos kérdések megválaszolásával, most rátok bízom a projektet. Tessék, ezekre volnék kíváncsi, magyarázzátok meg mindet!

Miért vesznek fel valakit olyan munkakörbe, amiről sejtése sincsen szegénynek? Egyáltalán miért pályázik az illető olyan pozícióra, amiről nem tudja, eszik vagy isszák-e? Ha a felvételi döntés mögött protekció vagy a „majd belerázódik” érv áll, miért nem ismerik el a felek, hogy nem megy a dolog néhány hét után?

Miért egyszerűbb valaki után folyamatosan szart lapátolni, tehát kijavítgatni a hibáit, mint elküldeni isten hírével, és keresni helyette egy profit? S amikor ez a szegény pára a kritikák ellenére nem mutat egy fikarcnyi fejlődést sem, miért nem árulja el neki senki egy sör mellett, hogy nemcsak saját magának, hanem az egész társadalomnak is jót tenne, ha más területen keresgélne?

Láttam olyan újságírót, akihez képest Schmitt Pál a magyar nyelv védelmező nagykövete. A korrektorok csak legyintettek, hiszen megszokták a cikkeinek gányolását már vagy harminc éve.

Láttam olyan fordítót, aki az előzmény nélküli hirtelenséget jelentő out of the blue kifejezést nemes egyszerűséggel „a kékből”-ként fogalmazta meg. Én voltam a szerkesztője, s hiába szóltam, hogy hanyagolni kéne a Google Translate-et, nélküle nem tudott dolgozni, így minden maradt a régiben.

Láttam olyan szerkesztőt, aki egyszerűen nem érzékelte, hogyan kell normálisan megtördelni egy anyagot és beletenni a képeket – sőt, rendszeresen rossz helyesírásra javította néhány szavamat és pocsékra változtatta a címeimet, emiatt az általa kezelt munkáimat nem tudom felhasználni referenciaként sem.

Láttam olyan beosztottat, aki a tizenöt perces munka helyett inkább írt nekem egy hasonló fáradságba kerülő levelet, miért nem csinálja meg. És olyan főnököm is akadt, aki annyira nem bizonyult jártasnak a szakmában, hogy e-mailes aláírásának végén a saját titulusa évekig elgépelve szerepelt – s utólag sem értette, mi volt a probléma vele.

A médiáról beszélek most. Arról a médiáról, amely előtt hosszú, tömött sorban állnak az emberek a bejutáshoz. Arról a médiáról, ahol az ingyenmunka kultusza a végletekig elharapózott. Az említetteknek amúgy fizettek, némelyiknek nem is keveset. És kialakult bennük az a fajta szakember-tudat, ami nekem mindmáig egy csöppet idegen, hiszen nem szívesen azonosítom magamat egyetlen pozícióval vagy feladatkörrel. Büszkén viselték mesterségük címerét, és elvárták, hogy mások is annak megfelelően kezeljék őket.

Hibáik ennélfogva a hanyagság luxusának tűntek, ami messziről egy fokkal elegánsabb az inkompetenciánál, közelről viszont annál is büdösebb – ráadásul én voltam az, aki lapátolta utánuk a végterméket, hogy a cég ne égjen be. Olykor sorstársakkal együtt végeztem a piszkos munkát, máskor viszont egyedül rám hárult a teher.

A józan eszem mindig küldene egy rohadtul részletes levelet a hozzá nem értőknek arról, hogy éppen mit rontottak el. Egyéni vállalkozóként már jó ideje kikerültem a mókuskerékből, így a kommunikációt akadályozó ranglétra sem feszül ellenem. Mégsem akarom magamra ölteni a faszkalap szerepét, aki vállalja egy másik megbízott kegyetlen szembesítését. Sőt, semmi kapacitásom nincs arra, hogy minden héten órákat szánjak a visszajelzésre, melyet vagy meghall a címzett, vagy nem.

De attól még rossz látni, hogy ez így megy. Hogy komplett életek mennek félre, mert az emberek elhisznek magukról valamit, aminek semmi alapja nincsen.


