A herevasalás rohadtul nem vicces

Az elmúlt hét bulvárgyöngyszeme minden kétséget kizáróan Berki Krisztián kivasalt heréje. A nép kiakadt rajta, hogy mi ez, meg úgy egyáltalán minek. Engem viszont elgondolkodtatott, mert ha a punci- és a mellplasztika rendben van, akkor a golyókon miért ne lehetne alakítani egy keveset? Hé, ez diszkrimináció a férfiakkal szemben!

Testünk olyan sok impulzus, élmény és tapasztalat forrása az életben, hogy hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla: mindnek a közvetítője is egyben. A legösztönösebb, szellemi kapocs nélküli párzástól kezdve a legelvontabb spirituális élményig az összeshez kell ez a bámulatosan működő sejtrendszer.

Aminek olykor bizony akad olyan része, mellyel nem vagyunk annyira elégedettek. Sőt, kifejezetten haragszunk rá, mert túl kicsi, túl nagy, túl keskeny, túl széles… vagy éppen túl gyűrött, mint Berki Krisztián heréje.

Éles élet. | Fotó: TV2
Éles élet. | Fotó: TV2

Miért vicces, ha valaki nincs kibékülve a heréjével? Megnéztem a beavatkozásról szóló, alig több mint egyperces videót. A Facebook hírfolyamban világító címek alapján azt hittem, kiröhögésre való.

Ehhez képest hatalmasra gyúrt figura jelent meg előttem, amint ijedt kisfiúként üldögélve tartja a markában legféltettebb kincsét, előtte pedig egy doktor bácsi ismételgeti: nem fog fájni. Igen, rá lehet fogni, hogy az érintett csupán a hírverés vagy a pénz kedvéért vállalta ezt az egészet – bár közismert tény: anyagi problémái nincsenek –, de akkor is megér egy misét maga az elv. Miszerint „vállalom a pőre kiszolgáltatottságot, csak hogy a testem számomra elfogadhatóbb legyen”.

Ma már normálisnak számít, ha egy nő „megcsináltatja” a melleit. Sőt, tőlünk nyugatabbra a tinilányok nem restek ilyen operációt kérni ballagási ajándékként. Gyakran a szülők, a kedves vagy a barátok segítenek összeszedni a pénzt, hiszen senki sem akarja, hogy szegény teremtésnek örökös önellentmondásban kelljen élni. A szeméremajak-plasztika is lassan hasonló kaliberű műtétté válik: meglepően sok lány és asszony néz ferde szemmel arra a szövethalmazra, aminek a köznyelvben még jól csengő neve sincs. „Odalent”, és kész.

Én úgy gondolom, hogy aki állt már hadban a saját testével, vagy egészen közelről szemlélte valaki másnak a harcát ilyen téren, az nem tud tiszta szívből kacagni a herevasalásos jelenségen. Utálkozni meg pláne.

A plasztikának, persze, adott egy olyan felhangja, hogy úri huncutság; bezzeg a szomszéd Frici bácsi leélt nyolcvan évet a gyűrött csomaggal, mégis nemzett négy egészséges gyermeket. Ott az irigység, hogy a kiváltságosak megtehetik, a szűkebb pénztárcájúak meg nem. A kételkedés, hogy egyáltalán hatékony-e ez az egész, vagy csak a bolondját járatják az önmagának és a képzelt elvárásoknak megfelelni kívánó emberrel.

Nem érdekel, hogy Berki Krisztián heréje valóban sima lett-e, s ha igen, mennyi ideig örülhet ennek. Sőt, az sem hoz lázba, hogy George Clooney – aki nekem inkább Frici bácsihoz, mintsem a szexi tenyészkanhoz áll közel – saját bevallása szerint ugyanezt a procedúrát végeztette el nemrégiben.

Annál érdekesebbnek tartom, hogy az emberek egy idegen kezébe adják a testüket. „Tessék, csinálj vele valamit, mert nekem így nem tetszik!” – nyújtják oda mindenüket. Ez a legkevésbé sem ciki, elvégre mindenkinek joga van olyannak lenni, amilyen szeretne.

De ha már ilyen fene nagy jogaink vannak, legyen kötelesség elfogadni a többiek törekvéseit. Mert minden ruha alatt lapul „gyűrött here”, amit a gazdája szeretne simábbnak látni.


Még több cikk:

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s