Az együgyűek egy ügyért küzdenek

Harcosok, aktivisták, forradalmárok, amazonok és véleményvezérek, akik valamilyen ügyért hadat viselnek. Rengeteget köszönhet nekik a társadalom: felnyitott szemeket, haladást és történelmi jelentőségű tetteket. Ég bennük a kitartás tüze, így céljukra fókuszálva bátran szembeszegülnek bármivel. Sőt, mindennel. Régen engem is érdekelt a szerep, de most jöttem rá, mennyivel jobban szeretem az életet annál, mintsem hogy ilyenné legyek.

A rádöbbenést egy blog hozta el, amelyet itt és most nem nevezhetek meg. Azért nem, mert nincs kedvem hallgatni, hogy a kurva anyámat, rohadjak szíjjel’. Szerzője rendkívül okos és művelt. Olyan mély összefüggéseket lát át a világban, amilyeneket igazán kevesen. Pontosabban csak látott, mert a tűz, amivel a mozgalommá szerveződött népes közönségét melengeti, mintha elkezdte volna belülről emészteni.

Egyre több magatartásformát értékel ellenségesként, a problémákat pedig szereti egyetlen okra visszavezetni. Az írás öröme helyett izzó elszántság hajtja előre, de a füst miatt rég becsukta a szemét. Persze, ő úgy érzi, most is élesebben lát mindenkinél. Óriási lecke nekem ezt kívülről nézni.

Egyik fülemen be... | Fotó: sorenbosteendahl.com
Egyik fülemen be… | Fotó: sorenbosteendahl.com

Ha nőjogi aktivistának kiáltod ki magad, mindennap időt szánsz arra, hogy az elnyomó férfiképen agyalj. Antifeministaként pedig könnyebben észreveszed azokat a csajokat, akik –ó, borzalom! – az ősitől eltérő értékrendet vallanak magukénak. Innentől kezdve akár el is áshatod a magánéleted, mert a félelmeidet előtérben tartva esélyed sincs a pozitív példa megélésére.

Ha a környezetvédelmi törekvésed abban nyilvánul meg, hogy autósokat bőszen szidva biciklizel, az utálat ezerszer több mérget termel a sejtjeidben, mint amennyit a szmogban fújtatva belélegzel.

Ha azért vagy állatvédő, mert az összes bundát viselő sznob dögöljön meg, lehetőleg a cuki kis lényeken tesztelt kozmetikumokat használókkal egyetemben, akkor saját magadat nyúzod mentálisan elevenre. És akkor a politikai „én bugyililapárti vagyok, a türkizkékek gonoszok” jellegű csatákat még nem is említettem. Nem tudsz anélkül besározni valakit, hogy mocskos lenne a kezed.

Igen, fel kell ismerni, mi nem működik úgy a társadalomban, ahogy kellene. Hogyan lehetne javítani a dolgokon, meg ilyenek. Kell, aki felrázásszerűen gondolkodtat el; aki a képedbe vágja, hogy ébredj már fel.

Ahhoz, hogy ezt meg tudja tenni egy önjelölt harcos, egészen sajátos gondolkodási minta szükséges. A probléma azonosítása nyíltságot igényel, ám az egy pólusra helyezkedéshez pont az ellenkezője elengedhetetlen. Abban a pillanatban, hogy eldöntöd, ki kell taposni az iksz véleményű vagy magatartású emberek belét, a saját sorsodat is megpecsételed. Amikor téríteni akarsz a saját igazadat hangoztatva, s megtalálod a hasonló séma mentén agyalókat, egyre mélyebbre süllyedsz a csatatérnek hitt mocsaradban.

A harcosok háborúznak a békéért, és basznak a szüzességért – nem is sejtve, milyen abszurd ez. A harcossághoz elsősorban atombiztos kategorizáció kell, mivel az ember felosztja a világot barátokra meg ellenségekre. Eleve hátrány, hogy utóbbiak lesznek többen. És mivel több energiát szánsz rájuk, szép lassan lemerítenek. Én is írtam régen olyan bejegyzéseket, amikkel szinte provokáltam, hogy belém kössenek, vagy éppen vadul kiálljanak mellettem.

Nem egyet, nem kettőt; tehát különösen döbbenetes látnom, hová vezet ez. Ha a múltkori dohányos posztot nézzük, egykoron talán úgy hangzott volna tőlem: aki cigizik, pusztuljon is bele. Most már azt mondom, éljen boldogan, csak ne a közvetlen közelemben. Vagy amikor az elfogadó oldalon állva igent mondok a melegházasságra, már eszembe sem jut, hogy elvetemült lenne, aki másként szavazna.

