Mi bajom a dohányosokkal?

„Túl kövér, túl öreg, túl büdös, túl csúnya, túl veszélyes, túl kurvás…” – olvasható a finnyás párválasztást kifigurázó képregényben, aminek a végén a főhős öregen, betegen, a halál árnyékában megállapítja: a harmadik jelölt nem is volt rossz. Pedig hogyne lett volna, hiszen fújta azt az átkozott bagót!

A dohányosok között is akad, akit szeretek és tisztelek. Mégsem tudok igazán mély emberi kapcsolatot elképzelni egyikükkel sem, mert mindig lesz közöttünk egy gát. Áttörhetetlen. Ők lemondóan nemet intenek valamire, amire én lelkesen kiáltok igent. Életnek hívják, s az önpusztítás éppen az ellentéte.

Kifogásokat keresni mindig lehet: túl sok a stressz, csak néhány szál ez, amúgy sem annyira káros, ráadásul egyébként is meg kell halni valamiben. Az én szememben viszont alkoholista, drogos és dohányos egyre megy. Nem lenézés ez; sokkal inkább sajnálat, amiért benne ragadt egy ilyen függőségben a szerencsétlen.

Két lábon járó hamutartók. | Fotó: periscope-the-magazine.com
Két lábon járó hamutartók. | Fotó: periscope-the-magazine.com

„Dehogy vagyok szerencsétlen! Csuklik az anyád, te!” – gondolhatja a pöfékelő olvasó, mielőtt egy gyors kattintással talán végleg elhagyja a blogom. Mint ahogy a saját alapvető életösztönét is elhagyta, amikor a nikotinra rászokott. Mindennél többet ér neki az a bizonyos mozdulatsor. Az öngyújtó előásásától a csikk elnyomásáig helyre kerül a világ, két szál között meg csak ki lehet bírni valahogy.

Fekete tüdő amúgy is csak egy helyen létezik, a riogató kampányfotókon. Aztán ha mégsem, hát az enyémet úgysem látom” – állapítja meg az érintett, s vállat von. A saját szagát nem érzi, ettől pláne boldog.

„Az a legnagyobb baj, ha valaki dohányzik?” – kérdezte egy ismerősöm a „Beadni a derekat” című posztom alatt a Facebookon. Rávágtam, hogy szerintem elég nagy baj sajnos. Ironikusan reagált, betiltást és skarlátbélyegzést emlegetett, mert (ha emlékezetem nem csal) a bírálat rá is vonatkozott.

Persze, magánügy, ki mit enged a testébe, hiszen ő maga viseli a következményeket. A társadalombiztosítási vonatkozást most hagyjuk, mert nekem tényleg mindegy, kinek a milyen vizsgálatára vagy kezelésére költik az általam befizetett összeget. De ha már a bűzölgés elidegeníthetetlen jognak, sőt bizonyos körökben a társasági élet apropójának számít, akkor hadd legyen már ilyen a véleménynyilvánítás is!

negrosheep-parvalasztasMárpedig nekem az a véleményem, hogy akiben megvan a hajlam a szándékos, hosszú távú és módszeres önmérgezésre, más vonatkozásban is hasonlóképp jár el. Nem szereti saját magát. Nem tartja annyira a testét, hogy építse és védje. Nem tartja annyira a szellemét, hogy elhiggye: képes leszokni, csak akarni kell.

„Nem akarok én leszokni, jól vagyok így!” – forrong füstös látogatóm, aki már tényleg csak azért akar a bejegyzés végére érni, hogy elküldjön a fenébe, vagy megkérdezze tőlem: nekem talán a megfontolt egészségmegőrzés jegyében történik minden cselekvésem?

Nem, de figyelek magamra – és minden körülöttem lévőtől elvárom, hogy ugyanígy tegyen. Aki másképp vélekedik, az pedig ne legyen a közelemben. Simán rá lehet gyújtani mellettem. Nem fogom kivenni senkinek a kezéből, hogy a valagába dugjam az égő csikket. Sőt, ollócskáit nyitogató kisrákot sem vizualizálok az illető tüdejébe, bár a morbid humor rajongójaként ez megfontolandó ötlet.

Nem leszek az élő lelkiismerete senkinek: felőlem szabad az ivás, a szívás, a belövés meg minden. Nyugtázom csupán, hogy két különböző úton járunk, öregem. Ezért nem tudok dohányossal elképzelni barátságot vagy szerelmet.

