LDK, avagy a Lassan Döntők Klubja

Fontolgatnak. Mérlegelnek. Átrágják és kiköpik, méghozzá hetvenszer. Vacillálnak, mert rettegnek, hogy mellényúlnak. Azt kérdezik maguktól: „mi lesz, ha?” A múlt- és jelenbéli döntéshelyzetek sakkban tartják a jelenüket. „Jól csináltam amazt? Nem fogom elcseszni emezt?” – szegezik az élő fának is, én pedig próbálom őket elfogadni.

Nehéz, mert én nem így működöm; bennem ez a dolog nem így zajlik. Mire felfogom, hogy döntenem kell, a lelkem mélyén már pontosan tudom, mihez fogok kezdeni. Kívülről talán úgy tűnik, mintha hűbelebalázs volnék, pedig dehogyis!

Egyszerűen csak megtanultam, hogy rossz döntés nincs. Ez a jó hír. Ám jó döntés sincs. Ez meg a rossz hír. Csak olyan van, ami itt és most fájdalommentesebb, vagy éppen fájdalmasabb. Előbb-utóbb kiegyenlítődik a mérce, mert hát a mélypontot ugyanúgy meg kell tapasztalni – még ha a padlón fetrengve ez nem is olyan triviális.

Fotó: lifebefore30.com (After 30 elmúlik?)
Fotó: lifebefore30.com (After 30 elmúlik?)

Az LDK-sok viszont minden döntés előtt, közben és után megjárják a poklot. Elhiszik, hogy kizárólag a válaszukon múlik egy-egy dolog. Ha igent mondanak nem helyett – esetleg fordítva –, egész magánélet vagy karrier dőlhet dugába.

Sőt, nemcsak a „nagy” útelágazások kapcsán paráznak, hanem akár az is gondot jelenthet számukra, hogy milyen péksüteményt vegyenek a boltban. Mondhatnám, hogy az LDK-sok nekem ufók, ezért elkerülöm őket a francba, de mivel a szeretteim között is akadnak, korántsem ilyen egyszerű a téma.

Az egyik barátnőmmel például megbeszéltük nagyjából egy hónapja(!), hogy ősszel(!!) elmegyünk színházba. Többször is egyeztettünk, hová fogunk ülni, mikor lesz a kilométeres sorral járó jegyelővétel; s megbízott, hogy mivel amúgy is gépnél vagyok, csapjak le rá inkább az internetes vásárlás első percében.

Amit természetesen megtettem, és boldogan újságoltam neki a szokatlan módon szerverhiba nélküli sikert. „Nem tudom. Most kell döntenem? Mégsem jó ez a hely. Nem keresnél inkább valaki mást helyettem?” – válaszolta. A szemgolyóm nagyjából egy centivel kijjebb van azóta.

Szerencsére egy „ó, ember, baszd meg!” után szinte szavak nélkül is sikerült ráébrednem: ugyanazt teljesen másképpen éltük meg. Az ő tudatában úgy él az eset, hogy igazából egyszer sem fixáltuk a programot, az enyémben meg úgy, hogy irracionálisan sokszor.

Ha ő nadrágot akar venni, előre töpreng a kritériumokon, a lehetséges lelőhelyeken, aztán megfontolt bevásárlókörúton megveszi a kívánt darabot – amit olykor vissza is visz, mert mégsem annyira frankó. Ha én nadrágot akarok venni, rögvest betérek egy-két boltba, ahonnan a bombasztikus akciós ajánlatoknak hála, egy áráért hazajövök hárommal, és kicsit fáj a szívem, amiért másik négyet otthagytam.

Ő is döntött már impulzívan, de a vonzás törvénye alapján fejjel rohant a saját előfeltételezéseiből épült falnak, és beigazolódni látta, hogy az úgy nem pálya. Én is szarakodtam már, ám csak azért, hogy utána megállapítsam: szörnyen fölösleges volt, két másodperc alatt bölcsebben megoldottam volna.

Az LDK-s lét nem intellektustól függ. De az már igen, hogy az említett táborba tartozó egyén miként tudja kezelni a saját beállítottságát, illetve a tényt, hogy másoké olykor más. Mint ahogy a magamfajta GYDK-s sem feltétlenül könnyebb természet, mert ha ostoba, akkor szívlapáttal kólintja fejbe totojázó embertársát, aztán meg elássa a kert végében. Mondjuk, nekem is muszáj bevallanom: azokat az LDK-sokat, akikhez nem fűz elfogadó szeretet, tényleg szívesen elásnám a kert végében.

Az LDK-sok nem tudják, milyen háromnegyed óra alatt leszervezni egy komplett nyaralást – az úti cél kitalálásától kezdve a szállásfoglaláson át a főbb látnivalók felméréséig. Fogalmuk sincs, milyen érzés felülni egy villamosra, ami isten tudja, hová visz. El sem bírják képzelni, milyen lehet úgy sétálni, hogy elhatározzák: amerre zöld a lámpa, arra mennek. És előbb pusztulnának el a belső feszültségtől, mintsem hogy egy kósza sugallat kedvéért átrendezzék az életüket.

