Conchita belelógatta a kolbászát a toleranciába

Conchita Wurst eurovíziós győzelmével az öreg kontinens óriási lépést tett a nyitottság és az elfogadás felé. Elvileg. Ez a látásmód szerintem éppolyan veszélyes, mint lassan felbandukolni egy lefelé robogó mozgólépcsőn: elhiszed, hogy előre tartasz, miközben nyilvánvaló, hogy seggre fogsz esni. Megmondom, miért.

Mármint nem azt mondom meg, milyen okból kifolyólag fogsz a valagadon landolni, hiszen egyértelmű a fizika törvényei szerint. Hanem azt, hogy Kolbász kisasszony saját magán kívül nem képvisel az égvilágon semmit.

Ő csak egy huszonöt éves meleg művész, akinek annyira felkavarták a lelkét az iskolai megpróbáltatások – ez egy identitásával tisztában lévő homoszexuális kamasznál nem meglepő sajnos –, hogy „fuck this shit” felkiáltással inkább úgy döntött: díszmaskaraként büszkén magára kap mindent, amiért korábban elítéltetett. Azzal vádolták, hogy nem elég férfias – hát szakállas nő lett.

Jó csaj, kis hibával. | Fotó: salzburg.com
Jó csaj, kis hibával. | Fotó: salzburg.com

Bevallom, én először azt hittem szegényről, hogy az egész személye egy médiahekk, amit direkt az Eurovíziós Dalfesztivál hívott életre. Hogy fogtak egy random arabszerű kiscsávót a bécsi utcákon, felajánlották neki az aktuálceleb pozíciót, ő pedig örömmel vállalta a szakállas női léttel járó feladatot.

Ausztria fejére pedig glória kerül, mert nemcsak, hogy a legtoleránsabb indulók egyikeként vonulhat be a nemzetközi megmérettetés történelmébe, hanem még az óceánokon túlra is garantáltan eljut az extravagáns győztes híre. Annyiban tévedtem, hogy Conchita önként, már sokkal korábban betöltötte az angyali ördög tisztséget – az osztrák ORF közszolgálati tévécsatorna így egy kész jelenséget tolt a többi ország érdeklődésének homlokterébe.

Adott volt tehát egy Kolbász kisasszony, aki szakállas nőként érez módot a színpadi önkiteljesedésre. És adott volt Ausztria, aki úgy gondolta: idén végre nyerni kell. Hagyjuk most, hogy (vajon) milyen érdekek mozgatják a pontozást, mert régóta nyilvánvaló: ez a rendezvény nem a zenéről szól.

A lényeg, hogy az agyafúrt sógorok kőkemény választás elé állították a többi résztvevő országot: vagy kiállnak egy transzvesztita mellett, aki akkor és ott a buzikat szexuális diverzitást testesíti meg, vagy másnak adnak sok pontot – mindenki előtt letéve a voksot ellene, s az egész „haladó” szemlélet ellen.

Miután 2014-ben mindenki szeret baromi toleránsnak tűnni, egy pillanatig sem volt kérdéses, hogy menő lesz Conchitára szavazni. Mellette igazából kampányolnia sem kellett Ausztriának, mert egyetlen fotóval is óriási internetes érdeklődést generál maga a személy. Akinek a személyes érdekei jókor, jó helyen találkoztak egy népével, egy nemzetközösségével – de elképesztően fontos szem előtt tartani, hogy az emberiségével nem.

Valószínűleg nincs jogom megmondani a frankót, hogy mi áldásos az emberiségnek, ám ha már mindenki más elhiszi, hogy neki van, hát hadd éljek én is a lehetőséggel. Sokszor említettem már: a szélsőségek orr alá dörgölése szerintem nem visz előre. Sőt, inkább hátra, méghozzá sebesen. Szexuális, politikai, mindenféle értelemben. Mondok egy példát.