Nem teszek egyenlővé senkit egy bizonyos kérdéskörben tanúsított véleményével. (Kivéve, ha náci. Akkor sajnos még igen.) Nem teszek egyenlővé senkit egy üggyel. De valahol tisztelem azt, aki együgyűsíti magát, hiszen vérre menő játszmává válik számára az élet. Játszani, írni, véleményt mondani én már csak szívből és örömmel szeretek.


Még több cikk:

17 Comments

  1. Gondolom, nem mondok újat azzal, hogy minden magától értetődőnek tűnő – de valójában nem – jelenség felszámolásárért küzdő mozgalomnak megvan a vadhajtása. (Megérne egy misét, vajon miért:) Ez valóban ellenszenvesé teszi őket, de rendszerint ezeket önmaguk nyesegetik le. A “mozgalmak” eredményeit meg sokan élvezik, azok is, akiknek egyes arcai, vagy a jelenségre rávilágítás módja, elemei nem voltak megnyerőek.

    Kedvelés

    1. jaja, de folyamatban lévő mozgalomnál nem egyszerű megállapítani, mi számít vadhajtásnak. (aminek oka szerintem az emberi természetben keresendő, nem szükséges hozzá bonyolultabb összefüggés – éppen eléggé összetett önmagában az is.) a többivel abszolút egyetértek, hozzátéve: az említett szerző nem szélsőséges.

      Kedvelés

  2. Nagyon nagyon nagyon igaz.

    Eleinte azt hittem magamról, hogy a lustaságom miatt nem lesz belőlem soha forradalmár – pedig a lelkületem meglenne hozzá.

    Most már tudom: azért nem, mert nem vagyok képes ekkora felelősséget a nyakamba venni. Mert ki vagyok én, hogy eldöntsem, ki rohadjon meg az a szemétláda – ha egyszer őt is anya szülte, és mint tudjuk, ne ítélj, hogy ne ítéltess.

    Kedvelés

    1. köszi!

      nekem nincs morális problémám annak eldöntésével, h valaki szemétláda @=P kicsit talán könnyen is ítélek. de mások meggyőzése baromi távol áll tőlem. olyannyira, h az értékesítői véna ellenkezőjével rendelkezem, mert nem látom értelmét, minek dumálnék rá bárkit bármire.

      Kedvelés

  3. Igen, szükség van a forradalmárokra, mert nagyon sok felismerést hoznak: hol lennénk ma a forrófejű, harcos márciusi ifjak nélkül, akik lázadtak az elnyomó hatalom ellen, és hogyan mennénk szavazni áprilisban, ha nem lenne szavazójogunk? (Más kérdés, hogy nincs szalonképes párt, de még lehet a későbbiekben… :))

    De igen, én sem tudnám felvállalni ezt a szerepet. Mert óriási felelősség, és rengeteg, rengeteg harc. És mert szellemileg óriási teher folyton azon tartani a figyelmedet, ami ellen harcolsz, hiszen ez egy meghívás az adott minőség számára az életedbe: márpedig ki akar szenvedni?

    És akkor itt még csak a “szent harcról” beszéltem, ami emberekért és jogokért küzd, nem a fanatizmusról… csak sajnos a határ baromira vékony, és könnyű átlépni.

    Kedvelik 1 személy

    1. talán nem teng túl bennem az altruizmus, de másokért minek egyáltalán küzdeni? magunkért és a szeretteinkért nyilván megtesszük, de a mások “megmentésére” irányuló kényszert nem tartom egészségesnek. főleg azért nem, mert tartalmazza az előfeltevést, h ÉN jobban tudom, NEKI mi a jó. jó alatt pedig az áldásos, fejlődéshez szükséges tapasztalást értem. semmit sem kap véletlenül az ember – az én petíciómtól nem lenne kevesebb bántalmazó kapcsolat, környezetszennyezés vagy akármi, mert attól még iksz főnek az a sorsa, h mindennek a következményeit megélje. persze, nem azt mondom, h mindent tétlenül kell nézni, csupán érzékeltetni szeretném, h a forradalmár-lét magáról az egyénről szól, az ő kiteljesedéséről, sorsfeladatáról.