Dolgozhatunk együtt, lehetnek világmegváltó beszélgetéseink, szerezhetünk közös élményeket. De abban a pillanatban, amikor úgy dönt, hogy éltető, friss levegő helyett önként és dalolva mérget szív a testébe, a napnál is világosabbá válik: én meg nem engedhetem őt a lelkembe.

Olyan embert minek, akinek ennyire mindegy?


Még több cikk:

50 Comments

  1. Na, nem fogok nekiállni pont én prédikálni az egészséges életmódról, de láncdohányosnak lenni borzalmas lehet. Teljesen rátelepszik az életedre a bagó, a körül forog minden…Van kollégám, aki alig tudja megvárni azt a 30-40 percet, hogy lerohanhasson végre cigizni, tulajdonképpen ez tölti ki a napját. És nem sajnálják kiadni azt a temérdek lóvét napi 2 dobozra. Hiúság és egészségügyi kockázatok szintén magasról leszarva. Utálnám, ha ennyire kéne függenem valamitől.
    Tegyük hozzá, hogy durván dohányzó családban nőttem fel, anyám még a terhesség! alatt sem tudta megállni, hogy néha rágyújtson, tulajdonképpen füstölő gyárkémények között nőttem fel, szerintem ezért is rühellem annyira.

    Kedvelés

    1. szuper dolog, h éppen szembe helyezkedtél a családi mintával, mert a legtöbb esetben sajnos nem így van @=S egyik osztálytársamnak már 14 éves korában a szülei hozatták az ukrán cigit, h spórolhasson a gyerek…

      Kedvelés

  2. Ne már, Tempty, akkor soha nem leszel a barátom? :)

    Bocs, de muszáj leírnom, hogy nagyon utálom, amikor erről prédikál valaki, aki soha sem dohányzott. Az rendben van, hogy leírod, te mit érzel, de ha soha sem dohányoztál, akkor túlzásnak érzem azt a kijelentést, hogy a dohányos nem szereti magát. Én szeretem magamat, ebben biztos vagyok.

    Gondolom, mindenki ezzel érvel, de mi van azzal, aki rendszeresen iszik, nem alkoholista, de együtt jár a pia a bulival? Aki napi 4 kávét tol be? Aki össze-vissza zabál? Nem alszik eleget? Nem sportol? Értem én, hogy ezek számodra negatív “energiák”, így nem kerülhetnek be a világodba, de azért kicsit erős kijelenteni valakiről, hogy nem szereti magát.

    Kedvelés

    1. ha megtörténne, te lennél az első @=) de szívesen taposom páros lábbal a saját sztereotípiáimat, úgyhogy akár állok elébe.

      akinek együtt jár a pia a bulival, az kompenzál. aki napi 4 kávét tol be, az kizsákmányolja magát. aki össze-vissza zabál, annak a tudatában is káosz van. aki pedig nem sportol, nem kíváncsi a saját határaira. velem is megesik, h kompenzálok, kizsákmányolom magam, káosz van bennem vagy éppen kényelmes határokon belül maradok, csak nem ezekben a formákban ölt testet a dolog. ettől nem vagyok jobb, egyszerűen másképpen alakul a feldolgozási mechanizmusom.

      érdekes ez, mert te biztos vagy benne, h szereted magad. én pedig biztos vagyok benne, h mégsem eléggé. itt két egymásnak ellentmondó alapelv találkozik: miszerint belülről nem ítélhetsz meg egy kapcsolatot, viszont kívülről sem @=P a legjobb tehát, ha nem ítélsz sehogy. csak az nem megy, legalábbis nekem még nem.

      Kedvelés

      1. Azért belülről megítélhetem magamat, sőt! meg is kell ítélni magamat; meg kell vizsgálni, hogy állok magammal. Talán úgy tudom elfogadni a nézetedet, hogy nem féltem magamat eléggé. Bár nem is kell, hogy ebben megegyezzünk, talán ez elvi kérdés. Jobban átgondolva értelek, mert én meg olyanokkal nem barátkoznék, akik füveznek, vagy egyéb ilyen cuccot használnak. Ill. barátkozni barátkozom, de ahogyan te is írod, nem mélyülhet el. Párkapcsolatban meg teljesen kizárt, hogy ezt elfogadjam.