Ott van például a panel ötödik emeletén lakó Emerencia néni, akinek hosszú hónapokba (évekbe) telt megszokni, hogy a szomszéd albérlő fiú egy másik fiúval él. Nőnemű egyed sehol, így ők ketten valószínűleg… hát, igen. Időközben kiderült róluk, hogy kedves, illemtudó fiatalemberek – meglepő módon egészen normálisak, ugye. Már prímán el lehetett velük csevegni az időjárásról a postaládánál, de most itt van ez az izé a tévében, aki láthatóan nagyon nem normális. Márpedig ha ez a szerzet is az ő fajtájuk, akkor mégsem lehetnek annyira jó fejek.

A nyitottsághoz és az elfogadáshoz vezető út tehát a közös pontok hangsúlyozásával van kikövezve, legalábbis én úgy vélem. A különbségek takargatása nélkül, természetesen. De egészen más dolog felvállalni, mint kötelezően istenítendő bálványként hirdetni.

A toleranciának rég ártott olyan veszedelmesen valami, mint a szakállas nő körüli médiahakni.


Még több cikk:

31 Comments

    1. igazad van, de tegyük hozzá: a két dal színvonalt illetően messze nem egy kategória: kossuth és vasút, ahogy a mondás tartja @=) [ülve táncol a viva la divára, miután megkereste]

      Kedvelés

  1. “Miután 2014-ben mindenki szeret baromi toleránsnak tűnni, egy pillanatig sem volt kérdéses, hogy menő lesz Conchitára szavazni.” Sajnos akkor azzal, hogy Conchita Wurst nyert, az egy álszent, önáltató megnyilvánulás volt a szavazók részéről. Pedig Conchitát, mint jelenséget egy komoly vizsgaként is lehetett volna értelmezhetni, amiből kiderülhetett volna mennyire vagyunk toleránsak.

    Kedvelés

  2. Én amikor megláttam a színpadon az elődöntő során a “szakállas nőt”, először elmosolyodtam, aztán én is mindjárt gyártottam az összeesküvés-elméletet, hogy bazze, fogadjunk, hogy a dalfesztivál szervezői szedtek össze vhonnan ilyen figurát, hogy a botránnyal még hírhedtebbé, még kiemelkedőbbé tegyék az idei dalfesztivált. Aztán szépen mindenki felháborodik, és az utolsók közt végzi, mert senki nem szavaz rá, de legalább lesz miről beszélni, és emlékezetes lesz a Dániában rendezett Euróvizó… Hát, mit mondjak, engem kellemesen meglepett, hogy győzött, mert szerintem az, aki homofób vagy csak szimplán nem toleráns, nem fog rá szavazni. Az én ilyen kevésbé toleráns ismerőseim is csak gúnyos megjegyzésekkel illették őt. Lehet, hogy én vagyok a túl naiv, de én nem hiszem, hogy sokan azért szavaztak volna, mert képmutatóan akarnak csak toleránsak lenni, közben meg átkoznak minden “másabb” embert. Ebből kifolyólag meg azt feltételezem, hogy Európa lakosságának többsége toleráns. Az pedig, hogy mennyit árt a világnak, hogy ő nyert és most mindenki ezen vitatkozik, hát, szerintem ez kétélű: valaki elfogadóbb lesz miatta, valaki meg ellenkezőleg.

    Kedvelés

    1. a homofóbiát és a tolerancia hiányát már csak egészen alacsony szinten, tehát személyes beszélgetés alkalmával vagy fb-poszt formájában szokás felvállalni, ennél magasabban semmiképp. ez önmagában kedvező tendencia (ráadásul remek iq- és eq-etalon is, hiszen ki látott már okos és érett homofóbot? na, ugye…)

      a szavazás mögött nem feltétlenül képmutatást érzek – bár csekély részben tagadhatatlanul azt is -, hanem egyfajta nyomást, h ezt “így illik”. a földrész lakosságát pedig képtelen vagyok egy homogén egésznek tekinteni, szóval nem tudnám azt mondani, h a többségük ilyen vagy olyan, de kívánom: legyen igazad @=)

      az elfogadásról: amit conchita csinál, egyfajta elidegenítő mechanizmus. elidegenedik a melegektől azzal, h nőnek öltözik, a heteróktól meg pláne. direkt arra játszik, h ne tudjanak vele mit kezdeni. ettől szerintem csak az válik elfogadóbbá, aki már eleve az volt valamennyire. a többiek engedelmesen még jobban elidegenednek… és ne feledjük, h aki őt elfogadja, egy szakállas nőt fogad el csupán, nem pedig a transzvesztitákat mint jelenséget, és pláne nem a homoszexualitást!

