Szemtől szemben a szatírral

Követett egy szatír a stadionba. Megállt a pálya mellett, egy fa alatt, és a farkát verve bámult, amint futottam. Sokféleképpen meg lehetne fogalmazni az esetet. Sőt, talán inkább hallgatni kellene róla, mert nekem is kellemetlen. De leírom, hátha úgy könnyebb. A kurva anyját az ilyennek!

Nem szoktam anyázni. Most viszont jólesik. Történt ugyanis, hogy a nyíregyházi stadionig vezető, kemény ötszáz méteres sétám során elmentem egy hugyozó férfi mellett a garázssoroknál. A sors különös pikantériája, hogy szinte pontosan egy évvel ezelőtt nagyjából ugyanott találkoztam nyilvánosan marokmarcsázó majommal, így a láthatósági mellényes, biciklit toló fazonoktól azóta herótom van.

Sötét kezdet.
Sötét kezdet.

Jó környék pedig, a főiskola és a rendőrség(!) tőszomszédságában.

Mindegy ez most; a lényeg, hogy a tavalyi szatír direkt a jövés-menésre, a minél nagyobb közönségre utazott, míg az idei az egyfős publikumot részesítette előnyben – aki a fenébe is, pont én lettem.

Éppen odafelé sétáltam tehát, amikor elmentem a pisilni látszó fazon mellett. Nem tulajdonítottam neki jelentőséget. Az emberi elme csodája a belső békére való törekvés fenntartása, s ennek köszönhetően még meg is állapítottam: bizonyára egészségügyi problémája van szegénynek, ami miatt egyszer-kétszer meg kell rázni, hogy kijöjjön minden csepp. A melóban évek óta előfordulnak nálam prosztatagondos cikkek – a másodperc tört része alatt, félig tudattalanul diagnosztizáltam, hogy ejnye.

Annak viszont már teljesen tudatában voltam, hogy bejött a futópályára a nyomomban. Valami munkásfélének néztem; mondom, biztos a stadion területén van dolga. Mint kiderült, volt is dolga, csak hát nem olyan. Bámult, de feltételeztem, hogy egyszerűen a távolba révedt, vagy egyszerűen nem látott még ennyi színű hajat soha életében. Felraktam a fejhallgatót, és nekivágtam a köröknek. Nekem olyankor nem számít se más ember, se jégeső – egyáltalán semmi sem. Áldásos, beszűkült állapot ez. Kivéve, ha egy kéretlen pénisz tolakodik a látószögembe.

A második körnél vettem észre. Ott szobrozott egy fa mögött, aminek a biciklijét támasztotta, s amikor közeledtem, elém lépett. Úgy fixírozott, majd’ kiesett a szeme. A hátam mögé pillantottam, van-e más a pályán mögöttem. Nem volt senki sem. Néhány méterrel arrébb, a focizós és a teniszezős részen csak úgy nyüzsögtek a gyerekek, de a salakgyűrűn csak én kocogtam a hétköznap kora délutáni napsütésben. Egyedül voltam, de mégsem. Érdekes módon fel sem merült bennem, hogy elmeneküljek. Hogy én hagyjam abba az edzést egy kretén miatt – még mit nem!

Simán elfutottam mellette. Nem engedhettem meg magamnak, hogy azon mélázzak, vajon mire gondol az az állat. Gondolatban ütöttem, rúgtam, vágtam, majd szétzúztam a koponyáját a lelátóra vezető betonlépcsőn, végül tenyeremet a jól végzett munka után kétszer összedörzsölve elsétáltam. Valójában az izmaimba pumpáltam a bennem feltámadó életellenes agressziót – szinte szálltam. A pálya más pontjain tréningre érkező focisták közlekedtek, vagy éppen a csemetéket felügyelő tesitanárok flangáltak az öltözők közelében.

De senki sem láthatott rá arra az apró körcikkre, ahol én már rutinosan egy távoli pontra meredtem. Lassíthattam volna, hogy szóljak valakinek, de a tempó kényelmesen egyben tartotta a lelkemet. Másrészt meg minek? Nem maga a cselekvés volt itt a fő probléma, hanem a hajlam – azon pedig csak pszichiáter segíthet, ám egy sem rohant szembe velem fehér köpenyben.