        “ha megtörténne, te lennél az első” – na, azért! :D

        Kedvelés

        1. ezt túl könnyen megbeszéltük. semmi rohadjmeg vagy ilyesmi o.O

          ps: tudok olyan párkapcsolatról, aminek a fű miatt lett vége. a lány megmondta a fiúnak: nem szeretne olyannal lenni, aki szétszívja az agyát. utóbbi meg felettébb romantikus módon közölte, h bocs, de neki az fontos, úgyhogy csá.

          a káros szenvedélyek melletti első számú érv általában a velük elérhető tudati állapot. na, ezzel nem értek egyet, mert egy csomó másik, nem destruktív módszerrel is megoldható a dolog…

          Kedvelés

          1. Megihletettetek, gyerekek. Nem kizárt, hogy ebből poszt lesz. :)

            Röviden: azt gondolom, hogy minden függőség és kompenzálási tevékenység aggasztó valahol, és rendkívül mély okai vannak. Minden ember él ezek közül valamelyikkel (vagy élt élete során… esetleg fog…), de a dohányzás vagy az alkoholizmus egy látványos forma, ezért számos stigma kapcsolódik hozzá. Más függőségeket és kompenzálási tevékenységeket ugyanakkor kitüntetünk: a munkamániás mártír, aki feláldozza magát a családjáért például hőssé emelkedik, ahogyan a fitneszfüggő guru is, aki háromszög-testtel feszeng a heti egy szelet csoki elfogyasztása miatti bűntudatában. Ők hősök, de a bagós vagy az alkoholista a gyenge.

            Miért, kérdem én, nem képmutatás ez? Hiszen ugyanaz van mögötte, csak a forma más:
            1. kompenzál, keres valamit, sok esetben nem szereti magát (eléggé :));
            2. szélsőségekbe esik, ezért függő lesz, nem tud leállni;
            3. hosszútávon károsítja a testét-lelkét, tehát önpusztítás tekintetében sincs különbség;
            4. a végeredmény ugyanúgy lehet betegállomány, terápia, kórház stb., ami a mi pénzünkön történik.

            Tehát úgy érzem, társadalmunk képmutatása az, hogy kiemeljük a bagósokat, alkeszokat, mint önpusztító csoportokat, amikor a kompenzálás az ember sajátja, csak annak formája – és mértéke – változó.

            Emellett meggyőződésem, hogy meg kell hagyni mindenkit a maga útján: én ugyan nemdohányzó vagyok, de utálom, amikor ex-dohányosok és soha-rá-nem-gyújtok próbálják lebeszélni a cigiről a bagósokat. Ez egy személyes döntés, egy megküzdési stratégia, amibe én nem látok bele, tehát nem hozhatok ítéletet. Nekem is vannak stratégiáim, csak nem adnak hírt magukról füsttel, ezért engem nem sújt stigma.

            Kedvelés

          2. jól beszélsz! de most megkérdeztem magamtól, h én milyen kompenzálási tevékenységért tüntetek ki másokat. azt hiszem, mindenféle kitartást tisztelek, ami építő jellegű cselekvésre irányul – ám a ló túlsó oldalán lévőket éppúgy szegény párának tartom, mint a dohányzókat. általános közvélekedés szempontjából valóban reális képet festesz, csak hát én meg az általános közvélekedés az néha három különböző dolog @=P

            illetve a dohányzást nem személyes döntésnek tartom, mert a közös háztartásban élőket is egészen biztosan érinti. aki pedig terhesség alatt, valamint gyerek közelében füstöl, azt – nem könnyű szívvel írom, de – egyértelműen elítélem. érvekkel itt és most nem pepecselnék, azokért tessék ide kattintani!

            Kedvelés

    2. Alapvetően egyetértek Temptyvel, egyáltalán semmi olyasmivel nem szeretnék együtt élni, amiről kínos lenne lemondanom, ha egyszer eljöve az apokalipszis és visszamegyünk a barlangba :P
      De most komolyan.

      Mióta nem vagyok Facebookon, azóta is sokkal felszabadultabbnak érzem magam. Egyáltalán, ha valami körül forog az életed, az mindig picit nyomasztó. Még ha ez egy alapvetően egészséges dolog is – mint mondjuk bizonyos sportok.