      (ja, nem győzöm hangsúlyozni: mindez az én szubjektív benyomásom, tehát ha valaki éppen kolbászka miatt lesz melegjogi aktivista, nem harapom le a fejét, nyugodtan mondja!)

      Kedvelés

      1. Hm, igen, lehet, hogy ez az “így illik” miatt van. Meg hát elég figyelemfelkeltő, egy pillanat alatt megjegyzi Ausztria indulóját a nép, ahogy azt már írtad is, nem veszik el a többi versenyző közt. No, mindenképp elgondolkodtató ez az egész, de én bízom a legjobbakban, vagyis hogy az emberek Európában toleránsak, és Conchita győzelme jobb irányba viszi az egészet. Nekem a dala amúgysem tetszett, de hát ugye nem is erről szól az egész (sajnos), viszont tényleg bízom a legjobbakban. Egyedül azt sajnálom, hogy András kevesebb figyelmet kap még a magyaroktól is, pedig az 5. hely a második legjobb eurovíziós helyezésünk, de hát mindenki a szakállas győztessel van elfoglalva és gyártja a mémeket.

        Kedvelés

        1. kiváló lecke, h az osztrákok itt a szomszédban magukénak tudnak vallani egy szakállas nőt, akinek arab vér csörgedezik az ereiben, de a magyarok szinte minden évben találnak valami kivetnivalót a saját jelöltjükben…

          Kedvelés

  3. kicsit hasonlít az eset a “melegfelvonulás-szindrómára”, amikor a botrányos ruhába öltözött melegeket azt akarják elérni, hogy elfogadják őket, holott szerintem pont az ellenkező hatást érik el vele. Én abszolút toleráns vagyok, támogatom a melegházasságot is pl., de ez még nekem is sok.

    Kedvelés

    1. pontosan ugyanígy vagyok az egésszel, éppen ezért furcsa számomra maga a gondolatmenet… olyan, mintha egy világéletében hagyományos ételeket fogyasztó tanyasi emberkének rögtön sült hernyót adnának a nemzetközi konyha megszerettetéséhez.

      Kedvelés

      1. Lehet, hogy sok embert megbotránkoztat (nekem is ez volt az első, és a második reakcióm), de ezzel kb. úgy vagyok, mint amikor a barátom elmondta, hogy meleg. Na és? Az ő bajuk, de csupán attól, hogy más a nemi orientációjuk nem lesznek tőle jobb vagy rosszabb fejek, az én bajom ezzel szembesülni. Egyáltalán: miért baj ha zavarba hoz, ha akarattal-akaratlanul provokál, ha gondolkodásra késztet? Engem harmadik pillantásra egyáltalán nem idegesít, sőt érdekes arcnak találom, de azt is megértem, ha valakiből ellenszenvet vált ki. Nem tudom, hogy mennyire tekinti személyes küldetésének a másság elfogadását, ha mégsem, elég szar ügy rajta visszakérni (miközben extravertált önmagát adja) ill. mindenképp szar ügy őt hibáztatni bizonyos stigmatizációkért, amikor a társadalom nagy része felelős emiatt (nekem ez kb, olyan, mint a nők kurvák, a férfiak agresszívak stb. kijelentések). Na dehát ez személyes vélemény, több oldalról is érdekes Conchita, engem nem zavar, hogy ő nyert.

        Kedvelés

  4. annyira elfogadó akar lenni mindenki, hogy a nagy buzgalom közepette eszébe nem jut senkinek nem attól lesz toleráns, ha valakit eleve előnyben részesít csupán azért, mert más. Oda engedték, csinálhatta a maga a show-ját, tehát elfogadták a jelenségét, de itt kellett volna következni annak a résznek, hogy azt mondják “itt vagy fiam/lányom, egyenjogú vagy, küzdj meg a sikerért pont úgy, mint a többi”. Így viszont megint visszanyal a fagyi, mert amit el akarnak fogadtatni az még annak is ellenszenves lesz, aki eddig hangyaf@sznyit nem törődött az egésszel. Szerintem.

