Diplomamentő program Tajgetosz-pozitívaknak

Háromszázezer forintnyi támogatást ad az állam azoknak, akik nem csupán általános- és középiskolás korukban, hanem a felsőoktatásban töltött évek alatt is magasról leszarták, hogy nyelvet tanuljanak. Még jó, hogy nem vagyok döntéshozó, mert tőlem mindössze tajgetoszi repjegyet kapnának. Csak oda.

A Tajgetosz-pozitív jelzőt egy főiskolai tanártól hallottam nemrég. Olyan férfiakra használta, akiket huszonéves koruk végéig nem szánják rá magukat a családalapításra. Bár az megállapítást durván diszkriminatívnak tartottam, feltűnt, hogy ez egy jobb időkre raktározható, frappáns szófordulat. Úgy tűnik, a jobb idők most járnak.

A hellyel viszont némi gond van. Hát milyen ország az, ahol az egyik legnemesebb tudást kormányzati intézkedéssel kell lenyomni a fiatalok torkán? Ahol az idegen nyelvre valami bizonyítvány képében kipipálható, szükséges rosszként tekintenek? Ahol nem elég ingyenes nyelvoktatást biztosítani a főiskolákon meg az egyetemeken, mert a hallgatók akár feléből így is nyelvvizsga hiányában „visszatartott” oklevelű „kvázi-diplomás” lesz?

nyelvvizsga-bizonyitvany-tempty
Lehet rá építeni – szó szerint.

Sosem értettem, mit akarnak az élettől azok, akik csak magyarul tudják kifejezni magukat. Akik tagoltan ordítanak a turisták képébe, amikor ki kellene nyögniük, hogy az állomás merre van. Akiknek eszükben sincs a világ más táján élő pályatársakkal eszmét cserélni, mert a mostani információmennyiség bőven elég. A nyelvtanulás végletekig odázása olyan szintű elzárkózást jelent, ami még az én legmagamnakvalóbb időszakaimhoz képest is meredek.

Ha nemet mondasz a nyelvekre, tulajdonképpen kijelented: az emberek és az események kilencvenvalahány százaléka menjen a fenébe. Majd akkor leszel kíváncsi rájuk, amikor valaki lefordítja őket neked. Amennyiben pedig kényelmes típus vagy, vállat vonhatsz, hogy nincs nyelvérzéked. Pedig minden egészséges agyú és idegrendszerű gyermek úgy érkezik a Földre, hogy alkalmas az összetett nyelvi koncepciók befogadására, megértésére, alkalmazására és utánozására – méghozzá szivacsszerűen, magától értetődően, tökéletesen.

Más kérdés, hogy a közoktatásban szerzett első negatív tapasztalatok hatására kialakulhat egyfajta tudati gát. De hány éves ilyenkor a csemete? Hat? Nyolc? Vagy már kiskamasz? Az iskola, a pedagógus és a többi (de)motiváló tényező mind változó a képletben, ám egyik sem indokolhatja, hogy valaki még tíz-tizenöt esztendőn keresztül csukott szemmel, befogott füllel, némán éljen.

Ha egy nebuló legalább egy nyelv középfokú ismerete nélkül érettségizik le, talán még ráfoghatja a hátrányos anyagi helyzetére. A magántanár és a nyelviskola borsos árú opció ugyan, de mindig nyitva áll az egyéni felkészülés, illetve az ismerősöktől való segítségkérés lehetősége. Nem baj, tegyük fel, hogy ezek sincsenek meg. A felsőoktatási intézmények akkor viszont szinte üldöznek, hogy légy szíves, egy szintfelmérőn meg egy csoportbesoroló órán jelenj már meg, mielőtt hetente legalább négyórányi ingyenes nyelvtanfolyamot biztosítunk a részedre.

Nem mész el, mert buli volt előző este, nem tetszett a tanár feje, ráadásul be kéne járni mindig, hiszen névsort vezetnek. Még egy kőkemény döntés – immár sokkal tudatosabb, mint amikor tiniként úgy érezted: a hülye igeidőket erőltető vén marha tanárnak egyetlen házit megírni is vétek.

Mindenki tudja, hogy a diplomához kelleni fog legalább egy középfokú nyelvvizsga. Aki tehát ennek ellenére mégis ott áll huszonvalahány évesen, kvázi-oklevelesként, megmentésre várva, csak a saját elhatározásainak levét issza. Magyarán Tajgetosz-pozitív, nincs apelláta.

Én inkább olyanokra áldoznék állami keretet, akik kedvvel, önmaguk és mások számára hasznosan tanulnának nyelvet – nem csupán egy bizonyítványért küzdenek, káromkodás közepette.


Még több cikk:

63 Comments

  1. Csak annyit tennék hozzá, hogy az exem is utólag tette le a nyelvvizsgát, és egy fillért sem kapott sehonnan, ez a háromszázezer forint valami kamu lehetett vagy levelezősökre nem vonatkozott. Sajnos.

    Nekem pedig még diplomám sincs, amit meg kellett volna menteni, nemhogy nyelvtudásom, halmazati büntetésként nem is tudom, mi kellene ezért? :) (Mint a viccben, amikor Józsi bácsit megállítja a rendőr, és sorolja, mi hiányzik a bicikliről. Józsi bácsi egyszer csak elkezd röhögni.
    – Mit röhög? – kérdi a rendőr.
    – Ott jön a haragosom, őt hogy meg fogja büntetni, neki még biciklije sincs!)

    Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s