      Dohányos sosem voltam, viszont bulimiás igen, és azóta vagyok picit toleránsabb a dohányosokkal, mióta megtapasztaltam az érzést, hogy fú, ez nagyon szar, szeretnék leállni vele, de nem megy…
      Azóta persze leálltam, s minden bagós embertársamnak hasonló sikereket kívánok!

      Nem mellesleg annyira jó olvasni ezeket a kulturált vitatkozásokat <3

      Kedvelés

      1. ehh, a rendszer spamnek jelölte a hozzászólásodat, de némi késéssel előhalásztam.

        az internetfüggőség is megérne egy misét, mivel nekem az a munka és a társasági élet fő színtere egyaránt – tehát az ébren töltött időm jelentős részében intravénásan vagyok rákötve @=) de zökkenőmentesen együtt tudok élni a helyzettel, mert felismerem, ha már túl sok a dolog, és akkor beiktatok egy-két “csak e-mailt nézek” napot.

        a bulimiáról van posztod? per pillanat nem leledzem blogolvasós-keresgélős időszakban (az okokról is írok majd, csupa jó), de ez nagyon érdekelne!

        Kedvelés

      2. Az utálommal nem voltam azért annyira kulturált :); de: elismerem, hogy ez rossz nekem, és rossz másoknak is. Örülök, hogy kitiltottak minket a nyilvános helyekről. Jó lenne nem dohányosnak lenni, sajnálom, hogy elkezdtem, nem kellett volna. És tény, hogy forog körülötte az életem, ez mindig egy gond, egy kérdés, szervezés, kínlódás. Hol gyújtsak rá (?), szempont szállásválasztásnál, hogy legyen erkély, ciki bizonyos helyeken csinálni, de akkor is kell. Meg kell velem állni, ki kell mennem, ott hagyom a társaságot a legjobb sztori közepén, ilyenek. Most már gond beszerezni is, a dohánybolt kitalálóit utálom. És káros, árt, zavar másokat, a tüdőm meg, aj. De én nem akarok (még) leszokni, bizonyos helyzetekben nagyon szeretek cigizni.

        Kedvelés

        1. na, ugye! cserébe itt van még egy “na, ugye”: én a napi 3-4 literes vízivással vagyok úgy, h kell a jó közérzethez. nem dől össze a világ, ha utazás alkalmával például fél nap alatt csak egy literhez jutok, de:
          1. olyankor más napszakban úgyis pótolom,
          2. mindig az lesz belőle, h “ó, csak két korty… 1-2-hoppálecsúszottegyfélnagyüvegnyi, shit”
          mindig szükségem van tehát vécére, akár egy egyórás séta során is. vagy legalább egy jóképű bokorra, mert nem ragaszkodom az urizáláshoz, a funkció a lényeg @=)

          Kedvelés

          1. Ezért írtam meg neked gyorsan a milánói út előtt, hogy Olaszországban törvény írja elő, hogy minden nyilvános helyre beengedjenek ingyen. :) Vízivással én is így vagyok, és nekem is egy óra az időm. :) Most még méregtelenítek is, így ma már voltam vagy hatszor.

            Kedvelés

          2. igggen, azzal az infóval életet, legalábbis bokrokat mentettél!
            hálátlan kutya rész következik: üssél le nyugodtan, de a dohányozva méregtelenítés nekem olyan bájos ellentmondás, h itt vigyorgok rajta @=) jó, nyilván létezik kismillió másfajta toxin, amitől érdemes megszabadulni, viszont ez kívülről nézve kicsit olyan, mint fosás közben pucolni a budit.

            Kedvelés

          3. nem-nem, magadat súgtad be @=) de valamelyik nap tényleg szóba kerültél “kéne csinálni valamit együtt” kontextusban. ami biztos azzal indulna, h elővennéd a cigit, én meg elkezdenék röhögni.

            Kedvelés

          4. És nézd csak, Tempty, találtam hozzá aláfestő zenét is. (Mert ugye, a bagósok nem szeretik magukat.) Na, most… képzelj el engem egy cigivel az egyik kezemben, egy csalánteával a másikban, amint én, a nagy természetbuzi ülök a Mátrában a Szent Anna kápolnánál, a friss levegőn cigizek, és ezt énekelem:

            Kedvelés

  3. Hello!
    Szerintem a dohányosok nem eléggé erős egyéniségek. Ha azok lennének, akkor zavarná őket egy ilyen önpusztító függőség. Számomra hihetetlen, hogy valakit nem idegesít az, hogy ennyi pénzt elszór egy káros dologra, valamint hogy nem tud meglenni a cigaretta nélkül. Nem tudom őket sajnálni, ha egészségügyi problémájuk van, megérdemlik (természetesen, ha ebből adódik).
    Sajnos nagyon jó orrom van, megérzem ha valaki akár 2 órája is füstölt, és a szag is rendkívül irritál. A büdös ruha is zavar, sőt anno az is idegesített, hogy ha elmentem bulizni utána “csavarni lehetett” a füstöt a ruhámból, hajamból.
    Borzalmas az, hogy nem lehet velük hosszabb tevékenységet folytatni, mert cigaretta szünet kell.
    Meglepő, hogy valaki számára a cigarettától lesz buli a buli, azt otthon is tehetné, szánalmasnak tartom ezt.
    Összefoglalva: a cigaretta önpusztító baromság, 21 éve próbálom megérteni az “előnyeit”, hogy miért jó, de nem sikerült, mnden szál cigaretta helyett meg lehetne enni 1 almát pl.
    Viki

    ps: értelmes vitára kapható vagyok, fikázó kommenteket leszarom.

    Kedvelés

  4. Naszóval, hát és…hogy totálisan magyartalan legyen. A cikkel teljesen egyetértek, már el is kezdtem törölni a világtörténelemből és kultúrából mindenkit, aki drogozott, ivott, dohányzott vagy szexuálisan más volt. Természetesen alkotásaik is megsemmisítésre kerülnek.

    Van egy kedves ismerősöm, aki szuper újságíró, amikor munkát keresett, azt írta “suna mutogatás kizárva”. Azóta olvastam tőle kiváló cikket a fing-ról és a kuki viszketésről. Ez nekem totális verbális suna mutogatás, lehet, hogy jobb lett volna, ha rágyújtott volna egy cigire…

    Kedvelés

    1. micsoda véletlen! nekem pedig van egy kedves ismerősöm, aki szuper doki, csak éppen a saját hivatásán és életén kívülre is olyan mércét alkalmaz, ami mindig az általa látni kívánt értéket mutatja. ez roppant kényelmes neki, mert hát nem kell megkérdőjeleznie és újraértékelnie semmit. de például nem teszi lehetővé számára annak a felismerését, h ami az ő normáival nem esik egybe, azzal más békében élhet – sőt, akár élvezheti is csinálni.

      kedvencek az utóbbi időből:
      Szellentés: 4 érdekesség, amit nem tudtál róla
      A 7 legszörnyűbb dolog, ami a péniszeddel történhet

      Kedvelés

    2. Elhiszem, hogy rendkívül poénos akart lenni, de úgy tűnik, hogy nem értette meg a lényeget.
      És ez gáz.
      Viszont az, hogy az önpusztító életet élőket, és a szexuálisan másokat egy lapon említi, az mérhetetlen butaságra utal, részvétem a gondolkodása,tájékozatlansága miatt.
      Szerintem Alexa drogosokkal, és alkoholistákkal sem szívesen barátkozik, nem túl élvezhető a társaságuk.
      Ön orvosdoktor? Mert akkor ha azt javasolja, hogy valaki gyújtson rá, akkor itt nagy baj van a fejében, nem lennék a betege..
      Alexa gondolatai szerintem nem tartoznak a verbális sunamutogatás kategóriájába, és nincsenek is vulgárisan megfogalmazva..
      Javaslat: próbáljon meg szöveget értelmezni, nem fájdalmas, elhiheti és a legjobb: meg is térül.

      Kedvelik 1 személy

        1. Kajakra létezik ember, aki a szórakoztató ismeretterjesztést erkölcsileg aggályos jelenségként értékeli? Diplomás, felnőtt, városi ember a nyugati kultúrában, 2014-ben? De miért? Azért érdekelnének az érvek a jelenség mögött.

