Örömblogger a négyszögletű kerekasztalnál

„Az én nevem a leghosszabb! És én ülök középen!” – állapítottam meg kitörő lelkesedéssel, amikor a Debreceni Egyetem főépületének XII-es termébe léptem. Legutóbbi ottjártamkor, két évvel ezelőtt még ZH-t írtam valahol hátul. Most viszont a katedra hatalmas asztalánál jutott nekem hely, amit két főszerkesztővel, egy főiskolai oktatóval és egy projektmenedzserrel vettünk körbe, hogy a közönség előtt okosságokat vitassunk meg.

Majd’ elolvadtam, amikor a kommunikáció szakosok meghívtak a Média Szakhét online újságírással foglalkozó kerekasztal-beszélgetésére. Azt írták e-mailben, hogy a „munkásságomat ismerve tanulságos tapasztalatokkal rendelkezem”, szóval nagyon örülnének nekem. Ezt annyira cukinak találtam, hogy elkönyveltem a hónap hájjal kenegetésének, utána pedig válaszoltam egy „persze, szívesen”-t.

Így kerültem kedden délután háromnegyed kettőkor az alma máterbe, hogy a (nem is annyira) régi tanáraim köszöntése után Bereczki-Csák Helgával, a Cívishír főszerkesztőjével, Szénási Miklóssal, a Dehír főszerkesztőjével, Barna Béla újságíróval s egyben az egri Eszterházy Károly Főiskola oktatójával, illetve Gömöri Gergellyel, az Inform Média hírportáljainak projektmenedzserével csevegjek az online újságírás átalakulásáról és jövőjéről.

Aminek az egyik rákfenéje, hogy egy ilyen nevekkel telezsúfolt bekezdéstől az olvasók nyolcvan százaléka sírva menekül el. Te kibírtad, ugye?

Figyelem, a videóban beszélek:

Főleg, hogy nem csupán nevekről van szó, hanem hús-vér emberekről, akik Ábel Nikolett kommos hallgató, majd Fodor Péter vezetése mellett (még kettőt belecsempésztem, figyeled?) annyiféle véleményt vonultattak fel, ahány felől érkeztek. Egy pillanatra felvetődött bennem a kérdés, hogy egyedüli huszonévesként mi a kutyafülét keresek én itt.

De a kételynek nem volt létjogosultsága, hiszen meghívtak – másrészt pedig lassan már hét éve melózom, tehát a koromhoz képest elég releváns szerkesztői, újságírói, fordítói, online marketinges és akasztottember-tapasztalatot gyűjtögettem össze. (Kár, hogy a kor(o)mos-kéményseprős poént egy korábbi bejegyzésnél már ellőttem.)

Egyszerűen leírhatatlan érzés ott ülni több tucatnyi emberrel – meg egy kamerával és néhány fényképezővel – szemben. Mintha felerősödnének a színek, a hangok, az érzékek. Adrenalinlöket, a lehető legnemesebb értelemben. Elsősorban bloggeri minőségben voltam jelen, amin a szüleim jót derültek („akkor olyan vagy, kislányom, mint Tomcat?”).

Két sorba kifért.
Két sorba kifért.

Ám amikor a szeánsz előtt beléptem a tanszéki gyülekezőhelyre, Helga úgy azonosított be, hogy „jé, Tempty!”, én meg bölcsen bólogattam, hogy hát igen, igen. Amidőn pedig Péter direkt nekem címzett egy kérdést, mint „közismert bloggernek”, visszafojtottam a vigyort. Tudtam én, hogy olvasnak, olvastok, ám ilyen direkt és szívmelengető szembesülésem ezzel a ténnyel még nem volt.

Megvitattuk például, merre tartanak a műfajok (össze), mire gerjednek az olvasók (a helyi hírportálosok szerint a minőségre, szerintem meg a nemi szervekre), sanszos-e a fizetős tartalom (itt és most még nem, mert csórók vagyunk), továbbá hogy mi a civil újságírás szerepe, jelentősége (ha szakmabeli nyomja civilként is, az a lehető legjobb).

Nemcsak beszélni, hanem hallgatni is jó volt. A közismert bloggeres kérdés egyébként úgy folytatódott, mi befolyásolja az itteni témaválasztásom. Megint a pisiléses hasonlat ugrott be, amit elsütöttem a tavalyelőtti Pulitzer-díjátadón: ösztönös vagyok, s ami kikívánkozik, annak zöld utat adok. Emiatt valaki el is keresztelt örömbloggernek a közönség soraiból.

Óriási boldogság számomra, hogy idáig repített ez a fajta ösztönösség; a zsigeri – olykor józan észnek ellentmondó – döntéseim sorozata!


Kapcsolódó poszt:


Még több cikk:

10 Comments

  1. Gratulálok, nagy dolog ez. És ilyenkor mindig eszembe jut az is, hogy majdnem 10 évvel idősebb vagyok, de nemcsak tíz évvel vagyok lemaradva hozzád képest. Ok, ne hasonlítsam magam senkihez, de ilyenkor mégis egy kicsit megteszem.
    Le a kalappal, Tempty.

    Kedvelés

  2. Irgalmatlan nagy gratula!!! :)
    *és kifért a neved, anélkül, hogy kisebb betűvel kellett volna szedni! – klassz szervezés!
    A viccet félretéve nekünk, mezei bloggereknek Ti vagytok a példaképeink és rengeteg jó fogást, best practice-t tanulunk tőletek azáltal, hogy olvasunk Benneteket és kommunikálunk Veletek. Másrészt hitet is adtok, ahhoz, amit teszünk: az íráshoz, a véleményünk kifejezéséhez, egyszóval a publikáláshoz.
    További jó munkát!

    Kedvelés

    1. irgalmatlan nagy köszi!

      igggen, ugyanakkorák voltak a betűk, pedig már megszoktam, h a aláírásnál is bolhaméretűre kell diszkriminálnom a nevem, meg néhol le akarják hagyni a végét, mert azt hiszik, csak a monogram kedvéért toldottam meg @=P így anyakönyveztek, cö.

      jézus krisztus (szupersztár), ez a példakép dolog itt és most a kommented hatására dawned on me, úgyhogy pislogok rendesen o.O

      Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s