Azt hiszem, három vagy négy kört mentem úgy, hogy tudtam: minden egyes mozdulatom valószínűleg csöppet sem hízelgő vágyak tárgya. Fizikai veszélyben nem lehettem, mert fél lábamon több izom akadt, mint a középkorú kéjenc ványadt testében összesen. Lelkileg volt szar, mert rejtélyes okból kifolyólag magamat éreztem mocskosnak. Testhezálló, térdalatti futónadrágban és bővülő, kényelmes pólóban voltam, de valahogy monokiniben sem lehettem volna pucérabb. A napszemüvegem sokat segített, mert abban könnyű a pókerarc.

Az egyik körnél egyszer csak már nem volt ott. Hatalmas kő esett le a szívemről, felszabadultan sóhajtottam föl. Tisztább és jobb volt a levegő most, hogy már nem szennyezte a faszverő. Azt hittem, örökre megszabadultam tőle, s nyugodtan róhatom tovább a kilométereket.

Tévedtem. A pálya másik felén lassan szembebiciklizett, és a korábban fáradhatatlanul folytatott művelet befejezése közben minden addiginál erősebben nézett. Követett a tekintetével. Mégis inkább saját magamtól ijedtem meg, mert egy pillanatra biztos voltam benne: felborítom, megölöm, és két kezemmel gödröt kaparva elásom a salak mélyére.

A pillanat elmúlt, ellenkező irányban folytattuk az utunk. A szatír megkönnyebbülve, én pedig nehezebb szívvel. Milyen igazságtalan leosztás ez!


Még több cikk:

30 Comments

  1. Éppen az az élvezet nekik, hogy reagálni vagy kénytelen, innentől ugyanis bármit teszel vagy nem teszel, az reakció. Ők irányítanak, és ez okoz nekik örömet. Pfujj, egyébként! És igen, azt is tudják, hogy te leszel mocskos, mert ez egy – hogy is mondjam – verbális (noha szavak nélküli) erőszak volt. Vagyis hatalomgyakorlásról szól az egész. A hitvány, csúszó-mászó életéből egy rövidke idő erejéig rád tolt egy darabot.
    Őszintén sajnálom!
    (Az is már milyen, hogy – mintha mostanában gyakrabban is tapasztaltam volna – férfiak el sem vonulnak valami fedezék féleség mögé pisálni.)

    Kedvelés

  2. Én 14 évesen találkoztam szatírral, 9.ben, hazafelé sétálva suliból, egy erdő szélénél. Szerencsére voltunk annyira értelmesek barátnőmmel, hogy lazán továbbsétáltunk és semmi nem történt, sőt még egy hétéves forma kislányt is hazakísértünk, mert pont az agyament felé ment volna..

    Kedvelés

  3. Ááááá, annyira utálom őket. Én egyszer a 6-os villamoson kaptam a kezembe brét váratlanul. Lucskos volt. Úgy meglepődtem, hogy leszálltam a következő megállónál kezet mosni egy Mekiben. Fúj. Készületlenül ért, nem tudtam okosan reagálni ( = lecsavarni a faszt a helyéről, és kivágni az ablakon, a gazdájának meg kitaposni a belét).

    A másik, amit utálok: a füttyögő útépítő munkások. Ezeknek ezt tanítják, komolyan mondom, és szakmunkásvizsga van belőle. A kurvaanyjukat, csakugyan.

    Kedvelés

    1. az okos reakció most lejátszódott a fejemben @X’D emlékszem, a történeted mennyire porig gyalázta a szememben anno egyetlen normálisnak számító fővárosi tömegközlekedési eszközt… egyébként tökre nem igazságos, hiszen pinát nem lehetne egykönnyen a kezébe adni senkinek!

      Kedvelés

  4. Őszintén sajnálom én is. Vannak helyzetek – nem kevésszer – amikor szégyellem férfi mivoltomat férfitársaim miatt (néha saját magam miatt is). Ez is ilyen. Tudom, hogy nehéz, de az ilyen szituációkban mindenképp érdemes szólni annak a személynek, aki az adott hellyel kapcsolatban felelősséggel bír (ha van ilyen), pl. sportlétesítmény gondnoka, portársa ÉS a rendőrségnek is. Nyűg is és kellemetlen is, de sajnos a pasas adott esetben csúnyább dolgokat is elkövethet vagy már követett is el – érdemes rács mögé küldeni, hogy másokkal ne történjen meg ugyanez. És igen: az én lányom és a párom is került már kicsit hasonló szituációba, sajnos.