Még több cikk:

 

13 Comments

  1. Húúúúúúúúúúúúúúúúúú, de sokszor tettem már fel ugyanezeket a kérdéseket…! A sales-es, aki 6 év után sem képes megjegyezni a banner-méretet és formátumot a különféle felületekre. Aki cigireklámot ad el tiniportálra. Aki megkérdezi, hogy hányszor jelent meg az oldalon a pr-cikk, annak a lídje és a címe, mert azt hiszi, ez három különböző szám. És aztán magyarázol neki, órákig, türelmesen, hosszú levelekben. Az informatikus, aki nem tudja, hogyan kell kicserélni a portál főoldalán a fejlécet és a háttérképet, és nem érti, miért kell lájk gomb a cikkhez. Az újságíró, aki a 12. cikkét is elküldi online hírlevélbe úgy, hogy a cím egy-két szó, pl.: “A szarvasmarha”, pedig ötször elmagyaráztam, milyen a jó cím online felületre, és miben más, mint a print cím. A szerkesztő, aki nem tud jó RSS-címet adni, és ezért senki se nézi a cikkeit. A fordító, akinek én lektorálom az anyagát, mert “a vendégek nem értették meg”, és nincs egy mondat, amit ne kéne újraírni. A húszperces munkát másfél órán át végzők, minden területen. A munkát el nem végzők, a folyton lógók…. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ, sorolhatnám reggelig, érthetetlen.

    Miért, miért, miért? Ezt nem lehet a protekcióval összekötni, mert a versenyszférában nincs pénz Jóska vezérigazgató úr kisöccsét, szeretőjét, szomszédját foglalkoztatni, és mellé két embert még, aki lapátolja a szart. De ezek szerint van. Van, bazmeg, és a szomorú az, hogy még csak nem is kell hozzá Jóska vezérigazgató úr kisöccsének, szeretőjének vagy szomszédjának lenni: elég, ha az ember magabiztosan lép fel, és tíz évekre a székben ragad tök analfabétán, míg másokra az ingyenmunka – vagy a Meki – vár évekig.

    Kedvelik 1 személy

    1. *átérez minden egyes sort, és felsóhajt*

      nemcsak pénz van rá, hanem idő meg energia is! olyan abszurd ez az egész, mintha a társadalom legitimálná, hogy a nagy piros gömbök kis kék kockaként létezzenek.

      Kedvelik 1 személy

  2. Én a protekcióra fognám, de ez csak részben lenne igaz. Lehet a hozzá nem értő/kellőképp oda nem figyelő főnökök is tehetnek róla, akik kényelmesen hátradőlnek, és azt mondják, ez a pozíció is be van töltve. Nomeg ott van egy másik fajta, a lelkizős, aki semmi pénzért nem akarna rosszat embertársának egy kirúgással. Valójában a kőkemény őszinte kritikával élő emberek hiányoznak a vezetésekből(szerintem).

    Kedvelés

    1. igen, valószínűleg ez is szerepet játszik a dologban. de ahol a főnök dönt a felvételről, az nyilván kisebb cég, és jobban feltűnik, ha valaki után szart kell lapátolni. ha pedig hr-es dönt, akkor neki elvileg az lenne a dolga, hogy kiszűrje az ilyeneket – tehát már nála büdösödik a hal. a lelki alkat súlyát én is nap mint nap tapasztalom, ám ehhez olyan szintű önmegtévesztés kell (“nem baj, hogy balfasz a bendegúz, mert egyébként jó ember!”), ami megintcsak a “nem értem” kategória @=(

      Kedvelés

      1. Nekem a Munkaügyek című sorozat ugrik be. Annyira realisztikusan ábrázolja a munkahelyek többségét. Amúgy ott is se a főnök, se a hr-s nem ért semmihez, de legfőképp a munkájához nem. És igen, ez nagyon tipikus…