    Kedvelés

  5. Hah, már vártam, hogy mikor írsz róla! : ) Élvezem összeolvasgatni a véleményeket a Conchita-jelenségről, a magamét is levázlatoltam és jó hasonlítgatni másokéval! Hogy az egész cucc úgy alapból nem a toleranciáról szól (meg nem a zenéről, mint olyanról) az az én álláspontom is. Ehhez képest itt felettem is leginkább a toleranciáról diskuráltok!xD Hogy mennyire árt ez a toleranciának? Nemtom. Alszok rá még egyet. Viszont e melegfesztiválok jobban ártanak a melegügynek az biztos…

    Azért jók ezek a bulváros, közérdeklődésre számot tartó témák, mint a kolbászok, meg a herék – mert az okos szöveggyárosok és megmondóemberek ilyenkor jó sok értékes saját véleményt eljuttathatnak sikeresen nagyobb tömegekhez! Pedig hogy utáltam én a bulvárt egy időben! Most viszont azt mondom: köszönjük Berki, köszönjük Conchita!xD Jó, hogy beszélnek egymással az emberek miattatok! És talán fontos dolgokról is…

    (Eszternél is? – átkukkantok…)

    Kedvelés

  6. Számomra felfoghatatlan, hogy miként lehet téma az, hogy egy másik ember hogyan jeleníti meg magát. Ha konkrétan kolbászt ültetne a homlokába, az sem volna szabad, hogy bárkiből indulatot váltson ki.

    Kedvelés

    1. az önkifejezés és a provokáció között azért akad egy vékony határmezsgye. nem mindegy, h ilyen vagyok, vagy ilyennek akarok látszani. a kettő nem mindig esik egybe. ezt a homlokkolbászra értem elsősorban, mert koncsinál őszintén nem tudom.

      Kedvelés

    2. Ha kolbászt ültet a homlokába, az az ő privát dolga, nincs is vele baj. A baj akkor van, ha azért nyer meg valamit,mert kolbász lóg a homlokából és ezért más, mint a többi. Majd mindenki meg akarja mutatni, hogy hűdenagyon toleráns a mássággal szemben meg mennyire értékeli, hogy önmagát adja és ezzel rögtön előnyt is kap a többiekkel szemben. A más nem jelenti azt,hogy jobb is. Ráadásul simán önmaga lehet az is, aki nem provokatív akar lenni, csak megmutatja “ilyen szerény gyerek vagyok”. Szerintem.
      A másik az euroizével kapcsolatban, valahol olvastam, hogy az oroszokat kifütyülték, mert az országuk kinyilatkoztatta, nem tetszik nekik a fütyiscsaj. Az mennyire volt a tolerancia csúcspontja? Ha mindenkit olyannak kell elfogadni amilyen, akkor az működjön már oda-vissza.

      Kedvelés

      1. De nyervi, a lengyel versenyzők nem szexussal akartak nyerni? Már-már szoftpornó volt. A többség ezt az utat választja, a showbiz nem annyira a zenei tehetségről, hanem a show-ról szól. Ne legyenek illúzióink: a szerény, szolid ByeAlex is azért ért el jó helyezést, mert a hétköznapisága, egyszerűsége sokakat levett a lábáról a sok maníros-szexcentrikus-macsó-giccses termék között. Nem, nem az énektehetsége, nem a dalának egyedülálló szerkezete, hanem a produkció összessége, ami az említett koncepcióra épült. Nem tudsz mit tenni, a showbiz egyszerűen erről szól. Ezek stratégiák – noha persze változó, ki mennyire tudatos ennek a felépítésében, de ettől még a stratégia stratégia marad, hiszen kereskedelmi termékekről beszélünk, nem öncélú, mély, személyes és intim művészetről, amely az asztalfióknak készül.