    Kedvelés

    1. nőként is szoktam hasonló cipőben járni, csak nem pont szatírok miatt… a szólással csak annyi bajom volt, h:
      1. nem volt nálam telefon, rendőrhívás kilőve,
      2. nem volt ott se portás, se gondnok, se ottani dolgozónak tűnő személy,
      3. utólag bemenni a rendőrségre, s órákat eltölteni egy vallomással úgy, h nem valószínű, h egyáltalán megtalálják az elkövetőt… nem túl vonzó opció.
      ezért egyáltalán járhat dutyi? nem csak ilyen lájtos dolgok, h pénzbüntetés meg hasonlók?
      hú, elég nehéz lehetett megélni a lányod és a párod beszámolóját @=(

      Kedvelés

      1. 3. -> Igen, baromira értem, hogy nem vonzó opció. És akkor még ott van az, hogy ha megtalálják, akkor még tanúskodni, újraélni sokszor nagyon nem vonzó. Az is igazságtalan leosztás, hogy egy tanú, egy sértett vagy áldozat sajnos sokszor nagyon “meghurcolódik”.

        Egyébként ha ráguglizok ezt mondja a hatályos Büntető Törvénykönyv:

        Szeméremsértés

        205. § (1) Aki magát nemi vágyának felkeltése vagy kielégítése céljából más előtt szeméremsértő módon mutogatja, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
        (2) Az a tizennyolcadik életévét betöltött személy, aki nemi vágyának felkeltése vagy kielégítése céljából tizennegyedik életévét be nem töltött személy előtt szeméremsértő magatartást tanúsít, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
        (3) Ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki mással szemben olyan szeméremsértő magatartást tanúsít, amely a sértett emberi méltóságát sérti.

        Szóval az a gáz, hogy egy-egy ilyen mocsok, sokszor több tucatnyi nőt-lányt hoz olyan megrázó-kellemetlen helyzetbe, mire néhányan be(fel)jelentik. És tényleg nem ijesztgetni akarok, de esetenként ezen túllépnek és eljutnak akár a nemi erőszakig is, ott meg időnként már csak véletlenül is, hibából is becsúszhat a gyilkosság. Szóval ezért kéne minél előbb szólni róla a zsaruknak. Bár abszolút megértem, hogy aki nem szól az miért nem – így téged is. Az sem kizárható egyébként, hogy már volt a csávó hűvösön vagy épp most is kőrözik, akár más ügyek miatt is, mondjuk lopásért, garázdaságért stb.

        Hál’ istennek a lányomnál “csak” a sulijuknál próbálta tapogatni a sulijukból a kislányokat a szemét – ott volt portás is meg a szülők is közreműködtek elég gyorsan bekasztlizták mielőtt ott nagyobb baj lett volna – persze addigra máshol kiderült hogy kavart nagyobb bajt is (jut eszembe: mi is csak az események után mentünk, de a rendőrség közben azért mint kiderült szépen szedegette fel az infómorzsákat és készült a kirakós). A feleségemmel meg rég történt, akkor még nem voltunk együtt csak mesélte. Nála éjszaka eléugrott “csőre töltve, lóbálva a csúnyáját”, a csajom meg leütötte – akkoriban nehézatlétizált is… Persze ezt a megoldást nem ajánlanám, de baromi büszke voltam rá. Egyébként elsőre bennem is a tehetetlen döbbenet ötlik fel ilyen esetben, lefagyok ha ilyennel találkozok. Valószínűleg ez van velünk “jól szocializált, civilizált kultúrlényekkel”. A második gondolat nálam is az, hogy kitaposom a belét… Sajnos ez a késleltetett reakciónk sokszor elég a szarháziaknak, hogy megelőzzenek bennünket.

        De nem is gratuláltunk még neked! De komolyan, nagy bátorságra vall egyáltalán írni is ilyenről nyilvánosan!