        Kedvelés

  3. Ismeros nekem is a tema. Szerintem is a protekcio nagy szerepet jatszik a dologban. Sot az is lehet, hogy a kivalasztas, az interjuztatas nem megfelelo formatumban folyik. Persze itt most nem csak arra gondolok, hogy sokszor a kormuket reszelgeto, Estee Lauder szalont idezo hr-es kisasszonyok felveteliztetnek (tisztelet a kivetel, rendes hr-es dolgozoknak). Az is lehet a rossz kivalasztas oka, hogy a jelentkezo azt mondja amit a ceg kepviseloje hallani akar, nem feltetlenul hazudik a kvalitasairol, csak jol adja elo magat..Mikozben halvany goze sincs az elvart dolgokrol…Es ha mar az alkalmatlan delikvens bekerult a ceghez, akkor sokkal nagyobb gond, hogy a probaido intezmenye mintha nem is letezne. Dolgoztam olyan helyen -multinal- ahol valaki hibat hibara halmoz, log, es megis ott dolgozik evek ota nem csekely fizetesert…

    Kedvelés

    1. naja, a hr az a fajta hókuszpókusz, aminek az égisze alatt nálunk papírmunkától kezdve a körömreszelésig tényleg mindenfélét lehet csinálgatni @XD más kérdés, hogy ennek persze nem így kellene lennie (mint ahogy pl. a meggybe se kell kukac), de mégis így van. és ezek a cégek képesek hatékonyságfelmérő vizsgálatért meg tréningekért fizetni, amikor gyakorlatilag a szarból akarnak várat építeni…

      Kedvelés

  4. Szerintem nagyon sok ember rossz szögből közelíti meg ezt a témát. Protekció mindig is volt, mindig is lesz. Minden országban, minden területen. Pont. Ezen túl kell lépni. A vezetői szférában senkit nem érdekel, hogy Végh Béla az ügyeletes senkiházi rosszul végzi a munkáját és kollégái takarítják utána a szart. Minden menjen flottul. Ez a lényeg. Hogy hogyan, az már a kápóktól függ. A legtöbb dolog a Földön, a legkisebb ellenállás irányába mozdul. Rengeteg ember is így van ezzel. Leegyszerűsíthető egy szóra: Lustaság. Rohadtak a probléma gyökeréig lenyúlni, és megoldani azt. Túl fáradságos és sok esetben szélmalom harc. Láttam már hogyan kötnek szép piros masnit egy cég nyílt lábszártörésére. Akkor döbbentem meg, amikor láttam, hogy a trükk bevált. Persze azóta már máshol dolgozom, de akkor szereztem be egy kis szobrocskát, amin a 3 majom ül, befogott szájjal, szemmel és füllel. Mindig az asztalomon van, hogy emlékeztessen az emberi és az üzleti világ visszásságaira.
    Az, hogy Zsíros B. Ödön miért választotta ezt a szakmát, amikor nem is ért hozzá? :)
    A válsz pofon egyszerű. Mindegy mi a szakmája, ugyan ilyen rossz lenne bármi másban. A balfaszok, kétkezi munkában is balfaszok. 8 év alatt 4 ország 11 munkahelyén fordultam meg. A jelenség világméretű és igen, Magyarországon az átlagnál rosszabb a helyzet. (Szerintem ez, a magyarok nagyfokú negatív hozzáállásával köthető össze) Nem rúgják ki a lógós, hibát hibára halmozó embert, mert mindenki bevette már a 100 milligrammos LESZAROM tablettát. Ha van aki elvégzi utánuk a munkát, kijavítja a hibáikat, akkor minek kirúgni? A nagy egészet tekintve minden a legnagyobb rendben és a vezetőket csak ez érdekli.
    Végezetül csak annyit, hogy sose felejtsük el, nem vagyunk tökéletesek. Ha nem is a munkánk során, de az életben mindig van valaki, aki zokszó nélkül, kicsit elcsigázva de javítja a hátrahagyott hibáinkat és megcsinálja amit mi észre sem veszünk.

    Kedvelik 2 ember

    1. hopsz, spamnek jelölte a rendszer a kommented, pedig nem az, nagyon nem. igazából olyan kerek egész, amit eszem ágában sincs részekre szedve megválaszolgatni. az utolsó bekezdéssel megvettél kilóra, nincs mit szépíteni.

      Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s