      Kedvelés

  4. Nálam ez valahogy úgy van, hogy el tudom képzelni magamat harcosként, vagy valami jogvédőként; viszont én csak valamiért tudok harcolni, valami ellene nem megy, legalábbis kitartóan nem vagyok rá képes, a kettő pedig többnyire együtt jár. A valamiért harcban sokszor az van, hogy valaki ellen küzdünk, és én ezt sokszor a másik, ellentétes oldalon állók bántásaként élem meg, ez hosszabban nem megy nekem, de röviden sem igazán. Lehet, még nem hittem semmiben…?

    Kedvelés

    1. ó, ez tök érdekes, mert az ellen-küzdelem nekem mintha elméletben könnyebbnek tűnne. a hiten kívül egyébként sok más is szükséges hozzá, tehát szerintem simán hihetsz szívvel-lélekkel egy csomó dologban attól, h nem vered a tamtamot.

      Kedvelés

      1. Biztosan alkati kérdés is, kinek melyik nehezebb, de simán lehet, hogy másoknak könnyebb valami ellen érvelni, mint valami mellett. Nekem nem könnyű, mert végül mindig megsajnálom a másik felet, és nagyon mélyen belém van nevelve, hogy ne bántsak másokat egy bizonyos szinten túl. Ez nem jelent meghátrálást, véleménynélküliséget, csak egy határt, amit már nem lépek meg, ill. ha mégis megteszem, akkor valahogy úgy, hogy magamért, és ne a másik ellen beszéljek, tegyek. Én inkább hiszek a pozitív megerősítésében, megmutatásában, terjesztésében, mint a negatív elleni harcban. Ilyen vagyok, és ezen valószínűleg már nem sokat fogok változtatni az életemben, azt hiszem, már nem is tudnék.

        Kedvelés

        1. bennem érdekes módon összecsap a régi, alapvetően inkább a negativitásra fogékony szemléletem, meg az újabb, pozitív látásmódom. emiatt remek párbeszédeket folytatok fejben, pl:

          – de szépen süt a nap!
          – kurvára, de xy megbízó lóg nekem z forinttal.

          és az a nagyszerű, amikor ez fordítva játszódik le – bár mindkettőnek a végén elmosolyodom @=)

          tetszik a hozzáállásod, szerintem abszolút lélekbarát és egészséges. tartsd meg!

          Kedvelés

          1. Ok, vicc, de kapcsolódik:

            http://www.origo.hu/itthon/20140314-melyik-48-as-forradalmar-vagy.html

            Nekem ez jött ki:

            “Korod talán legműveltebb, legokosabb embere vagy, irodalmárként és oktatáspolitikusként is fantasztikus, de a te világod a könyvtár és az íróasztal, ezért vészhelyzet esetén inkább visszavonulsz, a hőbörgésből nem akarod kivenni a részed.” – ok, tényleg vicces teszt, na, de mégis: erről beszéltem. :D

            Kedvelés

          2. ez csúcs @XD nekem:

            “Kossuth Lajos:

            Egy igazi sztár vagy, aki mindenkit levesz a lábáról, az isten is arra teremtett, hogy rajongjanak érted és kövessenek. Ez viszont azt is eredményezi, hogy túlságosan bízol a saját ötleteidben, pedig mindenható azért még te sem vagy.”

            váltsuk meg együtt a világot!

            Kedvelés

  5. Tollampapirom tetszik a hozzáállásod! Én is Eötvös lettem :P
    A forradalmi gondolkodásmódról pedig annyit, hogy szerintem a forradalom az olyasmi amit az egyéneknek a saját tudatukban kell lejátszaniuk. A való életben csak a konzekvens evolutív fejlődés hoz igazi megoldást a problémákra.
    Konfrontálódni ugyanakkor a legtöbbször érdemes (mértékkel), ha nem is az adott helyzet megoldására, de felmérésére. Például ha a másik fél hisztizve támadólag reagálja le az eltérő véleményünket, máris felmértük az adott egyén intelligencia és toleranciaszintjét, ami igencsak értékes információ…
    Akinek meg az elméje zárt vagy szelektál, azért vagy az ellen tényleg kár küzdeni. Csak árthatunk neki, segíteni nem tudunk az ilyeneknek. Mindenki csak magát válthatja meg.

    Kedvelés

    1. tény, h mindenki csak saját magát válthatja meg, ugyanakkor ehhez (legalább) 2 dolog szükséges:
      1. önismeret -> tudd, hogyan viheted véghez,
      2. kitartás -> véghez is tudd vinni.

      akinél valamelyik, esetleg mindkettő hiányzik, annak kapóra jön a kívülről érkező forradalmár. jól megmondják helyette, csak bólogatni kell…

      Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s