5 jele annak, hogy a szórakoztató-ismeretterjesztő kontent nem neked való

Tőlem tudtad meg, mi a hét legszörnyűbb dolog, ami a péniszeddel történhet, vagy éppen mi a 8 bizonyítéka annak, hogy nincs közös jövőtök a pasiddal? Remek. Kivéve akkor, ha utána – esetleg már közben! – levegő után kapkodva fordultál az ég felé, s a hitedből kitérve lehelted a mindenhatónak címezve, hogy miért. Mivel oltári jó fej vagyok, most tök ingyen, személyes misszióból segítek neked a hasonló helyzetek elkerülésében.

Ha a következők bármelyike is fennáll nálad, a szórakoztató-ismeretterjesztő tartalmak az „öl, butít és nyomorba dönt” kategóriába tartoznak számodra. Mégis rájuk kattintasz? A kockázatokért és a mellékhatásokért semmilyen felelősséget nem vállalok, a TB majd szépen finanszírozza neked a remélhetőleg minél kevésbé húgyfoltos kényszerzubbonyt.

1. Világnézetedet alapjaiban megrengető tartalmat vársz

„Érzékenyen érintett a tartalmatlansága. Van, aki elolvassa?” – kérdezte egy barátnőm, miután holmi tengerentúli okostóni könyve alapján megénekeltem a koffeinnel kapcsolatos hét ijesztő tényt. A kérdést kapásból kilőtte maga a szituáció, hiszen az észrevételhez kellett, hogy ő maga is végiglapozza az anyagot. Ennek megtörténtével a cikk elérte a célját, megvalósította a küldetését, öröm és boldogság, ennyi.

Ha te is elvárod, hogy a hozzád jutó információk konstruktív újdonságot jelentsenek, és egy-egy szösszenet új összefüggésekkel gazdagítsa a tapasztalat-készletedet, keress magadnak valami tudományos szakfolyóiratot, bazmeg. Az első néhány lapszám után rá fogsz jönni, hogy azokban is elképesztő redundancia uralkodik, a végén pedig megvilágosodsz: téged már képtelenség tovább okosítani.

Én szóltam! | Fotó: foolz.us + én
Én szóltam! | Fotó: foolz.us + én

2. Zavar, hogy a szerző pénzt kap(hat)ott érte

„Felháborító, hogy ezért fizetnek!” – írták már nem egy cikkem alá kommentben. Sosem reagálok rá, mert nekem éppen elég a tudat, hogy azzal gazdagodom, amit szeretek. Többféle munkafolyamatból származik a bevételem, és csodák csodájára már nincs köztük fintorogva végzett.

A világ legtermészetesebb dolga, hogy a melóért cserében anyagi juttatásban részesítenek. Legyen szó akármilyen szakmáról, honorárium ugyanúgy jár a kurvának, a tanárnak, az utcaseprőnek meg a sebésznek. Ha téged ez zavar, valószínűleg a saját házad táján nincs rend ilyen téren, arról meg ugyebár nem én tehetek. De bármikor szívesen adok neked öt plusz egy tippet, hogy szert tehess némi fizetésemelésre!

3. Hányingered támad az ügynökségi illusztrációs fotóktól

Mereven vigyorgó arcok, vakolatszerű sminkben alvó nők, beállított helyzetben kettyintő párok – gyakran groteszk felhangot kölcsönöznek a szórakoztató-ismeretterjesztő kontentnek az ügynökségi illusztrációs fotók.

Mégis mivel lehetne képileg köríteni egy hüvelygombáról, székletről, emésztési bántalmakról vagy emberi kapcsolati problémákról szóló anyagot? Csatoljak az általam írt cikk mellé állagban passzoló produktumot, esetleg videózzam le, amint épp a passzív-agresszív kommunikáció iskolapéldáiként veszekednek a szomszédok?

Á, sokkal szalonképesebb, ha a szerkesztőség kiperkál havonta néhány tízezrest, hogy aztán a szavaim mellé kerüljön a műteremben megörökített amerikai (rém)álom. Csak vigyázni kell, nehogy alagútban is világító néger legyen a magyarosított példabeszéd Marikája, mert akkor azért fellép némi disszonancia.

4. Szeretsz azon siránkozni, „hol tart a média”

A média nem tart sehol. Ezt nem úgy értem, hogy lemaradt volna. Nincs neki saját, miénktől elválasztható állapota. Jön az velünk – nem utánunk és nem előttünk –, miközben hajszálpontosan tükrözi az értékrendünk, a hozzáállásunk, a viselkedésünk.