        Kedvelés

        1. Tiszteletem a feleségednek, nekem egy cigánycsàvó fogta meg a seggem éjszaka hazafelé, végigkergettem a Bethlen utcán, miközben ordítottam,hogy Kés van nàlam, kiheréllek te mocskos rohadt állat (amúgy tényleg volt nálam kés) Végül nem értem utol. Egyszerűen vörös köd szállt az agyamra, pedig igen rosszul is járhattam volna ha mondjuk a sarkon felbukkannak a tezsvírei :/

          Kedvelés

          1. Neked is tisztelet! Nem vicc(!!!) a dolog, de azért ahogy ez megjelenik a lelki szemeim előtt: mint valami balkáni, abszurd tragikomédia, elmosolyodtam. : ) Remélem a lelkednek jót tett a dolog, de azért legközelebb lehet, hogy amikor elkezd szaladni, akkor jobb ha te inkább a másik irányba futsz! Ki tudja: ha utoléred, lehet hogy nála is van kés, ha csak egyedül is van…
            De mindenképp jó, hogy leírtad – olvassák csak a nők, hogy bizony minket pasikat is be tudnak fosatni adott esetben, felülkerekedhetnek rajtunk! : )

            Kedvelés

          2. Hát… azért néha saját magamtól is megijedek. Volt rá példa, mikor egy részeg csöves belém csimpaszkodott a Nyugati lépcsőjén, én meg már lendültem volna két kézzel, hogy lelököm a lépcsőn, olyan szinten fellobbant bennem a kontrollálatlan harciideg (fránya PMS…) ha a kishaverom nem fog le, még a végén priuszom lenne súlyos vagy halálos testi sértésért… :// nem is szeretek rágondolni.

            Kedvelés

          3. Hát igen, az emberből az hozza ki a legtöbbet, amikor már úgy érzi, nincs vesztenivalója – onnantól leszarjuk a szelídséget, asszertivitást és jóbenyomást, amik a társadalomban elvileg működnek, és lélekben visszakőbaltásodunk – de ez nem is rossz, hiszen sok ember (öö, emberszabású…) csak ebből ért…

            Kedvelés

        2. köszönöm a gratulációt, eddig eszembe sem jutott bátor dologként gondolni erre @=) ami a bejelentés fontosságát illeti, igazad van. utólag támadt is egy kis lelkiismeret-furdalásom emiatt, de akkor és valahogy egyértelmű volt, h a saját magam érdekében így (nem) cselekszem… *sóhaj*

          a leütés ÓRIÁSI, respect érte az asszonykának!!!

          Kedvelés

  5. Oszinten sajnalom. Annyi ilyen elmebeteg maszkal a vilagban es sokszor annyira tehetetlenek vagyunk. Egy ilyen ember bele se gondol hogy a perverz es ocsmany viselkedesevel akar egy komoly torest okozhat egy no eleteben. Mert nem negy fal kozott nez pornot es ott cerkazik?! A masik dolog meg milyen erdekes hogy noi szatir nincs. Nem bantom a ferfiakat termeszetesen, de kezdve a futtyogeto, nyuszikazo munkasoktol a mutogatos bacsikig ez a jelenseg ferfiaknal jellemzo inkabb.

    Kedvelés

    1. ejnye, spamek közé került a kommented, most találtam csak meg. a női szatíros dolog elgondolkodtatott, mert fordított esetben valószínűleg megállapítanák az emberek, h “rohadt pornós kurva, biztos stikában filmezi a közelből egy pasas” – méghozzá olyan célból, h ugyancsak férfiak verhessék rá otthon a farkukat.

      Kedvelés

  6. Szia. Sajnálatos ami történt, és nem kritizálni akarok, csak annyi a megjegyzésem, hogyha ez olyan helyen történt, ahol gyermekek is gyakran járnak, akkor talán mégis csak szólni kellene valakinek, tanároknak, felügyelőknek, hogy a gyerekek veszélyben lehetnek. Sosem lehet tudni hogy az ilyenek mire izgulnak még… Amennyiben pedig hasonló hozzászólás már volt, akkor elnézést kérek a beleszólásért, és hogy nem olvastam végig minden kommentet mielőtt írtam.

    Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s