          Kedvelik 1 személy

  5. 1 éve szoktam le erről a káros szenvedélyről. Meglepő, de könnyű volt. Egy kis segítséget alkalmaztam: mégpedig egy márkás elektronikus cigarettát. Az se jobb persze: de általa megutálod a füst ízét és szagát. (elektronikus cigi: víz és aroma)
    Ma már hasonlóképpen gondolkodok a cigisekről: érdekes, hiszen én is cigiztem. Jogom van így gondolkodni? Hiszen én is benne voltam ebben a helyzetben.
    A dohányosoknak írnám: tegyétek fel azt a kérdést magatoknak:
    – mit ad valójában egy cigaretta? (azt, hogy lenyugtat: nem fogadom el)
    – a cigi árából: számold ki mennyi minden mást vehetnél (vannak pont erre a célra készített alkalmazások mobilon)

    Én már meguntam, hogy ennyire függjek tőle. Bárhova mentem, ahol nem volt szabad dohányozni (pl egyetem) : csak a szünetre gondoltam.
    Mindegy, túl vagyok ezen.

    Kedvelés

    1. fantasztikus, h le tudtad tenni, gratula hozzá!! szerintem még több jogod van ezt gondolni, mint nekem. de mivel ugye mindenkinek joga van bármit gondolni, pusztán elméleti a kérdés @=P

      Kedvelés

  6. “Az én szememben viszont alkoholista, drogos és dohányos egyre megy. Nem lenézés ez; sokkal inkább sajnálat, amiért benne ragadt egy ilyen függőségben a szerencsétlen.” – teljes mértékben így látom én is, és mindehhez gyenge jellem szükségeltetik. Mondom mindezt volt dohányosként- de a cikk többi részével is egyetértek.

    Kedvelés

  7. a szokásos “tedd le a cigit vagy megdöglesz” mese, milliószor hallottuk, mindenki levonta már a következtetéseket. idáig semmi gond. a gond ott kezdődik, hogy tele van az írásod olyan utalásokkal, amikből csak úgy süt az egoizmusod. “Ezért nem tudok dohányossal elképzelni barátságot vagy szerelmet.”, “De abban a pillanatban, amikor úgy dönt, hogy éltető, friss levegő helyett önként és dalolva mérget szív a testébe, a napnál is világosabbá válik: én meg nem engedhetem őt a lelkembe.
    Olyan embert minek, akinek ennyire mindegy?” full jófej ember, intelligens, okos, közös témák megvannak, de mivel cigizik. a te drága kis arany lelkedbe márpedig nem megy be. ez az egoizmusnak olyan kis pitiáner formája már ne haragudj…
    írhattad volna azt is hogy felőled ez a mocskos önpusztító csőcselék meg is dögölhet, csak a közelembe ne jöjjön. így legalább őszinte lenne. ja, és ha mondjuk rokonod lenne dohányos?, na mindegy, ami meg a kommentszekcióban van már egyenesen röhejes, annyira tele van vulgápszichológia-szintű, nők lapjában fellelhető baromságokkal.

    Kedvelés

      1. köszönöm, hogy az anyázás intelligensebb formáját választottad. igazán megtisztelő. bár nyugodtan használhattad volna a vulgáris alakját, az én szellemi szintemhez úgyis az illik. a probléma azonban maradt: semmit nem közöltél a bejegyzésedben azon kívül, hogy: 1. annyira király csaj vagyok, hogy ihaj, részben attól hogy nem szívok cigit. 2. aki viszont cigizik, az egy selejt, talán bizonyos célokra még jó lehet, amúgy pedig arra se méltó hogy esetleg barátom legyen. semmi pozitív felvetés, nyitás a másik oldalt képviselők felé, megértés, stb. kicsit visszább kéne venni az arcból, és minőségibb tartalmat megosztani.

        Kedvelés

        1. hm… te most azt várod, hogy bizonygassam neked, milyen (nem) vagyok? esetleg csak így szerettél volna megszabadulni a napi feszültségtől, mert szemtől szemben senkinek sem mondhatod meg a magadét? érdekes a megközelítésed, további jó füstölgést!

          ps: nyugodtan írj ide akár kisregényt.

          Kedvelés

          1. csak nem ment át az üzenet, úgy látszik egyszerűbben kéne kifejtenem? inkább nem; nem becsüllek le, feltételezem hogy megértetted, a többit meg direkt csinálod. viszont a személyeskedés már jól megy, látom gyakorlott vagy benne. nem zavarlak tovább, az utolsó szó jogát megkapod bónuszba. szia

            Kedvelés

    1. egy egészségtudatos ember miért ne írhatna ilyet? Valakinek az fáj, hogy valaki karrierista, van akinek az, hogy túlzottan családcentrikus. Mindenbe bele lehet kötni. Én sem tudnék kapcsolatot elképzelni dohányossal. Rossz ember vagyok?

      Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s