A média meglévő igényt elégít ki. Talán csak annyiban hibáztatható, hogy a könnyű elérhetőség révén egy picit mohóvá tesz, ám ha befalsz egy kiló csokit – csak azért, mert a teszkóban kapni lehet –, és utána jól összehányod magad, nem a „mocskos multi” a hülye. Senki sem szorít stukkert a fejedhez, hogy márpedig elolvasod ezt a szart, vagy megdöglesz. (Sajnos. Pedig talán nem ártana a tágabb szemléletmód eléréséhez.)

5. Mindent tovább akarsz gondolni

„Gondolkodom, tehát vagyok” – állapította meg Descartes. Azóta is forog szegény a sírjában, mert főleg olyanok szokták idézgetni, akiknek a mássalhangzókat két-két másodpercig kitartva kell a képükbe visítani, hogy „déé-káárt, nem deszkártesz, baszki!”

A gondolkodó ember tudja, mikor nem szükséges az agytekervényeinek plusz köröket futnia. Megengedi magának a könnyed kikapcsolódás luxusát – nyitott hozzáállással. A gondolkodó ember nem olvassa végig, amit méltatlannak tart a befogadásra; vagy ha mégis, költői kérdések és messzemenő eszmefuttatások eszkábálása helyett csak nagyvonalúan legyint utána. Mert olvasta, hogy az öntudatra ébredt ember hét ismerve közé odaírtam a higgadtságot másodiknak.

Ha megjött a kedved a szórakoztató-ismeretterjesztő kontentekhez, vagy már a poszt eleje óta azon gondolkodsz, mi a legrosszabb, ami a péniszeddel történhet, ITT meg ITT találsz tőlem összesen ezeregyszáz ilyet. (A szétlájkolt négy érdekességet a szellentésről melegen ajánlom a figyelmedbe!)


Kapcsolódó poszt:


Még több cikk:

7 Comments

  1. Szentírás, imádtam olvasni!

    Nekem amúgy a műfaj hírfelületén is az a kedvencem, amikor kapunk öt kommentet: “Ez hír?” és “Ez a fontos nektek a mai világban?”. Igen, bazmeg, tinibulvár oldalon Justin Bieber kőművesdekoltázsa a hír, nem a kétkulcsos ÁFA, ahogyan a péknél sem laptopot szoktál venni, hanem zsömlét!

    Nálam az az érdekes, hogy írni és olvasni is szeretem ezeket a tartalmakat, annak ellenére, hogy végtelen komplex, elvont, árnyalt gondolkozásom van egyébként. Jó kikapcsolni néha, játszani, pihenni… és van, amikor épp egy ilyen cikk ihlet meg, gondolkoztat el. Jó nyitottnak lenni.

    Kedvelés

    1. thx @=)

      na, igen… aki nem élvezi, miért olvassa és/vagy írja? aki pedig élvezi, miért tagadja? minden egyes “ez hír?” komment brutális önmegtagadás, ami biztos, h más szinten is megnyilvánul az illetőnél.

      Kedvelés

      1. Én nagy 444 rajongó vagyok, ők is gyakran megkapják, hogy “ez hír?”, meg az esik a színvonal, nem erre számítottam, stb. szövegeket. Soha sem értettem, miért kell ezt leírni. Nem tetszik, kattintok tovább. Akinek meg semmi sem teszik, az írjon valami szakértői blogot a kedvenc témáiról. Olyan ez, mint a tv-ről való hiszti. Ne nézze. Én öt éve nem nézem, igaz, nem a tartalom miatt, mert van ezer csatorna, találnék olyat, ami tetszik, viszont a munkám miatt (csörög állandóan a telefon) zajérzékeny vagyok, és nem bírom a pofázást esténként.

        Kedvelés

        1. rajongani egy médiumért, YAYY! ez nekem totál kimaradt. mondjuk, én másért se tudok vagy tudtam @=/ tévé pedig november vége óta ugyancsak nuku nálam, de nem is hiányzik. (időhiány, nem meggyőződés.)

          az viszont meggyőződésem egyébként, h az alaptalan, félvállról és felelősség nélkül intézett negatív véleménykifejezést sokan élvezik. egyfajta csóró revans ez: ha már többnyire a fasz túlsó végén állnak, hadd érezzék úgy, h most ők szopathatnak egy kicsit.

          Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s