Hatalmas tál gyönyörű meggy pihen a konyhaasztalon. Nem tudhatjuk tehát, hányan vagyunk itthon. Három kétlábú és két négylábú, annyi bizonyos. Utóbbiak nem foglalkoznak a gyümölccsel, előbbiek viszont igen. Ők így reagálnak, ha apró meglepetést találnak valamelyik szemben.

Egy

Visítás hasítja ketté a ház csendjét. Nem is akármilyen. Elnyújtva kezdődő, középen cifrázott, élesen záruló. Olyan, hogy „JJJJÁÁÁÍÍÍJJJ!” – méghozzá a végén milliónyi felkiáltójellel. Belőlem jön? Hát hogy lehet ez!? A fránya árus azt mondta, hogy ebben a meggyben egy darab sincsen!

Ráadásul a vásárlás előtti próbán is átment. Mármint nem az árus, hanem a meggy. A kettévett szemben negatív volt a lelet. Blamázs, szabotázs, a természet összeesküvése! Az örömteli étkezés tönkretétele! Hányinger, öklendezés, atyaúristen!

Magozva, ellenőrizve.

Magozva, ellenőrizve. (Legalábbis remélem.)

Gyermekkori emlékek, jó étvággyal kilószámra elfogyasztott hatalmas szemek, aztán a teli hassal támadt kíváncsiság, hogy a gyümölcs húsa látványra vajon milyen… Erre egy óriási pondró mászott ki belőle. Tényleg, mi van, ha ezek csoportos kimászásba kezdenek itt a tálban, elözönlik a konyhát, aztán pedig megcélozzák a világuralmat? Ráadásul még a hűtőben is van egy adag. Még ki lehet nyitni az ajtaját, vagy…?

Undorító, ahogy kinéznek, ahogy mozognak. Ocsmány kis testük a fény felé vonaglik. Olyan, mintha reklamálnának, amiért az ember őket zavarni merészeli. Belegondolni is borzasztó, mi történik, ha ennek a meseszép termésnek naivan, alapos szemrevételezés nélkül áll neki valaki. Befalja a kukacot! Az meg kifúrja a belét! Esetleg a valagán vagy a száján jön ki. Micsoda rémkép… Gusztustalan ez a tál meggy. Rögvest ki kéne dobni.

Kettő

Micsoda visítás már megint! Egy kukacért… Ilyen az élet, ilyen a meggy, el kell fogadni. Lehet mondani, hogy nem tetszik, de nem kötelező meggyet venni. Az ember sok mindent kibír. Mégis mi baja lesz, ha egy kis kukacot eszik?

Semmi. Most minden egyes szemnél idegesítsem magam, hogy van-e lakója vagy nincs? Vegyem fel a szemüvegem, kapcsoljam fel a villanyt, aztán az összeset szedjem szét? Persze, mindjárt hozom a nagyítót is, meg a sugárvédelmi felszerelést.

Én szeretem a meggyet, úgyhogy nekiülök enni. Magam elé veszem az egész tállal, mert kicsiben nem érdemes játszani. Na, az első háromban semmi nincs, úgyhogy vaklárma volt az egész. Vagy vaklárva, ahogy tetszik. Nyugodtan lehet kettesével, hármasával lakmározni. Magok hullanak a szalvétára, az íz mennyei. Így kell ezt csinálni! Amikor rám szólnak, hogy kukacos, megvizsgálok még kettőt, azt’ kész. Amelyik meg lecsúszott, annál már mit számít?

A kukacnak úgyis annyi – és mindegy neki, hogy a kukában vagy a gyomromban éri a vég. Igazán nem kértek érte sokat a piacon ahhoz képest, hogy járt hozzá ajándék hús is. Jaj, vicceltem, nem kell megint visítani…!

Három

Imádom a meggyet. Egyszer betoltam véletlenül egy tálkával, és utólag tudtam meg, hogy egy kiló volt. Remélem, nettó. A mostani adag viszont bruttós. Rutinszerűen szétkaptam az első szemet a mag mentén, mire egy apró cimbora rám kacsintott.

„Helló, mizu?” – emelte fel a fejét, vagy legalábbis az elülső végét, s a hirtelen rá törő fény felé kúszott. „Bocs, haver! További szép napot…” – gondoltam, miközben összeillesztettem az extrával dúsított gyümölcsöt, s félretettem a szalvétára. Egyből egy – nem jó arány. Ebből se lesz önfeledt, két pofára zabálás.

Ebben a történetben viszont nem én húztam a rövidebbet. Belegondoltam ugyanis, milyen lenne, ha egy óriás – akinek az ujjbegye akkora, mint ez a ház – kettészedné a kecót, pont a szobámnál. Naná, hogy lábujjhegyre állva ordítanék az arcába! Még jó, hogy a kukac nem tud ordítani. Bár akkor biztos beszélni is tudna, s elmondhatná, milyen érzés. Vagy egyszerűen kiszólhatna a kézbe vett meggyszemből, hogy „foglalt”, így egyikünket sem érné kellemetlen élmény.

Szóval itt ülök a konyhában, és azon töprengek, milyen lenne egy kukaccal csevegni. Annyi mindent kérdeznék tőle! Miért laktok ti egyesével? Na, nem mintha örülnék egy komplett családnak, csak úgy érdekel. Milyen érzés odabent növekedni? És ha egyszer kijuttok, mi lesz veletek? Hopp, ezt illene tudnom; majd megguglizom, tényleg. De előtte eszem még egy szemet.

Ó, szia neked is! Nem ezt…


Még több cikk: