Beadni a derekat

„Addig rágta a fülem, amíg be nem adtam a derekam!” – mondja pirulva a lány, majd ábrándos tekintettel a lovagjára pillant. Akire nemrég még azt mondta, hogy unalmas idióta. Még a barátnőket is megkérte, segítsenek levakarni, mert egyedül nem bírja. Aztán átkattant valami, és hirtelenjében Adonisszá változott a nemkívánatos marha; a „könyörgök, felejts már el”-t pedig felváltotta a holtomiglan, holtodiglan. A közönségnek meg illik úgy tenni, mintha ez mindig is így lett volna.

Kívülről lehetetlenség megítélni az emberi kapcsolatokat. Belülről meg pláne, ezt mindenki tudja. Hiába gyarló dolog, mégis jólesik kiírni magamból, mert foglalkoztat. Poén, de annyi ismerős pár hiheti, hogy éppen róluk szól ez az egész, hogy kénytelen vagyok őket megnyugtatni: nem egy konkrét sztori ütött szöget a fejembe, hanem maga a jelenség.

Az érintettek valószínűleg mást is szívesen ütnének a fejembe, mert szörnyen etikett-ellenes arra emlékeztetni egy évfordulót, eljegyzést vagy esküvőt ünneplő célszemélyt, hogy egykoron még lakatlan szigetre verődő hajótöröttként sem fanyalodott volna rá arra, akit most cuncinak becéz.

Mindegy, csak fogja valaki? |  Fotó: freshblendmedia.com
Mindegy, csak fogja valaki? | Fotó: freshblendmedia.com

Nem az izgalmas „gyűlöletből szerelem” történetvezetésre gondolok itt, mert annál tiszta a sor: mindkettő szenvedély, tehát bizonyos tekintetben rokon érzés. Hanem arra a szitura, amikor az egyik fél kitartóan pitizik, a másik pedig a méla közönyösség fázisából a bujkáláson át szép lassan eljut a „mentsetek meg tőle!” szakaszba.

Már ezen a ponton sem értem őket, a helyzet így különösen érdekes számomra. Mégis mi ösztönözhet valakit hónapokon át tartó, visszautasítások nyomán sem enyhülő ostromra? Nincs önérzet, nincs büszkeség, csak a remény, hogy egyszer majd hátha? A vágy tárgya pedig miért nem mondja lassan és tagoltan, hogy te figyelj, most már tényleg takarodj a picsába, mert intézek egy távoltartási végzést, aztán neked végképp reszeltek?

Persze, az érzelmek változhatnak. Születhetnek és kihunyhatnak. Lehet a semmiből valami, a mindenből semmi – e három szó követheti egymást az összes lehetséges felállásban. Mégis megér egy misét, mi megy végbe ilyenkor az alanyok tudatában, lelkében, hormonháztartásában. Főleg azéban, akinek hirtelen pálfordulást tükröz az álláspontja. Vagy józsifordulást – aki éppen kéznél (azaz korábban láb alatt) van.

És ez az én nagy hibám, a sztereotip gondolkodásom csapdája: nem tudok elvonatkoztatni tőle, hogy a páros azért jött össze, mert a bókok tárgya kompromisszumot kötött saját magával, meg az egész világgal. „Hát gyere, ha már itt vagy!” – mutatott a szíve, s az ágya irányába. A megszólított pedig boldogan ugrott, hiszen valóra vált az álma.

Tudom, hogy azt kéne mondanom: mindenkinek a maga dolga. De az én dolgommá is válik abban a pillanatban, amikor megijeszt ez a minta. Amikor ugyanazok a barátok gratulálnak örvendezve egy ismerős párnak, akik irgalmatlanul kiröhögték az egyik felet a parttalan ostrom ideje alatt. „Ki állna le egy ilyennel?” – csapkodták az asztalt, ám a választ már nem mondhatják ki hangosan. („Ja, hogy pont te? Bocsika!”)

Nem állítom, hogy az így létrejövő kapcsolatok szükségképpen boldogtalanok. Csak furcsállom, hogy ilyen sokkal találkozom. Nyilvánvalóan nem – vagy irtó pici eséllyel – lehet két ember ugyanabban az érzelmi fázisban, de amikor az egyik hatalmasat ugrik a másikhoz, az nekem bizarr.

Mintha nem közösen haladnának egy úton, hanem az egyik átrángatná a másikat a sajátjára. Van benne valami riasztó, természetellenes megalkuvás. Mintha egy rúd téli szalámit akarnál venni a boltban, s a csemegepult mögött vállat vonna az eladó, hogy csak tíz deka parizer van. Az is hiénából készült, némi ízfokozóval. Te pedig rábólintanál, hogy oké, csomagolja.

Megeheted jó étvággyal. De senkivel sem fair elhitetned, hogy mennyei manna. Főleg nem magaddal.


Még több cikk:

13 Comments

  1. Jó a cikked! Még a mi korosztálytunk úgy ahogy módjával keresi a párját, nem pedig azzal a szándékkal hogy na legyen valaki aztán majd lesz valahogy… Azt hiszik talán hogy sikerül átvenniük párjuk érzelmi intelligenciáját, talán sokaknak sikerül, vagy megszokja és ő is olyasmi lesz, na de mi van akkor ha idővel ismét önmaga lesz és elillan mindez?

    Kedvelés

    1. köszi @=) mondjuk számomra a csajok és pasik típusú társkeresés – ami azért jellemző a korosztályunkra is – afféle könnyednek álcázott kétségbeesést tükröz. nincs a fejemben forgatókönyv, hogyan érdemes kezdődnie egy kapcsolatnak, de érzésem szerint nem “megpókolással” vagy “szép a szemed” tartalmú üzenettel @XD persze, előfordulat, h csak én nem tudok mit kezdeni az ilyesmivel.

      aki pedig hajlamos feladni saját magát egy románc kedvéért, annak nincs is kiforrott személyisége. sokan élnek úgy, h a szüleik értékrendje után egyből a párjukét sajátítják el. ők 40 évesen sem tudják a választ arra, mi a kedvenc ételük és színük, mert másé jut eszükbe automatikusan. (írhattam volna 80-at is, csak a 40 előbb jutott eszembe. nem tartom különösebb küszöbnek.)

      Kedvelés

  2. Engem legutóbb következő dolog döbbentett meg: egyik ismerősömnek úőj munkatársa lett, egy fiatal lány, aki férjnél van. Ismerősöm egyedülálló srác, és sóhajtozott, csak bele ne zúgjon. Mondom neki:hagyja már, házas.
    Erre ő: az nem jelent semmit.

    És még hány alkalommal van úgy, hogyha a kiszemelt foglalt, arra nincsenek tekintettel! Még úgy sem, hogy semmiféle bátorítást nem kapnak, sőt, lerí a párról az őszinte (nem megjátszott) harmónia. Ők akkor is bepróbálkoznak.Hátha alapon. Mondván: ha most nem, majd később. És jön a sumákos kacsintás.

    Én igazán nem értem az ilyesmit és elszomorodom tőle.

    Kedvelés

    1. Hát, mondjuk az azért úgy van hogyha valaki iránt vágyat érzünk, akkor tényleg nem vagyunk tekintettel az illető kapcsolati státuszára. Ha boldog a másikkal, harmonikus, kielégítő, együtt szárnyalnak, akkor úgy sincs esélye harmadiknak, és ha egy kicsit is intelligens, visszahúzza a csápjait. Ha a kívánt fél viszonozza (márpedig – ne legyünk hipokriták – ez nem attól függ, van-e partnerem, vagy szóló vagyok), akkor miért ne? És mostt hullhatnak rá a kövek, állom!

      Kedvelés

      1. elismerem: vannak helyzetek, amikor az ember szerelmi háromszögből tanulhat. tipikus példa a szeretői státusz bevonzására, ha valaki retteg az elköteleződéstől, tehát csak egy részt akar magáénak tudni a másikból, nem kell neki az egész ember. aki pedig inkább a kedvese szülője, gondviselője, mintsem párja, azt nagyobb eséllyel csalhatják meg, hiszen hárítja a szexuális energiacserét.

        szerencsére nem voltam ilyen helyzetben, tehát könnyen beszélek, de saját magamat becsülöm annyira, h ne akarjak mellékszereplő lenni. ez nem előre eldöntött büszkeség, sokkal inkább zsigeri ösztön: hozzá sem tudnék érni olyanhoz, aki “másé” is @=S kívülről több ilyen kapcsolatot láttam már, így tudom, h a fizikai vonzalom sok mindent felülír, viszont én eleve olyan beállítottságú vagyok, h semmilyen bizsergést nem érzek szellemi kapocs nélkül.

        Kedvelés

  3. “Csak 10 deka parizer van” – szerintem itt a lényeg. Úristen, lányokat (de persze fiúkat is) hány olyan hatás ér gyerekkortól kezdve, hogy nem vagy elég jó. Nem vagy elég szép, ne ülj így, mert nem nőies, ne ragaszkodj az álláspontodhoz (sőt: ne is védd meg azt), mert a fiúk ezt nem szeretik, ha sokat válogatsz, kifutsz az időből, stb. Ja és a kedvencem: ne várd a fehér lovon érkező királyfit! (Vö. a férfi elég, ha egy hajszállal szebb az ördögnél.)
    Persze, hogy még mindig sokan úgy gondolják, nekik nem jár a szalámi, örüljenek a parizernek.

    Kedvelés

  4. A magyarázat és a titok a biokémiában van. Oxitocin és PEA termelődése. Érdemes utána nézni, sok dologra rádöbben az ember, mit miért tesz a párkapcsolatban, és kit miért dob vagy épp jön össze valakivel.

    Kedvelés

      1. Én is ebben reménykedem, hogy átveszi az irányítást. Sajna értelmiségi embereket láttam ezeknek a “drogoknak” a hatása alatt. Totál meg voltak/vannak hülyülve hónapokon keresztül :D

        Kedvelés

        1. ehhez egyfajta – keresem a szót egy kicsikét… – spirituális érettség kell, ami szerintem nem függ össze az iskolázottsággal meg a lexikális tudással. sőt, aki értelmiséginek számít, annál még nagyobb bajt okozhatnak a hormonok, mert jobban szenvedhet a belső konfliktustól. márpedig aki maga is jobban szenved, az a körülötte lévőkkel sem tud körültekintően bánni @=S bár kívülről nézve kétségtelenül szaftosabb téma, ha egy professzor dug félre, ez tény @;D

          Kedvelés

  5. SZVSZ alapvetően azzal a feltételezéssel van itt gond, hogy ez biztosan olyan jellegű megalkuvás, hogy “ha ló nincs, jó lesz a szamár is”. Kimarad a büszkeség kérdése, ami szerint ciki bevallani baráti körben, hogy az az adott lapos seggű csaj / esett vállú csávó (kívánt rész aláhúzandó) esetleg mégiscsak bejövős. Tudom, óvoda – mégis annyi példát láttam már erre :)

    Kedvelés

    1. de ha úgy érzed, le kell tagadnod a vonzalmad, akkor valamilyen szinten mégis világos: a tárgya nincs összhangban bizonyos sztenderdekkel. márpedig ha a külső elvárások erősebbek az érzelmeknél, az szerintem nem elsöprő szerelem. (más kérdés, h tényleg nem gondoltam erre a jelenségre… brr.)

      Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s