Ettől még lehetnek boldogok, persze. Ha a keblükre ölelik a tényt, hogy valóban lassan döntenek, és nem akarnak kapkodni senki kedvéért sem. Közben pedig csak olyan GYDK-ssal kezdenek, aki legfeljebb gondolatban ássa el őket a „pro és kontra” listájukkal együtt a kert végében.


Még több cikk:

11 Comments

  1. Ennyire azért nem fekete-fehér ez a dolog sem. De persze érdemes lehet kissé sarkítani és így: Én LDK-s vagyok, párom meg GYDK-s. Az elmúlt húsz évben azért faragtunk egymáson valamennyit, közeledtünk ebben-abban stb. Remélem, hogy az egymásra ragasztott hülye szokások mellett pozitívumokat is eltanultunk egymástól.
    Amit az utolsó előtti bekezdésben írsz, azt már mind átéltem “LDK-sként” és tudom milyen érzés. Stroke közeli állapot, 220-as vérnyomás, falfehérség, ilyesmi… :) De adódik, hogy szembejön ilyen szitu. Akkor “megküzdök” vele. A tapasztalatoktól kissé talán már könnyebben megy, de azért őszintén szólva nem sokkal.
    Szóval: a cikk tetszik, jó. És részben azért, mert te, az írója (részben nagyon) másmilyen vagy, mint én. És bár nagyon kellemes, ha hasonszőrűek meleg biztonsága ölel körbe egyetértően, biztatóan – de a “másként gondolkodó másikoktól” meg sokszor annyira más ötleteket, ihletet kapok, ami miatt mindenképp megéri az LDK-s biztonságból feladni valamennyit és bevállalni több kevesebb feszkót…

    Amúgy meg a téma elevenembe tapos, tapintatosan ássál el lécci, ha nagyon hülyeségeket írtam…

    Kedvelik 1 személy

    1. szerintem én azért élem meg kissé fekete-fehéren, mert nagyon az egyik pólushoz húzok, így a kettő közötti magatartás is inkább a másikhoz közelinek tűnik a számomra @=) magyarán tudatosan bele kell lazulnom a helyzetbe, ha egy közös döntésnél a másik fél akár csak öt percet agyal. nagy eredmény, h ez már többnyire maradéktalanul sikerül, viszont az első gondolatom még mindig: “ne szarozzál már, jóember!!!”

      úgyhogy nem áslak el, mivel ldk-szemszögből pont én lehetek elásnivaló @XD

      Kedvelés

  2. Na akkor én se ez, sem az nem vagyok, illetve ez is meg az is. Azt hiszem, ez inkább az a jelenség,amikor nincs kedvem dönteni, egyáltalán: foglalkozni a szóban forgó dologgal.Néha meg azt mondom: most. Elutazom Izlandra vagy Argentínába, fogom magam, és sétálgatok a Káli-medencébe. Beülök meginni egy pohár bort valahova. És igen, felszállni az ismeretlen villamosra. Venni egy varrógépet.
    Másrészt a lassú döntések mögött olyasmi is meghúzódik, hogy a környezeted értetlenkedik, bírál, visszahúz. És nem: ne is mondjátok, hogy szarjam le, mert ilyen nincs. Nem lehet örökké magyarázkodni, az meg nonszensz, hogy kizárólagosan neked tetsző emberekkel veszed magad körül.
    Amúgy mondják, Angela Merkel hírhedten lassan döntő!

    Kedvelés

    1. a leszarás lehetősége és kényelmessége tényleg attól függ, milyen emberek vesznek körül. vannak, akik nyitottan és elfogadással tudják szemlélni, ha ellenkezőképpen cselekszel, mint ahogy ők tennék. és vannak, akik halálra szekálnak miatta. (a legtöbben pedig a kettő között, de szinte mindenkitől kitelik olyan reakció, ami megnehezíti a közös utat a továbbiakban…) én itt és most olyan helyzetben vagyok, h korántsem nonszensz számomra a nekem tetsző emberek “összeválogatása”, amiért folyamatosan hálát érzek @=)

      amit az első bekezdésben írsz, nagyon-nagyon tetszik! angela merkel mögött meg akkora döntéstámogató apparátus áll, h szerintem sosem fogjuk megtudni, mi zajlik le a fejében, mert annyi szűrőn keresztülmegy, mire eljut hozzánk a végeredmény.

      Kedvelés

      1. Igen, mégis ők álltak mögé, és nem ő valakinek. Tehát van olyan, hogy a lassan döntést “szolgálják” ki a gyorsan döntők. Persze valószínűbbnek tartom, hogy ő esetében inkább a felelősség (politikus berkekben) szokásosnál nagyobb megéléséről van szó.

        Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s