        Kedvelés

        1. Akartak, de nem tudtak, mert jött a tökös-néni :D Ha ők nyernek, akkor azon morcogtunk volna, hogy azért, mert szexet cipeltek a színpadra. Az ember már csak ilyen gyarló dög. Egyébként teljesen egyetértek azzal, amit most leírtál a műsorral kapcsolatban…csak emészteni nem bírom. Az is igaz, hogy a műsort sem láttam teljes egészében, ám marhára jól informált lettem a sok száz fészbukra linkelt videótól meg újságcikktől. Ennyi elég is volt, hogy rájöjjek, ez még mindig nem nekem való.

          Kedvelés

  7. Nem mondom, hogy Conchita példája a megfelelő út az elfogadáshoz, de azt gondolom, hogy néha igenis szükség van szélsőségekre ahhoz, hogy valami előremozduljon.

    Már több helyen leírtam, hogy nem tetszett Conchita dala, még a hangját sem szerettem, de röhejesnek tartom ezt a pocskondiázó véleményhullámot, ami végigsöpört a neten. Ha Conshitának nem lenne szakálla, mindenki lenyelte volna a keserű pirulát és nyugtázta volna, hogy egy transzvesztita drasszál a színpadon. Ő viszont a maga módján az emberek arcába tolta azt, amiről a többség nem akar tudomást venni. És, ha ebből indulunk ki, akkor sok igazság van abban, amit írtál, hiszen az emberek többségéből ez ellenszenvet váltott ki. Viszont azt nem gondolom, hogy az ő győzelme csupán nyomáskényszerből született, vagy mert toleránsnak lenni manapság divatos dolog.

    Azt már mindenki tudja, hogy az Eurovíziós dalfesztivál nem a dalokról szól. Ha visszagondolok a Lordira, vagy az orosz mami kórusra (bocs nem emlékszem a nevükre), akik meglepően jól szerepeltek a versenyen….. hát egyik sem azért nyert, vagy azért ért el baromi jó helyezést, mert zeneileg olyan hatalmasat alkottak. Ahogy Eszter is írta, ez showbiz, Conchita (illetve a mögötte dolgozó stáb) baromi jól eladta magát, az emberek többsége pedig bekajálta. Van aki nyilván azért szavazott rá, mert szimpatikus volt neki, van aki bizonyára “toleranciából”, de azt is el tudom képzelni, hogy voltak olyanok, akik csupán poénból nyomkodták a telefont, na és ne hagyjuk ki azokat sem, akiknek tényleg tetszett a dal.

    Kedvelés

  8. na, ilyen se volt még: hálásan köszönök minden egyes kommentet, de ezt a témát úgy meguntam pár nap alatt, h már semmi reakcióm / mondanivalóm nincsen. azért ti csak diskuráljatok nyugodtan, megtiszteltek vele!

    Kedvelés

  9. Sok dologgal egyetértek abból, amit írsz. DE:

    1. Ez nem egy választás, itt egy ember többször, akár többszázszor is szavaz, és az embereknek csak egy kis százaléka él ezzel a lehetőséggel… tény, hogy ezt nem sokan fogják fel, ennélfogva hatása az van, de messzemenő következtetéseket levonni ebből azért statisztikai alapon is kvázi lehetetlen…
    2. Csak igennel lehetett szavazni (vagyis csak valakire, nem valaki ellen). Simán lehet, hogy Conchita annyira megosztó, hogy akkor is ő kapja a legtöbb szavazatot, ha csak nemmel lehet szavazni, de ezzel utolsó lesz…

    Szóval mindent összevetve a társadalomra nézve messzemenő következtetéseket levonni nem kéne. Viszont az teljesen igaz, hogy ennek bizony hatása van az emberekre, egy darabig…

    Kedvelés

    1. matematikai-logikai összefüggésekben látod a világot, ugye? milyen érdekes, nekem eszembe sem jutott mindez! (azt szoktam mondani: stringekben gondolkodom.) magának a személynek tényleg időleges és korlátolt hatása van, ebben igazat adok. de én őt egy nagy egész részének látom, ami viszont már tényleg társadalmi szintű jelenségre utal.

      Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s